Wikipédia

Zipernowsky Károly

(1853–1942) magyar mérnök, a transzformátor egyik feltalálója

Zipernowsky Károly (Bécs, 1853. április 4. – Budapest, 1942. november 29.[1]) magyar mérnök, a transzformátor egyik feltalálója. Érdeklődése középpontjába a váltakozó áramok előállítása és felhasználása került.

Zipernowsky Károly
Életrajzi adatok
Született1853. április 4.
Bécs, Ausztria
Elhunyt1942. november 29. (89 évesen)
Budapest
SírhelyFarkasréti temető
Ismeretes mint
Nemzetiségmagyar
Állampolgárságmagyar
IskoláiBudapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Iskolái
KözépiskolaKegyesrendi Piarista Gimnázium, Budapest
Felsőoktatási
intézmény		Királyi József Műegyetem[m 1]
Pályafutása
Szakterületgépészmérnök, fizikus, villamossági mérnök, a párhuzamos kapcsolású, tetszőleges áttételű váltakozóáramú induktorokon alapuló áramelosztó rendszer, az öngerjesztésű váltakozó áramú generátor, valamint a transzformátor egyik szabadalmaztatója
Aktivitási típusüzemvezető mérnök, egyetemi tanár, elméleti és gyakorlati kutatás megszervezése
Szakintézeti tagságAz Elektrotechnikusok Egyesülete[m 2] elnökség
Munkahelyek
Más munkahelyekGanz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt. (Villamos osztály vezetője) A Budapesti Királyi Műszaki Egyetem Elektrotechnika Tanszék első tanszékvezető tanára
Jelentős tervfeladataiTivoli Erőmű, Róma, Olaszország
Szakmai kitüntetések
Az Elektrotechnikusok Egyesülete Zipernowsky díjának megteremtője
A Wikimédia Commons tartalmaz Zipernowsky Károly témájú médiaállományokat.
Az első transzformátorok (Déri-Bláthy-Zipernowsky, Budapest, 1885)
Zipernowsky Károly sírja a budapesti Farkasréti temetőben (Érdi-46. falsírbolt)

Élete szerkesztés

Bécsben született, édesapja Zipernowsky József könyvelő,[2] édesanyja Fischer Franciska. A piarista gimnáziumban érettségizett Pesten, majd 3 évig gyógyszerészként dolgozott Kecskeméten. Ezután iratkozott be a Királyi József Műegyetemre 1872-ben. Negyedévesen már az akkor fiatal tudománynak számító elektrotechnikáról tartott előadásokat a Mérnök- és Építész-Egylet felolvasó ülésein. Egyik ilyen előadásán figyelt fel rá Mechwart András, a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár vezérigazgatója.

Mechwart az akkor 25 éves Zipernowskyra bízta a Ganz gyárban 1878-ban létesített új villamos osztály vezetését. Itt néhány hónap alatt Zipernowsky tervei alapján készítették el az öntőműhely világításához szükséges első egyenáramú dinamót, amellyel 56 V feszültségű 12 A áramerősségű egyenáramot termelve szénrudas ívlámpát tápláltak.

Déri Miksa 1882-től lépett a gyár szolgálatába, és Zipernowskyval együtt még ugyanebben az évben öngerjesztésű váltakozó áramú generátort szabadalmaztattak a Nemzeti Színház 1000 izzólámpából álló világításának táplálására.

Figyelme a váltakozó áram felé fordult, mert abban látta a jövőt, míg Edison is, Siemens is úgy ítélte, hogy a váltakozó áramnak nincs jövője, mert a termelt energia elosztása megoldhatatlan feladatnak tűnt.

1883-ban a bécsi nemzetközi elektrotechnikai kiállításon egy 150 lóerős gőzgéphez közvetlenül kapcsolt egyfázisú váltakozóáramú generátort mutattak be, amely a váltakozó áramú rendszer fejlődésében úttörő lépés volt, és méreténél fogva is általános feltűnést keltett. A gép később évekig a Keleti pályaudvar világítását táplálta.

1885-ben Déry és Zipernowsky szabadalmaztatta a párhuzamos kapcsolású, tetszőleges áttételű váltakozóáramú induktorokon alapuló áramelosztó rendszert. Ezt néhány hónap múlva követte legnagyobb jelentőségű munkájának, a zárt vasmagos transzformátornak szabadalmi bejelentése, amelynek Bláthy Ottó is részese volt.

1891-ben egy Bécs-Budapest nagysebességű, 250 km/h sebességű, elektromos motorkocsikon alapuló vonalat javasolt.[3]

Ezzel a váltakozóáramú Ganz-rendszer diadalútja kezdődött, melyet 1893-ig Zipernowsky személyesen vezényelt. Legnagyobb sikere a Róma városát ellátó tivoli erőmű és távvezeték létesítése volt, 1892-ben.

1893-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt. Ugyanebben az évben június 11-én kinevezték a Műegyetemen újonnan megalakított Elektrotechnika Tanszék tanszékvezető egyetemi tanárának. Ekkor Zipernowsky megvált a Ganz gyártól, és a továbbiakban tevékenységét az oktatásban és a tudományos közéletben folytatta.

A Műegyetem 1906/1907-es tanévben átadott fizikai-elektrotechnikai épületében (ma F épület) a tanszék saját előadótermet és laboratóriumot kapott, amelyet Zipernowsky korszerű gépekkel szerelt fel. A nagyfeszültségű technika terén a tanszék Európa más egyetemeit és próbatermeit is megelőzte. A terem egykori felszereléséből egy gépcsoport ma is az eredeti helyén található.

Zipernowskyt az 1900-ban megalakult Magyarországi Elektrotechnikusok Egyesülete (ma Magyar Elektrotechnikai Egyesület) 1903-ban Dérivel és Bláthyval együtt tiszteletbeli tagjává nyilvánította, majd 1905-ben Zipernowskyt választották elnöknek. 1912-ben Zipernowsky 5000 koronát adományozott az egyesületnek, hogy annak kamatát minden évben díj gyanánt ítéljék oda. Az egyesületi választmány ezüst Zipernowsky-plakettel egészítette ki a díjat.

Az egyesület 1937-es közgyűlésén már nem vett részt, búcsúlevelét felolvasták, utódja Verebélÿ László lett.

1942. november 29-én Budapesten, élete kilencvenedik évében halt meg.

Írásai szerkesztés

  • A Hock-féle hőléggépről. Magyar mérnök- és építészegylet közleményei, 1878
  • Az elektromos világítás története. Magyar mérnök- és építészegylet közleményei, 1880
  • Elektromos világítás izzólámpákkal központi állomásokból. Magyar mérnök- és építészegylet közleményei, 1885
  • A központi elektromos világítás körül elért újabb eredmények. Magyar mérnök- és építészegylet közleményei, 1886
  • Az elektromos áram elosztása transformatorok segítségével. Magyar mérnök- és építészegylet közleményei, 1887
  • Villamos vasút függőleges nyommal. Magyar mérnök- és építészegylet közleményei, 1890
  • A Zipernowsky-féle függélyes nyomú közúti vasút, (Kny. a Gazdasági Mérnökből). Budapest, 1890
  • Nagysebességű elektromos vasutak. Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1891

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Halálesete bejegyezve a Budapest II. ker. polgári halotti akv. 530/1942 folyószáma alatt.
  2. ↑ Arnold Dreyblatt: Who’s who in Central & Eastern Europe 1933. [2015. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 8.)
  3. ↑ Krettek 1075, 47. o.

Megjegyzések szerkesztés

  1. ↑ Ma: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, röviden: BME
  2. ↑ Ma Magyar Elektrotechnikai Egyesület

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Zipernowsky_Károly&oldid=26758013”