Amerikai hópehelyfa

növényfaj

Az amerikai hópehelyfa (Chionanthus virginicus) az olajfafélek (Oleaceae) családjába, a hópehelyfa (Chionanthus) nemzetségbe tartozó faj.[6]

Amerikai hópehelyfa
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Főország: Virágos növények (Spermatophyta)
Ország: Növények (Plantae)
Alország: Szövetes növények (Tracheobionta)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Alosztály: Asteridae
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Olajfafélék (Oleaceae)
Nemzetség: Chionanthus
Faj: Amerikai hópehelyfa (Chionanthus virginicus)[1][2][3][4]
Linné, 1753[5]
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Amerikai hópehelyfa témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Amerikai hópehelyfa témájú médiaállományokat és Amerikai hópehelyfa témájú kategóriát.

Fehér virágai hópelyhekre hasonlítanak, neve is innen ered.[7] Az elnevezése a görög chion és anthos szavakból származik. A chion havat, az anthos pedig virágot jelent.[8]

Magyarul hívják még karolinai harangvirágcserjének, ezüstcsengőfának,[9] hópehelyvirágfának is.[10]

Előfordulása szerkesztés

Az Amerikai Egyesült Államok délkeleti részéről származik,[11][12] természetes élőhelye Alabama, Arkansas, Delaware, Florida, Georgia, Kentucky, Louisiana, Maryland, Missouri, Mississippi, Észak-Karolina, New Jersey, New York, Ohio, Oklahoma, Pennsylvania, Dél-Karolina, Tennessee, Texas, Virginia, Nyugat-Virginia.[13][14][15]

Európában termesztik, kertészetekben árulják,[16] Magyarországon is kapható.[17]

Megjelenése szerkesztés

Általában 3–6 méter magasra növő, lombhullató cserje, vagy kisebb fa, de a természetben 10 méter magas példányai is megtalálhatóak.[18][19]

A törzs rövid, de akár több törzzsel is rendelkezhet, így az alakja változó lehet, növekedéstől függően.[20] Kérge barna, vagy szürke színű, kezdetben sima, majd idővel barázdált lesz.[21][22] Vékony, ezért könnyen sérül a külső behatásoktól.[23] Az ágak gyakran szabálytalanok és görbék, növekedéskor lehajlanak.[23] A lombkoronája ovális, sűrűsége közepes.[22] Ahol kevesebb a fény, nyitott, míg teljes napfényben sűrű zárt korona alakulhat ki.[24]

Látványos, pehelyszerű, hófehér virágai májustól júniusig nyílnak, még a levélek teljes kizöldülése előtt, és körülbelül két hétig díszítik a fát.[22] Enyhén illatosak, laza bugájú, lelógó fürtökben nyílnak. Sziromlevelei hosszúkásak, vékonyak, négyfelé osztottak.[18][23][25][26] A törékeny virágok egyivarúak, 3 cm hosszúságúak, bókoló kocsányúak, 4-6 szálas, keskeny szirmú pártával. A porzós virágok körülbelül 20 cm-esek, a termősek valamivel rövidebbek.[21] A megtermékenyült virágok olívabogyókra hasonlító fürtökké változnak át, melyek késő nyárra sötétfekete színűek lesznek.[8]

Nem lehet a porzós és termős fát megkülönböztetni, annyira hasonlítanak egymásra a virág nélküli fák. Virágzás közben is csak akkor, ha mindkét nem képviselője jelen van, mivel a porzós fa kissé mutatósabb, virágszirmai hosszabbak, de ez az eltérés igen csekély. Legbiztosabban a gyümölcsöt tartalmazó fáról lehet megmondani, hogy a termős fát látjuk. Díszfaként mindkét féle fa szép, a különbség közöttük jelentéktelen.[27][28]

Levelei fényes sötétzöld színűek (a fonákján matt világoszöldek, enyhén szőrösek),[13] elliptikusak, átellenesek, 20 cm hosszúak és 10 cm szélesek, hegyük rövid, szélük sima, ősszel sárgára színeződnek.[21][29][30] A levelek erezete vékony.[24] Egyike a legkésőbb levelet hozó fáknak.[13]

Kétlaki növény.[21][31]

Életmód szerkesztés

A napos helyeket kedveli (árnyékos helyen gyakran egyáltalán nem virágzik),[32] a szárazságot viszont nehezen viseli, ezért a természetben, nyirkos erdőkben, patakpartokon, mocsarak közelében található meg leggyakrabban.[33][28] A semleges vagy enyhén savas, jó vízelvezetésű talajt kedveli,[34] de alkalmazkodó növény, bármilyen talajtípust tolerál, még a legtöbb növény számára gondot jelentő homokos talajt is. A lúgos talajban is megél, de nem növekszik megfelelően. Különösebb gondozást nem igényel, az öntözést meghálálja, metszeni is csak olyan helyen szükséges, ahol a lelógó ágai zavaróak.

Lassan nő,[35] évente 15-25 centimétert.[22] Kedvező körülményék között élettartama legalább 60 év.[30]

Körülbelül 18 hónap a mag csírázási ideje.[36] Ha szabadba vetik magjait, csak a második tavasszal fog kikelni a növény.[33][37]

Téltűrése kiváló, a -20–-25 C°-ot is fagykárosodás nélkül vészeli át. A városi légszennyezést jól tolerálja,[38] járdák és utak mellé is ültethető, gyökerei nem okoznak problémát.[35] Tűzveszélyessége alacsony.[27]

A vörös kardinálispinty, a vörösbegyű kékmadár, a vörhenyes gezerigó, az énekes gezerigó, a kék szajkó, a kontyos feketeharkály és a vadpulyka a gyümölcsét, míg a fehérfarkú szarvas mind a lombozatot, mind a gyümölcsöket eszi. A gyümölcsök magvait kis rágcsálók fogyasztják.[24]

Kártevői, betegségei szerkesztés

Jelentősebb kártevője nincsen, ha száraz helyen él, a szúféle bogarak, például a smaragd kőris kéregrontó rágja a törzsét.[27]

Leveleikkel több lepke lárvája táplálkozik, például a Sympistis chionanthi, az amerikai fehér medvelepke (Hyphantria cunea), a Ceratomia undulosa, a Rustic sphinx és a Sphinx kalmiae.[24]

Ha a szárain ovális foltok jelennek meg, akkor pajzstetűvel fertőzött a fa. A tetvek az ágakból a nedvességet szívogatják. Atkák is élősködhetnek rajta.

Gombás levélfoltok és lisztharmat is megjelenhet, melyekre gombaölő szereket lehet alkalmazni. A fertőzött részeket el kell távolítani.[11]

Alkalmazása, gyógyhatásai szerkesztés

Az észak-amerikai őslakosok kérgét és gyökerét vágott sebekre, íny- és szemgyulladásra, rándulásra, fogfájás ellen használták. Gyökerének külső részét májerősítőként, valamint epekőre, az ágai kérgét étvágynövelésre, emésztés elősegítésre alkalmazták. Zúzott kérgével fekélyeket, sebeket kezeltek.[39] Manapság homeopátiás szerként alkalmazzák.[40][41]

Hatóanyagai szerkesztés

Glikozidok, szaponinok,[42] gyűrűs bifeniléterszerű phillyrin (chionanthin, phillyrosid, forsythin).[16]

Képgaléria szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Taxonomic Hierarchy. itis.gov. (Hozzáférés: 2021. január 1.)
  2. Chionanthus virginicus (white fringe tree). cabi.org. (Hozzáférés: 2021. január 1.)
  3. Chionanthus virginicus. nih.gov. (Hozzáférés: 2021. január 1.)
  4. Chionanthus virginicus L.. usda.gov. (Hozzáférés: 2021. január 1.)
  5. Chionanthus virginicus Linnaeus, 1753s. gbif.org. (Hozzáférés: 2021. január 1.)
  6. Chionanthus. oregonstate.edu, 2014. január 14. (Hozzáférés: 2020. december 31.)
  7. Chionanthus virginicus – Amerikai hópehelyfa. megyeriszabolcskerteszete.hu. (Hozzáférés: 2020. augusztus 9.)
  8. a b Chionanthus virginicus. missouribotanicalgarden.org. (Hozzáférés: 2020. augusztus 9.)
  9. Különleges növények. network.hu. (Hozzáférés: 2020. augusztus 9.)
  10. 1000 gyógynövény. Dr. Hans W. Kothe. Pécs: Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója. 2008. 90. o. ISBN 978 963 370 5650  
  11. a b Planting and Maintaining Fringe Trees in Your Garden. thespruce.com. (Hozzáférés: 2020. augusztus 9.)
  12. Fringetree. calpoly.edu. (Hozzáférés: 2020. augusztus 9.)
  13. a b c Chionanthus virginicus. wildflower.org. (Hozzáférés: 2020. augusztus 9.)
  14. Chionanthus virginicus. natureserve.org. (Hozzáférés: 2020. augusztus 9.)
  15. Chionanthus virginicus L.. ars-grin.gov. (Hozzáférés: 2020. augusztus 9.)
  16. a b GYÓGYNÖVÉNYEK ÉS ÉLELMISZERNÖVÉNYEK A-tól Z-ig. melius.hu. [2021. május 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. augusztus 9.)
  17. MI JÖHET MÉG? invazív allergén növények. ameganet.hu. (Hozzáférés: 2020. augusztus 9.)
  18. a b Chionanthus virginicus (amerikai hópehelyfa). dmkert.hu. (Hozzáférés: 2020. augusztus 9.)[halott link]
  19. Landscape Shrubs Fringetree (Chionanthus virginicus). uaex.edu. [2020. szeptember 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. augusztus 9.)
  20. Planting and Maintaining Fringe Trees in Your Garden. thespruce.com. (Hozzáférés: 2020. augusztus 9.)
  21. a b c d Fák Képes ismertető a világ több mint 500 fájáról. Allen J. Coombes. Pécs: Panemex Kft. Grafo Kft. 1993. 228. o. ISBN 963 9090 190  
  22. a b c d Chionanthus virginicus: Fringetree. ufl.edu. (Hozzáférés: 2020. augusztus 9.)
  23. a b c Chionanthus virginicus. ufl.edu. (Hozzáférés: 2020. augusztus 9.)
  24. a b c d American Fringetree. illinoiswildflowers.info. (Hozzáférés: 2020. augusztus 9.)
  25. Cserjék és díszfák. Boros Anikó - Illyés Csaba. Pécs: Pannon-Literatúra Kft. 2007. 34. o. ISBN 978 963 9677 753  
  26. Ismertebb növénynemzetségek áttekintése. hangfarm.hu. (Hozzáférés: 2021. január 18.)
  27. a b c Chionanthus virginicus. ncsu.edu. (Hozzáférés: 2021. január 18.)
  28. a b Chionanthus. oregonstate.edu, 2014. január 14. (Hozzáférés: 2021. január 18.)
  29. Díszfák. kolibrikerteszet.hu. (Hozzáférés: 2021. január 18.)
  30. a b PlantFinder. connon.ca. [2021. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. január 18.)
  31. Fringetree. mortonarb.org. (Hozzáférés: 2020. augusztus 9.)
  32. Amerikai hópehelyfa. vizmegtarto.hu. [2020. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. augusztus 9.)
  33. a b 1997 Fringe Tree (Chionanthus Virginicus). vnps.org. (Hozzáférés: 2020. augusztus 24.)
  34. Fringe Tree. mtcubacenter.org. (Hozzáférés: 2020. augusztus 9.)
  35. a b Chionanthus virginicus: Fringe Tree. clemson.edu. (Hozzáférés: 2021. január 18.)
  36. Chionanthus virginicus (Fringetree). gardenia.net. (Hozzáférés: 2020. augusztus 9.)
  37. Chionanthus virginicus. uaex.edu. (Hozzáférés: 2020. augusztus 9.)[halott link]
  38. 11 csodálatos fehér virágú fa és bokor, amit imádni fogsz a kertedben. noiportal.hu. (Hozzáférés: 2020. augusztus 9.)
  39. Amerikai hópehelyfa. naturportal.hu. (Hozzáférés: 2020. augusztus 9.)
  40. A máj és a lépmegbetegedéseinekhomeopátiásgyógykezelése. uw.hu. (Hozzáférés: 2020. augusztus 9.)
  41. Amerikai hópehelyfa. liberherbarum.net. (Hozzáférés: 2020. augusztus 9.)
  42. Amerikai hópehelyfa. liberherbarum.net. (Hozzáférés: 2020. augusztus 9.)