Berillium-bromid
A berillium-bromid a hidrogén-bromid berilliumsója, képlete BeBr2.
| berillium-bromid | |||
| |||
| a berillium-bromid szerkezete | |||
| Kémiai azonosítók | |||
| CAS-szám | 7787-46-4 | ||
| PubChem | 82230 | ||
| ChemSpider | 74208 | ||
| |||
| |||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | BeBr2 | ||
| Moláris tömeg | 168,82 | ||
| Megjelenés | fehér por[1] | ||
| Sűrűség | 3,465 g·cm−3 (20 °C) | ||
| Olvadáspont | * 506-509 °C
| ||
| Forráspont | 520 °C[2] | ||
| Oldhatóság (vízben) | jól oldódik[2] | ||
| Oldószerei | oldódik etanolban[3] | ||
| Termokémia | |||
| Std. képződési entalpia ΔfH |
-2,094 kJ/g | ||
| Standard moláris entrópia S |
9,5395 J/K | ||
| Hőkapacitás, C | 0,4111 J/g K | ||
| Veszélyek | |||
| Főbb veszélyek | mérgező, egészségre veszélyes, környezetre veszélyes | ||
| R mondatok | R49 R25 R26 R36/37/38 R43 R48/23 R51/53 | ||
| S mondatok | S45 S53 S61 | ||
| Rokon vegyületek | |||
| Azonos kation | berillium-oxid | ||
| Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük. | |||
Előállítása szerkesztés
Berillium-oxid, bróm és szén keverékének reakciójával állítható elő 1100–1200 °C-on, a reakcióban melléktermékként szén-monoxid keletkezik:[4][5]
Előállítható az elemek közvetlen reakciójával,[6] vagy berillium-karbid és bróm reakciójával 500-700 °C-on:[4]
Berillium-oxid és hidrogén-bromid reakciója során is keletkezik:[7]
Tulajdonságai szerkesztés
Nagyon higroszkópos, rombos kristályokból álló fehér por.[6] Rácsállandók: a = 10,32 Ǻ, b = 5,52 Ǻ és c = 5,54 Ǻ.[4] Olvadási entalpiája 9,80 kJ/mol.[6] Gázfázisban dimer alakban van jelen.[4]
Vízben lassan hidrolizál:
Mint minden berilliumvegyület, lenyelve vagy belélegezve mérgező.
Felhasználása szerkesztés
Dietil-éteres oldatát igen aktív katalizátorként használják a szerves kémiai reakciókban.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Datenblatt bei AlfaAesar, abgerufen am 28. Mai 2010 (JavaScript erforderlich) Archiválva 2014. január 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ a b Perry, Dale L.. Handbook of Inorganic Compounds. CRC Press, 61–62. o. (1995). ISBN 0-8493-8671-3. Hozzáférés ideje: 2007. december 10.
- ↑ Parsons, Charles Lathrop. The Chemistry and Literature of Beryllium. Chemical Publishing, 21–22. o. (1909). Hozzáférés ideje: 2007. december 10.
- ↑ a b c d Kenneth A. Walsh: "Beryllium chemistry and Processing", ASM International (2009). S. 120f. (Google Book)
- ↑ Kenneth A. Walsh: "Beryllium chemistry and Processing", ASM International (2009). S. 120f. (Google Books)
- ↑ a b c D. L. Perry, S. L. Phillips: "Handbook of Inorganic Compounds", CRC Press (1995). p. 61-62. Auszug bei books.google.com.
- ↑ C. L. Parsons: "The Chemistry and Literature of Beryllium", Chemical Publishing (1909). Volltext
Fordítás szerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a Berylliumbromid című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Beryllium bromide című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.