Zoltán (Maros megye)

falu Romániában, Maros megyében

Zoltán (románul Mihai Viteazu, korábban Zoltan, németül Zoltendorf, szászul Zultendorf) falu Romániában, Maros megyében. A középkorban szászok lakták, majd a Haller család által birtokolt jobbágyfalu volt. Szászkézd községhez tartozik, lakossága 2011-ben 322 fő.

Zoltán (Mihai Viteazu)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeMaros
KözségSzászkézd
Rangfalu
KözségközpontSzászkézd
Irányítószám547512
Körzethívószám0265
SIRUTA-kód119233
Népesség
Népesség359 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság4 (2011)[1]
Földrajzi adatok
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 09′ 19″, k. h. 25° 01′ 40″46.155269°N 25.027881°EKoordináták: é. sz. 46° 09′ 19″, k. h. 25° 01′ 40″46.155269°N 25.027881°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Zoltán témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Maros és Brassó megyék határán, Segesvártól 27 km-re keletre, Szászkézd községközponttól 7 km-re délkeletre fekszik. Áthalad rajta a DN13-as főút. Területe 32 hektár.[2]

Története

szerkesztés

1341-ben már Zoltán néven említik. Neve egyes kutatások szerint egy Zoltán nevű parancsnoktól ered, akinek I. Károly magyar király adományozta a területet.[3] A középkorban szászok által lakott falu volt, mely Fehér vármegye egyik exklávéjában helyezkedett el, Segesvárszék és a kerci kolostor birtokai közé ékelődve.[4]

1560–1580 között lakóit pestis pusztította, a túlélők a közeli Rádosra költöztek, a király az elhagyott területet pedig a Haller családnak adományozta, akik jobbágyokkal telepítették újra a falut (kezdetben 40 román család érkezett, később a Hortobágy-völgyi Rétenből is jöttek).[5] Nyugati határában felépült a barokk stílusú Haller-udvarház (a helyiek szóhasználatában „kastély”), mely ma is áll. Mivel a nemesi birtokok között a jobbágyok az uraság szükségletei szerint vándoroltak, feltételezhető, hogy a falu többször elnéptelenedett, majd újból benépesült.[4]

A falu egy amolyan „román szigetet” alkotott a környező „szász tengerben”.[6] 1850-ben 417 ember lakta; közülük 362 román, 52 cigány, 2 magyar, 1 szász. Lakói főleg mezőgazdasággal foglalkoztak.[7] A Hallerek és a helyi románság közötti barátságnak és összefogásnak köszönhető, hogy az 1848–49-es forradalmi események megkímélték a falut; mind a román, mind a székely csapatok garázdálkodását elhárították.[3][6]

1910-ben 477, többségben román lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Nagy-Küküllő vármegye Segesvári járásához tartozott. Az új román hatalom a Hallerek birtokait szétosztotta a helyiek között; a megmaradt szászok és magyarok a 20. század közepéig kivándoroltak. 1932-ben hivatalos román neve Mihai Viteazu lett, bár a helyi románok máig Zoltannak nevezik. A kommunista hatalomátvétel után a Haller-kúriát szétdúlták; a családi sírkertet, parkot, gyümölcsöst megsemmisítették. Az államosított épületet a termelőszövetkezet használta, jelenleg üresen, romosan áll.[3]

Látnivalók

szerkesztés
  • Haller-udvarház (16. század), jelenleg romokban áll.
  • Ortodox temploma 1835–1836-ban épült a Hallerek által adományozott telken. Korábban egy fatemplomuk volt a régi ortodox temetőnél, melyet aztán elbontottak, és az erkedi románoknak ajándékoztak. Az egyházközség 1793-ban alakult.[8]
  1. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Maros megye. adatbank.ro
  2. Călugăr 6. o.
  3. a b c Szucher Ervin: Elveszett Haller-emlékek nyomában. Erdélyi Napló, 2017. június 2. (Hozzáférés: 2020. június 10.)
  4. a b Călugăr 60–61. o.
  5. Călugăr 172. o.
  6. a b Călugăr 178. o.
  7. Călugăr 66. o.
  8. Călugăr 124. és 180. o.
  • Călugăr: Călugăr et al.. Monografia comunei Saschiz. Marosvásárhely: Nico (2012). ISBN 9786065461901