Zsilvásárhely

város Romániában, Gorj megyében

Zsilvásárhely (románul: Târgu Jiu) romániai város a Havasalföldön, Olténia északi részén, közel Erdély déli határához, a Zsil-folyó völgyében. Gorj megye székhelye. Népessége 2002-ben 97 591 fő volt.

Zsilvásárhely (Târgu Jiu)
Zsilvásárhely címere
Zsilvásárhely címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióOlténia
Fejlesztési régióDélnyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeGorj
Rangmunicípium
KözségközpontTârgu Jiu
Beosztott falvak
Lista
  • Bârsești
  • Drăgoieni
  • Iezureni
  • Polata
  • Preajba Mare
  • Romanești
  • Slobozia
  • Ursați
PolgármesterFlorin Cârciumaru
Irányítószám210101–210260
SIRUTA-kód77812
Népesség
Népesség67 751 fő (2021. dec. 1.)[2] +/-
Magyar lakosság35 (0%, 2021)[3]
Község népessége73 545 fő (2021. dec. 1.)[1]
Népsűrűség957 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság225 m
Terület102 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 02′ 03″, k. h. 23° 16′ 29″Koordináták: é. sz. 45° 02′ 03″, k. h. 23° 16′ 29″
Zsilvásárhely weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsilvásárhely témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Története

szerkesztés

1426-ban már rendszeres vásárhelynek említik. A városban a középkorban és az újkor elején virágzott az állatkereskedelem, innen hajtották az állatokat a Vulkán-szoroson át Erdélybe. A kereskedelem nagyobb arányú fellendülését azonban a törökök megakadályozták.

Eleinte Tudor Neagu bolgár bojár tulajdonában volt, akitől a város lakói megváltották magukat. A 16. században a Buzescu család birtokába került. A következő évtizedekben tűzvészek pusztították, ill. török csapatok dúlták fel. A 17. században bizonyos mértékű autonómiát kapott.

Az első nyilvános iskoláját 1775-ben alapították, mely egyike a Regát legrégebbi iskoláinak. A város lakói mind a Tudor Vladimirescu vezette 1821-es, mind pedig az 1848-as forradalomban részt vettek.

1884-ben nyílt meg az a vasútvonal, amely megkönnyítette a Bukaresttel és az ország más vidékeivel való érintkezést. Az első világháború idején, 1916-ban súlyos csaták zajlottak a város környékén. A második világháborúban internálótábor működött itt, ahol főként román kommunistákat tartottak fogva.

A város iparosodása csak a második világháború után indult meg (építő-, textil-, fémfeldolgozó- és faipar). Jelenleg – a válságba sodródó – olténiai szubkárpáti lignitmedencének a központja.

Látnivalók

szerkesztés
  • Vasile Moanga-ház (itt talált a török üldözők elől menedéket Tudor Vladimirescu)
  • Szt. Miklós (Sf. Nicolae) templom
  • Barbu Ganescu fejedelem háza
  • Constantin Brâncuși szobrászművész szobrai: A végtelen oszlopa, A csend asztala, A csók kapuja

Lásd még

szerkesztés

Hivatkozások

szerkesztés
  1. 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet
  2. 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. május 31. (Hozzáférés: 2023. július 9.)
  3. 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)

Külső hivatkozások

szerkesztés