Zsáktelepülésnek nevezzük azokat a településeket, amelyeket csak egy útirányból lehet megközelíteni, és a településtől tovább közút (vagy vasút) nem vezet, tehát nincs sem átmenő, sem más irányba egyéb forgalma.[1]

Ezeket a falvakat általában igen rossz minőségű utakon lehet elérni, jellemzőjük, hogy általában nagyobb távolságokra fekszenek a városoktól, vagy fontosabb utaktól, gyér tömegközlekedéssel. Szinte kizárólag aprófalvakról van szó, és ezen településtípust sújtja legjobban az elvándorlás, munkanélküliség és egyéb rossz adatsorok. Magyarországon is bőven találunk ilyen településeket, főleg az aprófalvas térségekben, mint például Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyékben.

Általánosan jelen vannak a határ menti térségekben, nagyon sok közülük a trianoni határkijelölés miatt veszítette el a továbbvezető útját, vasútját, s „féloldalassá” vált. Ezek közül többeknél, az uniós határmegnyitásokat követően kezd visszaállni a korábbi – történelmi – településhálózati kapcsolat (pl. Vas, Zala, Győr-Moson-Sopron vármegyék esetében).

Zsáktelepülések Magyarországon például Bokor, Csenyéte, Kisbajom, Uppony, Ófalu, Pilisborosjenő és Hollókő.

A legnépesebb zsáktelepülések az országban a Budapesti agglomerációban elhelyezkedő Csömör és Nagykovácsi. Előbbi csak a főváros XVI., utóbbi pedig a II. kerülete felől érhető el közúton.

Egyetlen magyar város van, amely zsáktelepülés, ez pedig Sajóbábony.

Jegyzetek Szerkesztés

  1. zsáktelepülés. ksh.hu. KSH

Források Szerkesztés