Főmenü megnyitása

Zsitkovszky Béla

fényképész, operatőr, rendező

Zsitkovszky Béla, névváltozat: Zitkovszky Béla [3] (Eperjes, 1868. április 3.[5]Budapest, 1930. szeptember 16.) fényképész, géptervező, operatőr és rendező, a magyar filmgyártás és filmtechnika egyik úttörője, az első magyar filmlaboratórium létrehozója, számos filmlaboráns és operatőr mestere és tanítója.[2]

Zsitkovszky Béla
Portrait of Béla Zsitkovszky (1928).jpg
Született Zitkovszky Béla
1868. április 3.
Eperjes
Elhunyt 1930. szeptember 16. (62 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Divald Irén
SzüleiZitkovszky Zsigmond
Volejnszki Auguszta
Foglalkozása

A Wikimédia Commons tartalmaz Zsitkovszky Béla témájú médiaállományokat.

Ő forgatta 1901-ben az első tudatosan rendezett magyar filmalkotást, a 24 táncmozdulatsort bemutató néma dokumentum rövidfilmet, A táncz címmel, amelynek első vetítési napjára emlékezve, 2018 óta április 30-án tartják A magyar film napját.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

A Felvidéken született jómódú, „előkelőnek mondott” családban.[6] Apja Zsitkovszky Zsigmond órásmester, anyja Volejnszki Auguszta. A fényképezés alapjait Divald Károlytól tanulta, akinek lányát, Irént vette feleségül, miután önálló mester lett.[4][7] Szakmai tudását később Bécsben gyarapította, ahol megismerkedett a világban folyó klasszikus mozgásábrázolási módszerekkel. Hazatérve, sikerrel ismételte meg Eadweard Muybridge híres, egy ló mozgását képek sorozatával bemutató kísérletét, majd a mozgásfázisokat külön-külön rögzítve egy őskerékpáron haladó ember mozgását jelenítette meg.[4]

Az időközben Miskolcra költözött fotográfus 1892-ben kért engedélyt önálló fényképészeti stúdió és laboratórium nyitására, ahol nem csak saját képeket készített, hanem mások különféle technikával fotózott felvételeit is előhívta, nagyította és másolta, negatív vagy pozitív kidolgozásban.[8] Ez idő tájt ő maga szerkesztette és írta a „Szakfényképészek Közlönyét".[9]

Az 1896-os millenniumi ünnepségek idején már Budapesten dolgozott.[10] Matlekovits Sándor irányításával az ezredéves kiállítás optikai látványosságainak műszaki ügyeit intézte. A bemutatók során alaposan tanulmányozta a különféle mozgóképes rendszereket, különösen a Lumière fivérek kinematográfja keltette fel érdelődését, ami később alapul szolgált saját kamerája elkészítéséhez.[1][4]

Titkára a Fényképészek Körének, amelynek szakmai és társadalmi rendezvényein aktívan részt vett.[11] Szakmai tekintélyét jelzi, hogy fénykép-kiállítások válogatói között található, előadásokat tartott a Körben, melyek megjelentek a szervezet hivatalos folyóiratában, a Löwinger Mór által szerkesztett Magyar Fényképészek Lapjában (1897–1904). 1899-ben őt bízzák meg a lap szerkesztésével.[4]

1899 és 1907 között az Uránia Tudományos Színházban dolgozott; annak emeletén rendezte be az első magyar filmlaboratóriumot, melynek azonban hivatalos neve nem volt. Személyzete három főből állt: Zsitkovszkyból, aki rendezett és az operatőri munkát is végezte, valamint két segítőtársából.[2] 1901-ben Pekár Gyula A táncz című ismeretterjesztő darabjához illusztrációként saját szerkesztésű filmfelvevőgéppel rögzítette 24 tánc mozdulatait, elsőként készítve ezzel Magyarországon tudatosan rendezett filmalkotást. Az 1900-as évek elején számos híradó- és riport-jellegű dokumentumfilmet készített. Nevéhez fűződik 1906-ban a II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvainak hazaszállításáról és újratemetéséről, valamint az első magyarországi repülőgép-felszállásról, Louis Blériot francia pilóta 1909. október 10-i Rákos-mezei bemutatójáról készített filmriport.[12]

1909-ben a Vígszínház művészeinek kezdeményezésére Bárdi Ödönnel közösen rendezte és forgatta le első játékfilmjét – egy „rekonstruált híradót” – A szabadkai dráma címmel, egy az év tavaszán nagy port felkavaró bérgyilkosság történetére alapozva.[13][14] Ezt követően elsősorban filmoperatőrként dolgozott. 1914-ben forgatta Bródy Istvánnal A munkászubbony című filmdrámát. Az 1915. január 12-én bemutatott, Hegedűs Gyula játékáról ezidáig egyetlen ismert mozgóképes alkotás 2017-ben került elő az amszterdami EYE Filmmuseumban.[15] A játékfilmgyártás megindulásával az egyik legtöbbet foglalkoztatott szakember lett, olyan filmrendezők operatőre, mint Korda Sándor, Kertész Mihály, Balogh Béla és Dr. Lázár Lajos. Munkáinak nagy része elveszett.

Egyik szervezője és aktív tagja volt az 1906. január 5-én megalakult Magyar Fényképészek Országos Szövetségének és Mai Manóval együtt főszerkesztője a szervezet hivatalos lapjának, A Fény (1906–1918) folyóiratnak, amelybe rendszeresen írt is. Tudományos igényességű cikkei közül legjelentősebb A kinematográf című, amelyet az 1907-es évfolyam öt száma közöl folytatásokban.[16] Ugyancsak részt vett az 1909 júniusában 67 taggal megalakult Magyar Kinematográfusok Országos Szövetsége szervezésében, mely szervezetnek választmányi tagja és műszaki tanácsadója lett. Feladata elsősorban az operatőrképzés és az utánpótlás-nevelés irányítása volt.[17]

1910-ben az Edison Mozgóképszínházi Rt. műszaki igazgatójává nevezték ki, feladata a cég budapesti filmszínház-hálózatának technikai ellenőrzése és karbantartása volt.[18] 1916-ban „Zsitkovszky és Társa” néven önálló filmlaboratóriumot alapított.[19][20]

Amikor Korda Sándor 1915-ben megalapította a Mozihét című filmlapot, a műszaki rovat vezetését rá bízta. Rendszeresen írt a különféle szaklapokba, s foglalkozott a fénykép és mozgókép technikájával, az operatőri tevékenységgel, a film jelenével és jövőjével. Nem látta mindenben világosan az optikai kifejező eszközök fejlődését, azonban a bennük rejlő lehetőségeket igen; A Mozihét 1916/17. számában így írt: „...az emberek otthon, lakásukban fogják nézni a heti aktualitásokat csakúgy, mint ma hallgatják az operaelőadást a Telefon Hírmondón! Az újságokat nem olvasni, hanem mozin nézni fogják, az iskolában pedig nem könyvekből, hanem mozival fognak tanítani.”[21]

1913-ban a Magyar Tanítók Otthona kezdeményezésére, székhelyükön létrehozásra került a Pedagógiai Filmgyár, amelynek fotokémiai laboratóriumát Zsitkovszky állította fel.[22][2] Mivel a tanácsköztársaság leverése után a játékfilmgyártás fokozatosan visszafejlődött, Zsitkovszky felhagyott az üzleti alapú operatőrködéssel, ebben a filmgyárban helyezkedett el, ahol 1919-től haláláig oktatófilmeket készített. Kezei alól fiatal filmlaboránsok és filmoperatőrök egész nemzedéke került ki, akik „Zsiti bácsi” névvel illették.[12][2]

Zsitkovszky Béla kevésbé művészi képességű, inkább technikai érdeklődésű ezermester volt. Állandóan kísérletezett, fúrt-faragott. Továbbfejlesztette Ottomar Anschütz (1846-1907) német fényképész-feltaláló pillanatzárát, amit villamos távirányítóval kapcsolt össze.[4] Úgy készített például pillanatfelvételt, hogy a képet egy galamb lábára kötött s elszakadó cérnaszál exponálta.[23] Első filmfelvevőjét, melyet A táczhoz használt, egy vetítőgépből alakította át, és saját konstrukciójú kopírozó géppel másolták át a negatívot pozitív filmmé.[12] Feltalálta – és filmgyári munkája során éveken át használta – az úgynevezett „örökhívót”, amelyet azonban nem szabadalmaztatott, receptjét magával vitte a sírba.[2] Egyike volt azoknak, akik korán felismerték a film jelentőségét, és a néma korszak kezdeti éveiben hatalmas méretű úttörőmunkát végzett. Tevékenysége abból a szempontból is jelentős, hogy a kor nagy találmányát, a filmet nemcsak szórakoztatásra és dokumentálásra használta, hanem állhatatos munkával a nevelés és felvilágosítás területén, valamint az iskolai oktatásban.[17]

A fényképészmesterből filmoperatőrré lett műszaki szakember pályája nem csak a kezdésében hasonlított külföldi kortársaiéhoz, hanem befejezésében is: miután aktívan részt vett a Pedagógiai Filmgyár új telephelyének kialakításában, az 1928-ban áttelepített intézményben már nem számítottak munkájára, ezért 61 évesen kényszerből „visszavonult”.[24] Ez a családi és anyagi gondokkal is súlyosbított mellőzöttség felőrölte idegeit, elmegyógyintézetbe került, ahol közel másfél évi szenvedés után, elhagyottan, elfeledve érte a halál 1930. szeptember 16-án. Temetésén csupán néhányan vettek részt, a filmes szakma nem képviseltette magát.[25][23][2]

FilmjeiSzerkesztés

  • 1901A táncz (saját rendezés) (dokumentum rövidfilm)
  • 1909A szabadkai dráma (rendező: Bárdi Ödön és Zsitkovszky Béla)
  • 1914A munkászubbony (rendező: Bródy István)
  • 1914 – A népfölkelő (rendező: Pintér Imre)
  • 1914 – A vaskereszt (rendező: Gábor József)
  • 1915Lyon Lea (rendező: Korda Sándor)
  • 1915 – Dódi karrierje (rendező: Bródy István)
  • 1915 – Ágyú és harang (rendező: Pintér Imre)
  • 1915 – Simon Judit (Mérei Adolf) (rövidfilm)
  • 1915 – Barlanglakók (rendező: Damó Oszkár)
  • 1916A karthausi (rendező:Kertész Mihály)
  • 1916 – A nevető Szaszkia (rendező: Korda Sándor)
  • 1916 – A tiszti kardbojt (rendező: Korda Sándor)
  • 1916 – A falu rossza (rendező: Pásztory Móric Miklós)
  • 1916 – Az elítélt (rendező: Garas Márton)
  • 1917Az obsitos (rendező: Pásztory Móric Miklós)
  • 1917 – Az anyaszív [26] (rendező: Góth Sándor)
  • 1917 – Vengerkák (rendező: Balogh Béla)
  • 1917 – Toprini nász (rendező: Balogh Béla)
  • 1917 – Raszkolnikov (rendező: Deésy Alfréd)
  • 1917 – A Pál-utcai fiúk (rendező: Balogh Béla)
  • 1917 – A koldusgróf (rendező: Balogh Béla)
  • 1917 – Tájfun (rendező: Lázár Lajos)
  • 1918Drótostót (rendező: Lázár Lajos)
  • 1918Az impresszárió (rendező: Lázár Lajos)
  • 1918Tűzpróba (rendező: Lázár Lajos)
  • 1918 – Jobbra én, balra te (rendező: Lázár Lajos)
  • 1920A kétarcú asszony (rendező: Bolváry Géza)

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Kőháti 1969, 15. o.
  2. a b c d e f g h Lajta 1961.
  3. A szócikkben az 1920-as évektől általánosan elterjedt Zsitkovszky névalakot használjuk. Előtte nevét többnyire Zitkovszky alakban írták. Kőháti Zsolt filmtörténész így ír erről: Zitkovszky nevének írása némiképp belterjes vitát keltett szakirodalmunkban. Tény, hogy A Fény című közlönyben, amelynek társszerkesztője s szerzője volt, a Zitkovszky írásmód szerepel, s így olvasható neve a Budapesti Czim- és Lakásjegyzékben. Az is tény, hogy a húszas­harmincas évek folyamán sokszor írják-említik Zsitkovszkyként: talán amiatt, hogy ő maga így – szlávosan – mondhatta.[1] Ez utóbbit valószínűsíti, hogy az őt személyesen ismerő Lajta Andor szerint – aki 1928-tól a Filmkultúrát szerkesztette, amelybe Zsitkovszky e néven írt – fiatal kollégái és tanítványai „Zsiti bácsinak” szólították.[2]
  4. a b c d e f Kőháti 2008.
  5. A források többségében 1867. szerepel, azonban a Szlovákiából beszerzett születési anyakönyvi kivonat és a föllelt halotti anyakönyv adatai szerint ez a dátum a helyes. Lásd: Kőháti 2008[4]
  6. Molnár 1961, 115. o.
  7. Lányuk, Irén Valéria Borbála keresztelőjére 1984. június 7-én került sor Miskolcon.[1].
  8. „Kép-nagyító és fényképészeti műterme” Miskolc, Széchenyi utca 45. szám alatt működött.
  9. A folyóirat kiadóhivatala Zsitkovszky miskolci címére volt bejelentve. A fényképész egyéb irányú elfoglaltsága miatt akadozva megjelenő lap előfizetési felhívásait a Vasárnapi Ujság is közölte. Lásd: „Szakfényképészek Közlönye". Vasárnapi Ujság, XLII. évf. 48. sz. (1895. dec. 1.) 802. o. arch Hozzáférés: 017. feb. 9.
  10. A Budapesti Czim- és Lakásjegyzék 1880-1928 adatai szerint Zitkovszky Béla fővárosi lakhelyei: Budapest, VII. Rombach u. 3. (1900-1901), VIII. Rökk Szilárd u. 17. (1902-1905), VIII. Horánszky u. 8. (1905-1907), VI. Felsőerdősor 9. (1907-1915), IX. Mester u. 34. (1916), VIII. József krt. 46. (1922-1928).
  11. Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1899 (11. évfolyam). hungaricana.hu. Budapest: Franklin Társulat (1899) (Hozzáférés: 2017. feb. 11.) arch „17. Fényképészek egyesülete. I Fényképészek köre. IV, Hemző-u. 5. — Elnök: Kiss József. — Alelnök: Hanelka Ernő. — Titkár: Zitkovszky Béla. — Pénztáros: Brunliuber Béla. — Háznagy: Belgram Lőrincz.”
  12. a b c Zsitkovszky 1928, 14. o.
  13. Pánczél 2001.
  14. Az özv. Haverda Boldizsárné megöletését feldolgozó filmben Haverda Mariska szerepében Komlós Ilka, Vojtha Antaléban Győző Lajos, míg Jánosi Aladáréban Bárdi Ödön játszott.
  15. Az MTI 2017. február 2-i híre.
  16. Molnár 1961, 130. o.
  17. a b Molnár 1961, 117. o.
  18. Az 1910-es budapesti címjegyzék szerint: Edison-Színház részvénytársaság (Edison-Theater Actiengesellschaft) Budapest, VI. ker. Nagymező u. 21. — Igazgatóság: dr. Hertzka Lotár, Keleti Lajos, műszaki igazgató: Zitkovszky Béla
  19. A laboratórium akkori címe: Budapest VIII. József utca 34. Lásd még Cottely Géza közjegyző iratait a Budapest Főváros Levéltárában: HU BFL - VII.203 - 1916 - 0604, 0605, 0606. archives.hungaricana.hu (1916)
  20. Lajta Andor így írja le: „Az épület alagsorában két nagy helyiség állt a laboratórium rendelkezésére. A laboratórium fölött a baptisták imaházát látogatták a baptista hívők. A gépi berendezés elsőrendű volt abban az időben, amikor vagy Franciaországból kellett a gépeket beszerezni, vagy idehaza állították össze ügyes és ravasz vállalkozók, mint pl. Liedl Gyula, Sziráki Ervin és mások. Zsitkovszky laboratóriumában a következő berendezési tárgyakat sikerült elhelyezni: 1 kopírgép, amelyet 1961-ben még a Budapest-film egyik trükkszobájában láthattunk, persze alaposan átalakítva. Kukorelli Jenő dolgozik ma azon a trükkasztal fölé helyezett kopírgépen, amellyel 1916-ban még javában hívta elő az oda küldött pozitívszalagokat Zsitkovszky laboratóriuma. Beállítottak ide egy Ernemann-féle perforálógépet, egy kis sarokban működött a hívógép, a fixáló és mosó. A szárítóhelyiség világos, egészséges teremben dolgozta fel az oda átvitt filmszalagokat, volt ezen kívül egy trükkasztal feliratkészítéshez. A laboratórium főerőssége maga Zsitkovszky Béla volt, aki mellett dolgozott a felesége és leánya, ezenkívül kitűnő filmoperatőrök segítették munkájában, így 1916-ban ment el onnan rövid vendégszereplés után Vass Károly filmoperatőr, őt követte Nagy Dezső, a magyar filmoperatőri gárda egyik kitűnő tagja, aki a kopírozást végezte szakavatottan.” [2]
  21. Molnár 1961, 132. o.
  22. Címe: Budapest, IX. ker. Kinizsi utca 16.
  23. a b Molnár 1961, 118. o.
  24. A Pedagógiai Filmgyár 1928-ban a Budapest IX. ker. Kinizsi utca 16. szám alól a Budapest IX. ker. Könyves Kálmán krt. 15. szám alá költözött, a későbbi Híradó- és Dokumentumfilm Gyár, majd Budapest Filmstúdió telephelyére. Lásd: Bíró Ferenc: Szalagos diavetítés a XX. század első felében: A Pedagógiai Filmgyár filmlaboratóriuma és diatekercsei. Könyv és nevelés, (2011. ápr.) arch Hozzáférés: 2017. feb. 10.
  25. Filmkultúra, 3. évf. 10. sz. (1930. okt. 1.), 11. o.
  26. Emlegetik Odette címmel is, mivel Góth Sándor a forgatókönyvet Victorien Sardou ezen című 1881-es színművéből írta.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés