A barna halkapó vagy fehértorkú halkapó (Halcyon smyrnensis) a madarak osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe és a jégmadárfélék (Alcedinidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Barna halkapó
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Szalakótaalakúak (Coraciiformes)
Család: Jégmadárfélék (Alcedinidae)
Alcsalád: Halcyoninae
Nem: Halcyon
Faj: H. smyrnensis
Tudományos név
Halcyon smyrnensis
Linnaeus, 1758
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Barna halkapó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Barna halkapó témájú médiaállományokat és Barna halkapó témájú kategóriát.

Rendszerezése szerkesztés

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban.[3]

Alfajai szerkesztés

  • Halcyon smyrnensis fokiensis Laubmann & Gotz, 1926
  • Halcyon smyrnensis fusca (Boddaert, 1783)
  • Halcyon smyrnensis gularis (Kuhl, 1820)
  • Halcyon smyrnensis perpulchra Madarasz, 1904
  • Halcyon smyrnensis saturatior Hume, 1874
  • Halcyon smyrnensis smyrnensis (Linnaeus, 1758)[2]

Előfordulása szerkesztés

Afganisztán, Banglades, Bhután, Kambodzsa, Kína, Egyiptom, Hongkong, India, Indonézia, Irán, Irak, Izrael, Jordánia, Libanon, Malajzia, Mianmar, Nepál, Pakisztán, a Fülöp-szigetek, Szingapúr, Srí Lanka, Szíria, Thaiföld, Törökország és Vietnám területén honos.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, mocsári erdők, mangroveerdők, lombhullató erdők, homokos és sziklás tengerpartok, édesvizű tavak és mocsarak, valamint szántóföldek, ültetvények, legelők, vidéki kertek és városi környezet. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 28 centiméter, szárnyfesztávolsága 40-43 centiméter, testtömege85-88 gramm.[5] A felnőtt példány háta, szárnyai és farka fényes kék színű. Feje, válla, oldala és a hasa gesztenye barna, torka pedig fehér. Nagy csőre és lába élénkvörös. A repülése gyors, rövid ideig tartó, és lekerekített szárnyával zizegő hangot hallat repülés közben. A nemek hasonlóak, de a fiatal madár tollazata unalmasabb.

 
 

Életmódja szerkesztés

Nagy rákokkal, rovarokkal, földigilisztával, rágcsálókkal, kígyókkal, halakkal és békákkal táplálkozik. A fiókákat többnyire gerinctelenekkel eteti. Fogságban megfigyelték, hogy bár ritkán iszik vizet, de fürdésre rendszerint használja.

Szaporodása szerkesztés

Szaporodási ideje a monszuni szél idején veszi kezdetet. A hím a szárny kitárásával és a torokon lévő fehér folt mutogatásával jelzi párzási szándékát. A fészek egy alagút, amely 50 centiméter hosszú. Fészekalja 4–7 fehér tojásból áll, melyen 20–22 napot kotlik. A fiókák tollazata 19 nap után alakul ki teljesen.

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek szerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. november 11.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. november 11.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2021. november 11.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. november 11.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. november 10.)

Források szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a White-throated Kingfisher című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés