Berillium-hidroxid
A berillium-hidroxid egy kémiai vegyület, képlete Be(OH)2.
| Berillium-hidroxid | |||
2.png)
| |||
| __ Be2+ __ O2− __ H+ | |||
| |||
| IUPAC-név | berillium-hidroxid | ||
| Más nevek | berillium-dihidroxid | ||
| Kémiai azonosítók | |||
| CAS-szám | 13327-32-7 | ||
| PubChem | 25879 | ||
| ChemSpider | 24727701 | ||
| |||
| |||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | Be(OH)2 | ||
| Moláris tömeg | 43,03 g·mol−1 | ||
| Megjelenés | színtelen gél, fehér kristályok[1] | ||
| Sűrűség | 1,924 g·cm−3[2] | ||
| Oldhatóság (vízben) | mérsékelten oldódik | ||
| Kristályszerkezet | |||
| Molekulaforma | linerális | ||
| Termokémia | |||
| Std. képződési entalpia ΔfH |
−902,5 kJ/mol[3] | ||
| Standard moláris entrópia S |
47 J·mol−1·K−1[4] | ||
| Hőkapacitás, C | 1.443 J K−1 | ||
| Veszélyek | |||
| EU osztályozás | nagyon mérgező, veszélyes a környezetre, karcinogén | ||
| Főbb veszélyek | nagyon mérgező, egészségre veszélyes, környezetre veszélyes,[5] | ||
| R mondatok | R49 R25 R26 R36/37/38 R43 R48/23 R51/53 | ||
| LD50 | 4 mg kg−1 (intravénásan, patkány) | ||
| Rokon vegyületek | |||
| Azonos kation | Berillium-fluorid Berillium-klorid Berillium-bromid | ||
| Azonos anion | Magnézium-hidroxid kalcium-hidroxid Stroncium-hidroxid Bárium-hidroxid Rádium-hidroxid | ||
| Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük. | |||
Előállítása szerkesztés
Oldatból kicsapással lehet előállítani ammónia vagy fém-hidroxid hozzáadásával:
Elő lehet állítani telített nátrium-tetrahidroxidberilát oldat hűtésével is.[6]
Az iparban a berill és bertrandit ércekből nyerik ki, a berilliumkinyerés melléktermékeként.[7]
Tulajdonságai szerkesztés
Színtelen gél, gyakorlatilag oldhatatlan vízben, 400 °C fölé hevítve berillium-oxidra bomlik:
- Be(OH)2 → BeO + H2O
α- és β-berillium kristályszerkezete létezik. Oldódik savakban [Be(H2O)4]2+ iont képezve, és oldódik lúgokban [Be(OH)4] iont képezve. A berillium-hidroxid az egyetlen amfoter alkáliföldfém-hidroxid.[8][9][10]
Rombos kristályszerkezete van. A berilliumionokat négy hidroxidion veszi körül, kissé torz tetraédert képezve. A hidroxidionok között hidrogénkötések vannak.[11]
Ha lúgot adunk berillium sóoldatokhoz, akkor α-kristályszerkezetű berillium-hidroxid (gél) képződik. Ha ezt állni hagyják, akkor β-kristályszerkezetű csapadékot képez,[12] aminek olyan a kristályszerkezete, mint a cink-hidroxidnak Zn(OH)2.
Kénsavval reagálva berillium-szulfát keletkezik belőle:
- Be(OH)2 + H2SO4 → BeSO4 + 2H2O
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Beryllium-Verbindungen bejegyzése. Römpp Online. Georg Thieme Verlag. Hozzáférés dátuma: 2024. április 30.
- ↑ Roger Blachnik. Taschenbuch für Chemiker und Physiker. Berlin: Springer (1998)
- ↑ Sablon:CRC Handbook
- ↑ Zumdahl, Steven S.. Chemical Principles 6th Ed.. Houghton Mifflin Company (2009). ISBN 0-618-94690-X
- ↑ A 13327-32-7 CAS-számhoz tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. (JavaScript szükséges) (angolul).
- ↑ Georg Brauer: Handbuch der präparativen anorganischen Chemie,. Ferdinand Enke Verlag, Stuttgart 1960, S. 790.
- ↑ Jessica Elzea Kogel, Nikhil C. Trivedi, James M. Barker and Stanley T. Krukowski, 2006, Industrial Minerals & Rocks: Commodities, Markets, and Uses, 7th edition, SME, ISBN 0-87335-233-5
- ↑ Sablon:Holleman-Wiberg
- ↑ Egon Wiberg, Arnold Frederick Holleman: Inorganic Chemistry, Elsevier, 2001, ISBN 0-12352651-5.
- ↑ Charles E. Mortimer – Ulrich Müller – Johannes Beck: Chemie: Das Basiswissen der Chemie. (hely nélkül): Georg Thieme. 2014. 473. o. ISBN 313171331-3
- ↑ R. Stahl, C. Jung, H. D. Lutz, W. Kockelmann H. Jacobs: Kristallstrukturen und Wasserstoffbrückenbindungen bei β-Be(OH)2 und ε-Zn(OH)2. In: Zeitschrift für Anorganische und Allgemeine Chemie. 624, 1998, S. 1130.
- ↑ Mary Eagleson, 1994, Concise encyclopedia chemistry, Walter de Gruyter, ISBN 3-11-011451-8
Fordítás szerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a Berylliumhydroxid című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. Ez a szócikk részben vagy egészben a Beryllium hydroxide című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
