Zoltán (Maros megye)
Zoltán (románul Mihai Viteazu, korábban Zoltan, németül Zoltendorf, szászul Zultendorf) falu Romániában, Maros megyében. A középkorban szászok lakták, majd a Haller család által birtokolt jobbágyfalu volt. Szászkézd községhez tartozik, lakossága 2011-ben 322 fő.
| Zoltán (Mihai Viteazu) | |
.jpg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Maros |
| Község | Szászkézd |
| Rang | falu |
| Községközpont | Szászkézd |
| Irányítószám | 547512 |
| Körzethívószám | 0265 |
| SIRUTA-kód | 119233 |
| Népesség | |
| Népesség | 359 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 4 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 09′ 19″, k. h. 25° 01′ 40″Koordináták: é. sz. 46° 09′ 19″, k. h. 25° 01′ 40″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zoltán témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Maros és Brassó megyék határán, Segesvártól 27 km-re keletre, Szászkézd községközponttól 7 km-re délkeletre fekszik. Áthalad rajta a DN13-as főút. Területe 32 hektár.[2]
Története szerkesztés
1341-ben már Zoltán néven említik. Neve egyes kutatások szerint egy Zoltán nevű parancsnoktól ered, akinek I. Károly magyar király adományozta a területet.[3] A középkorban szászok által lakott falu volt, mely Fehér vármegye egyik exklávéjában helyezkedett el, Segesvárszék és a kerci kolostor birtokai közé ékelődve.[4]
1560–1580 között lakóit pestis pusztította, a túlélők a közeli Rádosra költöztek, a király az elhagyott területet pedig a Haller családnak adományozta, akik jobbágyokkal telepítették újra a falut (kezdetben 40 román család érkezett, később a Hortobágy-völgyi Rétenből is jöttek).[5] Nyugati határában felépült a barokk stílusú Haller-udvarház (a helyiek szóhasználatában „kastély”), mely ma is áll. Mivel a nemesi birtokok között a jobbágyok az uraság szükségletei szerint vándoroltak, feltételezhető, hogy a falu többször elnéptelenedett, majd újból benépesült.[4]
A falu egy amolyan „román szigetet” alkotott a környező „szász tengerben”.[6] 1850-ben 417 ember lakta; közülük 362 román, 52 cigány, 2 magyar, 1 szász. Lakói főleg mezőgazdasággal foglalkoztak.[7] A Hallerek és a helyi románság közötti barátságnak és összefogásnak köszönhető, hogy az 1848–49-es forradalmi események megkímélték a falut; mind a román, mind a székely csapatok garázdálkodását elhárították.[3][6]
1910-ben 477, többségben román lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Nagy-Küküllő vármegye Segesvári járásához tartozott. Az új román hatalom a Hallerek birtokait szétosztotta a helyiek között; a megmaradt szászok és magyarok a 20. század közepéig kivándoroltak. 1932-ben hivatalos román neve Mihai Viteazu lett, bár a helyi románok máig Zoltannak nevezik. A kommunista hatalomátvétel után a Haller-kúriát szétdúlták; a családi sírkertet, parkot, gyümölcsöst megsemmisítették. Az államosított épületet a termelőszövetkezet használta, jelenleg üresen, romosan áll.[3]
Látnivalók szerkesztés
- Haller-udvarház (16. század), jelenleg romokban áll.
- Ortodox temploma 1835–1836-ban épült a Hallerek által adományozott telken. Korábban egy fatemplomuk volt a régi ortodox temetőnél, melyet aztán elbontottak, és az erkedi románoknak ajándékoztak. Az egyházközség 1793-ban alakult.[8]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Maros megye. adatbank.ro
- ↑ Călugăr 6. o.
- ↑ a b c Szucher Ervin: Elveszett Haller-emlékek nyomában. Erdélyi Napló, 2017. június 2. (Hozzáférés: 2020. június 10.)
- ↑ a b Călugăr 60–61. o.
- ↑ Călugăr 172. o.
- ↑ a b Călugăr 178. o.
- ↑ Călugăr 66. o.
- ↑ Călugăr 124. és 180. o.
Források szerkesztés
- ↑ Călugăr: Călugăr et al.. Monografia comunei Saschiz. Marosvásárhely: Nico (2012). ISBN 9786065461901
.svg){kind=small}