Atlantisz-guvat
Az Atlantisz-guvat (Atlantisia rogersi) a madarak osztályának darualakúak (Gruiformes) rendjébe és a guvatfélék (Rallidae) családjába tartozó Atlantisia nem egyetlen faja.[1]
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg)
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Atlantisia rogersi Lowe, 1923 | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Atlantisz-guvat témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Atlantisz-guvat témájú médiaállományokat és Atlantisz-guvat témájú kategóriát. |
Rendszerezése szerkesztés
A nemet és a fajt is Percy Roycroft Lowe angol ornitológus írta le 1923-ben. Egyes szervezetek a Laterallus nembe sorolják Laterallus rogersi néven,[2] de szerepel a Creciscus nemben is Creciscus rogersi néven.[3]
Sokáig úgy tűnt, hogy nincsenek közeli rokon fajai az Atlantisz guvatnak a guvatfélék családjában.
Azonban 1956-ban leírtak egy kihalt fajt az Ascensión szigetről, mely valamikor az 1700-as évek elején halhatott ki onnan. Csontmaradványok alapján írták le és az Atlantisia nemzetségbe sorolták, mivel az is feltehetően röpképtelen volt és a legközelebb fekvő, még élő faj az Atlantisz-guvat volt. A fajt Ascension-szigeti guvat (Atlantisia elpenor) néven vezették be a tudományba.
1973-ban Szent Ilona szigetén akadtak rá egy szintén kihalt faj maradványaira, mely valamikor a sziget 1502-es benépesülése után halhatott ki végleg. Ezt is az Atlantisia nembe sorolták, Atlantisia podarces néven, köznapi neve Szent Ilona-szigeti guvat lett.
Később lezajlott csonttani vizsgálatok bebizonyították, hogy mindkét faj eléggé különálló ahhoz, hogy önálló nemet kapjanak (illetve visszakaphassák régebbi önálló nemüket). Így az Ascensión szigeti fajt jelenleg a Mundia nem egyetlen képviselőjeként tartják számon, tudományos neve Mundia elpenor, míg a Szent Ilona-szigeti faj a Aphanocrex nemet alkotja egymagában, tudományos neve Aphanocrex podarces.
Mára kiderült, hogy nem is feltétlenül annyira közeli rokonok, mint azt először gondolták. Főleg a Szent Ilona-guvat áll rendszertanilag viszonylag távol a másik kettőtől.
Egy 2014-ben lezajlott mitokondriális genetikai vizsgálatsorozat során derült ki hogy ez a faj a Dél-Amerikában honos Laterallus nemmel közelebbi rokonságban áll [4] és a további vizsgálatok rámutattak hogy legközelebbi rokona a foltos vízicsibe (Laterallus spiloptera), melyet korábban a Porzana nembe sorolt vízicsibék közé tartozónak vélték elsősorban morfológiai jellemzői alapján. [5] Ezért a legújabb rendszerezések mindkét faj beolvasztását javasolják a Laterallus nembe.
Felfedezése szerkesztés
A távoli Inaccessible-sziget találó nevet kapott (Inaccessible magyarul „elérhetetlen”). Elérhetetlenségének következtében ez az apró kis guvat elkerülte a tudomány figyelmét egészen 1923-ig, amikor H. M. C. Rogers tiszteletes, a Tristan da Cunhán lakó lelkész, begyűjtött néhány madárbőrt a Shackleton-Rowett expedíció természetbúvára, Mr. Wilkins számára. Az expedíció valamivel korábban ellátogatott a szigetcsoportra, és hallottak arról, hogy a helyiek egy apró „szigetlakó tyúkról” beszélnek, de nem tudtak a helyszínre utazni, hogy meg is keressék az állatot. 1923. július 5-én a két bőr, melyet Rogers begyűjtött, megérkezett a British Museum Természetrajzi Osztályára, és ott még ugyanebben az évben elkészítette a madár tudományos leírását Percy Lowe, aki az új fajt Atlantisia rogersi-nek nevezte el. Az „Atlantisia” elnevezés arra a hiedelemre emlékeztet, miszerint a Tristan da Cunha szigetcsoport a mesebeli, elsüllyedt Atlantisz földrész maradványa. A „rogersi” fajnév pedig emléket állít annak az embernek, aki felhívta e rejtett életű fajra a tudomány figyelmét.
Előfordulása szerkesztés
A faj kizárólag az Atlanti-óceán déli részén található Tristan da Cunha szigetcsoport egyik kis szigetén, az Inaccessible-szigeten honos. Természetes élőhelyei az északi gyepek és cserjések. állandó, nem vonuló faj.[6]
Megjelenése szerkesztés
Testhossza 16 centiméter,[7] ezzel a guvatfélék családjának egyik legkisebb testű képviselője.
Testének felső része vörösesbarna, az alsó része sötétszürke, a begyén és a szárnyán, valamint szárnyának alsó tollazatán halványabb színű csíkok látszanak. Rövid, hegyes csőre fekete, szemei vörösek.
Olyan apró, alulfejlett szárnyai vannak, hogy teljességgel képtelen a repülésre. A Földünkön élő röpképtelen madárfajok közül ez a faj a legkisebb. Az egyetlen nála kisebb röpképtelen madárfaj, a Stephens-szigeti álfakusz (Xenicus lyalli), mely Új-Zélandon élt, de mára kihalt.
Életmódja szerkesztés
Tápláléka férgekből, rovarokból áll, de magvakat is fogyaszt. Rendkívül sebesen szökdécsel a sziget nagy területén megtalálható sűrű, magas fűben, mely alapján az alkalmi megfigyelő sokkal inkább egérnek nézi először, mint madárnak. Ezt az illúziót tovább növeli különös, zsugorodott, szőrszerű tollazata.
Szaporodása szerkesztés
Szaporodási időszaka október és január között van. A zsombékos rejtekébe, a földre építi fészkét. Többnyire kettő tojást rak. A fiókák könnyen valamilyen nagyobb testű madár zsákmányává lehetnek, de a szintén őshonos Tristan-rigó (Nesocichla eremita) is veszélyes lehet rájuk.
Természetvédelmi helyzete szerkesztés
Mivel egyetlen apró szigeten honos a faj összlétszáma nem túl sok. Azonban egyelőre még elég gyakori a szigeten és populációja stabil. Köszönhető ez annak, hogy az Inaccessible-sziget jelenleg is lakatlan, sőt a többi szigetlakó madárfajra oly végzetes patkányok és macskák sem élnek még itt.
A Természetvédelmi Világszövetség a fajt Vörös Listáján a „sebezhető” kategóriába sorolja, mivel egyrészt állományai nem túl nagyok, másrészt, ha a közeli Tristan da Cunha szigetről patkányok jutnának át véletlenül a szigetre az végzetes lenne a fajra nézve. A természetvédelmi hatóságok feladata a faj esetében mindössze annyi, hogy megakadályozzák, hogy emlős ragadozók telepedjenek meg a szigeten. Mivel a sziget lakatlan és hideg éghajlata miatt turisztikailag sem vonzó (a szigetcsoportra amúgy is kevés turista jár), a feladat nem olyan nehéz.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. október 30.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2020. október 30.)
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. október 30.)
- ↑ Garcia-R, Juan C. (2014. december 1.). „Deep global evolutionary radiation in birds: Diversification and trait evolution in the cosmopolitan bird family Rallidae”. Molecular Phylogenetics and Evolution 81, 96–108. o. DOI:10.1016/j.ympev.2014.09.008. ISSN 1055-7903. PMID 25255711.
- ↑ Stervander, Martin (2019. április 25.). „The origin of the world's smallest flightless bird, the Inaccessible Island Rail Atlantisia rogersi (Aves: Rallidae)”. Molecular Phylogenetics and Evolution 130, 92–98. o. DOI:10.1016/j.ympev.2018.10.007. ISSN 1055-7903. PMID 30321695.
- ↑ A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. október 30.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. október 28.)
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Atlantisralle című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források szerkesztés
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. március 25.)
- BirdLife International. [2009. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva].
