Közönséges gyömbér

Közönséges gyömbér
	Természetvédelmi státusz
	Közönséges
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Osztály:	Egyszikűek (Liliopsida);
Csoport:	Commelinidae;
Rend:	Gyömbérvirágúak (Zingiberales);
Család:	Gyömbérfélék (Zingiberaceae);
Alcsalád:	Zingiberoideae;
Nemzetség-; csoport:	Zingibereae;
Nemzetség:	Gyömbér (Zingiber); Mill., 1754
Faj:	Z. officinale;
Tudományos név
	Zingiber officinale; Roscoe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Közönséges gyömbér témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges gyömbér témájú médiaállományokat és Közönséges gyömbér témájú kategóriát.

A közönséges gyömbér (Zingiber officinale) a gyömbérfélék (Zingiberaceae) családjába tartozó növényfaj, fűszer- és gyógynövény. Nevezik egyszerűen gyömbérnek, illetve fűszergyömbérnek.^[2] Nagyon hasonlít hozzá a sziámi gyömbérnek is nevezett galangál.

nyers gyömbérgyökér
Tápanyagtartalom 100 g-ban
Energia 19 kcal 80 kJ
Szénhidrátok	17.77g
- Cukrok 1.7 g
- Étkezési rostok 2 g
Zsír	0.75 g
Fehérje	1.82 g
Tiamin (B1-vitamin) 0.025 mg	2%
Riboflavin (B2-vitamin) 0.034 mg	3%
Niacin (B3-vitamin) 0.75 mg	5%
Pantoténsav (B5-vitamin) 0.203 mg	4%
B6-vitamin 0.16 mg	12%
Folsav (B9-vitamin) 11 μg	3%
C-vitamin 5 mg	6%
Kalcium 16 mg	2%
Vas 0.6 mg	5%
Magnézium 43 mg	12%
Foszfor 34 mg	5%
Kálium 415 mg	9%
Cink 0.34 mg	4%
A százalékos értékek az amerikai felnőttek számára javasolt napi mennyiségre (RDA) vonatkoznak. Forrás: USDA tápanyag adatbázis

Származása, élőhelye szerkesztés

Kínában már Kr. e. több évszázaddal használták, Marco Polo is említi könyvében. A középkorban jelentős szerepet játszott a fűszerkereskedelemben. A 16. század óta Amerikában is ismert. Ma Dél-Ázsiában, Dél-Amerikában és Nyugat-Afrikában termesztik.^[3]

Felhasználása szerkesztés

A növény gyökértörzse (Zingiberis rhizoma) szolgáltatja a sajátságosan illatos, csípős, kesernyés ízű fűszert. Aromáját illóolaja, ízét pedig gingeroltartalma okozza. Cukrot, gyantát, gyantasavat, keményítőt is tartalmaz. Kitűnő gyomorerősítő, étvágyjavító, emésztést elősegítő hatása miatt kedvelik. Főbb fajtái a hámozatlan, fekete „barbadosi” és a hámozott, fehér „bengáliai” gyömbér. Vágva, őrölve, egyes országokban kandírozva (cukrozva) is árusítják. Gyökérgumóját nyersen is felhasználják; ilyenkor előbb meg kell hámozni.^[3]

Kevés gondoskodással virágcserépben is nevelhető. Levesek (hús-, bab-, burgonya-, gyümölcs- stb.), levesgombócok, burgonya-, és babfőzelékek, szószok, húsételek, vadhúsok, mártások, sütemények (mézeskalács, keksz stb.), forralt bor, likőrök, pálinkák, keleti ételek, valamint uborka, tök, és gyümölcsök eltevésénél is használt kitűnő ízesítő.

Ételeinket csak a főzés utolsó fázisában ízesítjük vele, így kiemeli, teltebbé teszi az ízeket. Intenzív aromája miatt adagolásával takarékosan kell bánni, mert túladagolva kellemetlen, kesernyés ízt ad az ételnek. Angliában, Amerikában a híres „Ingver” sört készítik belőle, de a magyar recept szerint készített „gyömbérsör” is igen frissítő, ízletes ital.^[3]

Gyógyhatásai szerkesztés

A gyömbér gyökerének hagyományosan gyógyhatást tulajdonítanak, az ezzel kapcsolatos tudományos bizonyítékokat az Európai Gyógyszer Ügynökség (angolul: European Medicines Agency, EMA) monográfiája foglalja össze.^[4] Bizonyítottan csökkenti a hányingert és segíthet az utazási betegség megelőzésében. Ezek mellett tradicionálisan használják egyéb emésztőrendszeri panaszok enyhítésére is, pl. hasi görcsök vagy puffadás ellen. Egyes egyénekben túlérzékenységi reakció léphet fel vele szemben, nekik, illetve gyermekek számára sem ajánlott.^[4] A gyógynövényüzletekben, patikákban kapszulákban szerezhető be; ezeket az utazás előtt 1-2 órával kell bevenni.^[5] A gyömbér csökkenti a koleszterinszintet,^[6] illetve antioxidáns tulajdonságokkal is bír,^[7] igaz, utóbbiakat még csak sejttenyészeteken sikerült bizonyítani.^[8] Segít kordában tartani a vércukorszintet, növeli az inzulin hatékonyságát.^[9]^[10]

Ismeretterjesztők szerint szíverősítő, hatékony a rákbetegségeknél, különösen a petefészek- és vastagbélrák ellen, de a tüdő-, mell-, bőr-, prosztata- és hasnyálmirigyrák kóros sejtjeit is pusztítja.^[11]