5. zongoraverseny (Beethoven)

Ludwig van Beethoven op. 73., No. 5., Esz-dúr zongoraversenye az angolszász világban a Császár koncert (The Emperor Concerto) melléknevet viseli.

No.5. zongoraverseny
versenymű
Beethoven-Blasius Höfel (1792–1863) festménye Louis René Letronne után (1790–1842)
Beethoven-Blasius Höfel (1792–1863) festménye Louis René Letronne után (1790–1842)

ZeneszerzőLudwig van Beethoven
Opusszámop. 73.
Keletkezés1809-1811
AjánlásRudolf Főherceg
Ősbemutató1811. november 28. Lipcse, Gewandhaus, szólista: Friedrich Schneider
Megjelenés1811

HangnemEsz-Dúr
Hangszerelészongora, fuvola, 2 oboa, 2 fagott, 2 klarinét, 2 kürt, 2 trombita, üstdob, vonósok
Időtartamkb. 40 perc
Tételek1. tétel – Allegro

2. tétel – Adagio un poco mosso

3. tétel – Rondo-Allegro

Keletkezése-története szerkesztés

Beethoven Császár koncert melléknéven ismert, op. 73. Esz-dúr zongoraversenyét 1809 és 1811 közötti években Bécsben írta. A művet barátjának, tanítványának és patrónusának Habsburg–Lotaringiai Rudolf olmützi hercegérseknek ajánlotta. A zongoraverseny bemutatója 1811. november 28.-án a lipcsei Gewandhausban volt, Friedrich Schneider zongoraszólójával. Bécsben, 1812-ben egy másik Beethoven tanítvány, Carl Czerny mutatta be a művet. A koncert mellékneve (Császár koncert) nem Beethoventől, hanem a mű angol kiadójától Johann Baptist Cramertől származik.[1]

Hangszerelés szerkesztés

A mű hangszerelése értelmében zongora, 2 fuvola, 2 oboa, 2 fagott, 2 klarinét, 2 kürt, 2 trombita, üstdob, vonósok alkotják az előadói kört.

Tételek szerkesztés

A mű 3 tételes.

 
Az első tétel főtémája

I. Allegro szerkesztés

A mű nemcsak hangnemét és katonás jellegét figyelembe véve közeli rokona az Eroica szimfóniának, hanem méreteiben, különösen első tételének monumentális arányaiban. Az első tétel indulószerű témája, forradalmi hevülete is rokon a 3. szimfóniával. A legelső ütemekben meglepi a hallgatót a szerző: szokatlan, hogy a mű szóló kadenciával kezdődik, mivel a kadenciát általában, mintegy a mű összefoglalását a darab végére szokták elhelyezni a szerzők.  I.tétel?*

II. Adagio un poco mosso szerkesztés

A második tétel korálszerű, áhítatos éneke először a vonósokon hangzik fel, melyet időnként megerősítenek a fuvolák, klarinétok és a fagott. A szóló hangszer belépése fantáziaszerű, a koráldallamot csak a tétel közepén egyszer szólaltatja meg. A tétel végén ismét a zongora önfeledt rögtönzése hallható pianissimóban, egy hármashangzatból töredezetten próbálgatja a záró rondó témáját, amelynek az következménye, hogy a harmadik tétel szervesen kapcsolódik a lassú tételhez.  II.tétel?*

III. Rondo Allegro szerkesztés

 
A harmadik tétel főtémája

A záró tételből diadalmas jókedv, kirobbanó temperamentum árad mindvégig. A befejezés előtt egy újabb Beethoven ötlet: sejtelmes üstdob-ritmus dobbanások felett vesz búcsút a zongora, majd viharzóan gyors unisono-skálamenetekkel cseng ki a szóló hangszer.[2]   III.tétel?*

Jegyzetek szerkesztés

  1. Johann Baptist Cramer az AllMusicon
  2. Pándi Marianne: Hangverseny-kalauz II. Versenyművek (Zeneműkiadó, 1973) 104.

Források szerkesztés

  • Steinberg Michael The Symphony:Oxford University Press, 1995.
  • Pándi Marianne: Hangverseny-kalauz II. Versenyművek (Zeneműkiadó, 1973)
  • Alexander Wheelock Thayer: Ludwig van Beethovens Leben. 2. Band. Breitkopf & Härtel, Leipzig 1910,
  • Sven Hiemke: Beethoven – Handbuch, Bärenreiter-Verlag Karl Vötterle GmbH & Co. KG, Kassel, 2009,

Külső hivatkozások szerkesztés

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Piano Concerto No. 5 (Beethoven) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés

Kiemelkedő lemezfelvételek szerkesztés

Kapcsolódó cikkek szerkesztés