Wikipédia

Benyhe János

(1926–2010) magyar műfordító, tanár, publicista és irodalomtörténész

Benyhe János (Hódmezővásárhely, 1926. november 8. – Budapest, 2010. október 23.) József Attila-díjas magyar műfordító, tanár, publicista és irodalomtörténész. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Romanisztikai Intézet Spanyol Nyelvi és Irodalmi Tanszékének egykori oktatója.

Benyhe János
Született1926. november 8.
Hódmezővásárhely
Elhunyt2010. október 23. (83 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztségemagyar nagykövet Brazíliában (1990–1995)
Kitüntetései
SírhelyeFiumei Úti Sírkert[1]
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája szerkesztés

Szülei Benyhe János és Lencse Júlia voltak. Középiskolai tanulmányait a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnáziumban végezte. Érettségi után a Pázmány Péter Tudományegyetemre, majd az ELTE-re járt, ahol angol-francia nyelv és irodalom szakon diplomázott, 1945-1950 között. Mellette zenei tanulmányokat is folytatott. 1945-1949 között tagja volt az Eötvös József Collegiumnak. 1950-1957 között nyelvtanár volt. 1957-1986 között az ELTE spanyol tanszékének előadója és az Európa Könyvkiadó felelős szerkesztője volt. 1986-1990 között a Corvina Kiadó szerkesztőjeként, később főszerkesztőjeként dolgozott. 1990-től az Írószövetség műfordítói szakosztályának elnöke volt. 1990-1995 között Magyarország brazíliai nagykövete volt, akkreditálva Guyanába és Suriname-ba is. 1997-től az Ibero-Amerika szerkesztője volt. 2001-től a Magyar PEN Club főtitkári tisztségét töltötte be.

2010. október 23-án a Magyar Írószövetség Arany János-díjainak átadására sietve esett össze és hunyt el.[2]

Munkássága szerkesztés

Rendszeresen publikált a Heti Válasz folyóiratban Dohogó címmel, és írásai jelentek meg az Új Ember folyóiratban is. A Dohogó cikksorozat első 150 cikke a Kortárs Kiadó gondozásában jelent meg. Irodalomtörténeti munkássága során esszéket, tanulmányokat, prózákat írt. A 2000-es években két nyelvművelő kötete is megjelent. Beszélt angol, francia, olasz, latin, német, spanyol, portugál, holland, katalán és orosz nyelven. Stendhal, Maupassant, Camus, Cervantes, Pedro Antonio de Alarcón, García Lorca, Mario Vargas Llosa és Jorge Amado számos művét fordította magyarra.

Kötetei szerkesztés

  • Dohogó – Nyelvművelő tárcák. Budapest, Kortárs Kiadó, 2005. ISBN 9639593176
  • Új dohogó – Nyelv-őr-járat. Budapest, Kortárs Kiadó, 2008. ISBN 978-963-9593-73-2
  • Ráadás dohogó. Nyelv-őr-járat; Kortárs, Bp., 2011

Műfordításai szerkesztés

Főbb szerkesztései szerkesztés

  • Klasszikus spanyol drámák. Budapest, Magyar Helikon, Európa Könyvkiadó, 1967.
  • Lelkek a purgatóriumban – nyolc halhatatlan francia kisregény. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1967.
  • Latin-amerikai elbeszélők. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1970.
  • Hesperidák kertje – Az ibéri világ költészete. Budapest, Európa, 1971. (2. kötet: Portugál és gallego nyelvű költészet)
  • Az üldöző – latin-amerikai kisregények. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1972.
  • A Flamingó – Chilei elbeszélők. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1975.
  • Így látták – Indián és spanyol krónikák. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1977, cop. 1964.
  • Más fény nem kell nekem – Spanyol szerelmes versek. Budapest, Magyar Helikon, 1978.
  • Az aranykezű csavargó – Mai portugál drámák. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1980.
  • Rónai Pál: Latin és mosoly – Válogatott tanulmányok. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1981.
  • Járom és csillag – Latin-amerikai költők antológiája. Budapest, Kozmosz Könyvek, 1984.
  • Geir Campos versei. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1986.
  • Julio Cortázar-életműsorozat. Budapest, L’Harmattan, 2004-. (Imrei Andreával közösen)
  • 80 éves a Magyar PEN Club; összeáll. / Benyhe János és Sumonyi Zoltán; Magyar PEN Club, Bp., 2006

Díjai, kitüntetései szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ http://www.nemzetipanteon.hu/temetoi.html
  2. ↑ Meghalt Benyhe János műfordító Origo.hu, 2010. október 23. (Hozzáférés: 2010. október 23.)
  3. ↑ "Ez a mű négyszázadik évfordulójára megjelenő legújabb magyar Don Quijote szóról szóra, elejétől végig átfésült, újrafordított magyar szöveg" írja Benyhe János a könyv utószavában (804 o.).

Források szerkesztés

  • Műfordítók műhelyében. Lengyel Péter Benyhe Jánosnál. Élet és Irodalom, 1973. 47. sz.
  • Horányi Mátyás: Klasszikus spanyol drámák. Benyhe János színmű-gyűjteményéről. Nagyvilág, 1968/6. 931-9932. o.
  • Horpácsi Sándor: Pillantás Latin-Amerikára. Az üldöző. Latin-amerikai kisregények. (Benyhe János antológiájáról.) Nagyvilág, 1973/7. 1098-1099. o.
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerkesztő Péter László. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1994.
  • MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283  

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Benyhe_János&oldid=27072156”