Zsitvamártonfalva
Zsitvamártonfalva (szlovákul Martinová nad Žitavou) Vajkmártonfalva településrésze, korábban önálló falu Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban.
| Zsitvamártonfalva | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 11′ 57″, k. h. 18° 16′ 41″Koordináták: é. sz. 48° 11′ 57″, k. h. 18° 16′ 41″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zsitvamártonfalva témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Nyitrától 23 km-re délkeletre, a Zsitva jobb partján fekszik.
Története szerkesztés
Mártonfalva első írásos említése 1437-ből származik Martonfalva néven. Ekkor királyi birtok volt, a Ludányi család zálogbirtoka. A 16. században a Solymosi, Ghyczy és más nemes családoké volt. A 18–19. században a Botka,[1] Kéres, Nagy és más családoké. 1554-ben felégette a török. 1750-ben 32 család élt a településen. 1787-ben 47 házában 265 lakos élt. 1828-ban 57 háza és 399 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Vályi András szerint „MÁRTONFALVA. Tót falu Nyitra Várm. földes Urai több Urak, lakosai többfélék, fekszik Vajknak szomszédságában, és annak filiája, határja középszerű.”[2]
Fényes Elek szerint „Martonfalva, vegyes tót-magyar falu, Nyitra vmegyében, a Zsitva mellett, 343 kath., 12 ref., 18 zsidó lak. F. u. többen. Ut. p. Verebély.”[3]
Nyitra vármegye monográfiája szerint „Mártonfalu, zsitvavölgyi község, melynek magyar lakosai részben eltótosodtak. Számuk 275, vallásuk r. kath. Posta és vasuti állomás Szent-Mihályúr, táviró Mánya. 1437-ben királyi birtok volt. Később a Veöröss, Szeghő és Nagy-családok voltak a földesurai.”[4]
A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Érsekújvári járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része.
1931 novemberében, a falu határában határi út javítása közben mamutleletet találtak, melynek csontjait Turócszentmártonra vitték.[5]
-
-
1878 -
1910
Népessége szerkesztés
1910-ben 293, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar és cigány kisebbséggel.
1919-ben 290 lakosából 137 csehszlovák, 96 magyar, 10 német és 47 egyéb nemzetiségű. Ebből 266 római katolikus, 20 zsidó és 4 egyéb vallású.[6]
2001-ben Vajkmártonfalva 926 lakosából 910 szlovák volt.
Külső hivatkozások szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Budapesti Közlöny 9/74, 2124 (1875. április 2.)
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye.
- ↑ Veliteľ vrábeľskej četníckej stanice píše Referátu na ochranu pamiatok na Slovensku, ohľadne nálezu. [2015. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 24.)
- ↑ 1920 Soznam miest na Slovensku dľa popisu ľudu z roku 1919. Bratislava, 54.