Berté Henrik

osztrák zeneszerző

Berté Henrik (külföldön Heinrich [Harry] Berté, eredeti nevén Bettelheim Henrik) (Galgóc, 1857. május 8.Perchtoldsdorf, Alsó-Ausztria, 1924. augusztus 23.) zeneszerző. Nevét a Három a kislány c. áléletrajzi, világszerte nyolcvanezerszer játszott operettje tette halhatatlanná.

Berté Henrik (Heinrich Berté)
Életrajzi adatok
Születési névBettelheim Henrik
Született1857. május 8.
Galgóc
Elhunyt1924. augusztus 23. (67 évesen)
Perchtoldsdorf, Ausztria
SírhelyWiener Zentralfriedhof
Pályafutás
Műfajokoperett, balett
Híres dalÁrva a ház, nincs kacagás...
Hangszerzongora
Tevékenységzeneszerző
A Wikimédia Commons tartalmaz Berté Henrik (Heinrich Berté) témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Magyarországi zsidó családban, egy orvos fiaként született. Édesapja Henrik tízéves korában meghalt, ezt követően került bátyjával Bécsbe. 1884-ben lett a Gesellschaft der Musikfreunde konzervatóriumának növendéke. Mesterei Franz Krenn (zeneszerzés, ellenpont), Robert Fuchs (zongora), az idősebb Joseph Hellmesberger, Anton Bruckner (!) voltak.

Pályája 1887-ben indult első operettjével. 1890-ben Grazban mutatták be Die Märchenbuch című balettjét. Ennek átdolgozott változata, a Die goldene Märchenwelt 1893-ban került a bécsi Udvardi Opera színpadára. 1896-ban Prágában mutatták be egyetlen operáját. (1899. március 4-étől a budapesti Opera is játszotta, az év végéig nyolc előadást ért meg, aztán feledésbe merült.) Ezt követően még komponált két táncjátékot, majd teljesen áttért az operettekre.

1913-ban Siegmund Eibenschütz karmesterrel az ebben az időben már főként a csődökről híres Carltheater vezetője lett egy időre.

Még 1911-ben kapta meg Alfred Willnertől a Három a kislány librettóját. Előbb saját dallamokkal komponálta meg az operettet, de ebben a formában nem volt hajlandó előadni egyetlen színház sem. Újraírta a darabot, immár Franz Schubert szerzeményeinek felhasználásával, s ez a változat sikert hozott. Az első világháború kellős közepén, 1916. január 15-én mutatta be a Raimundtheater. Az év végéig több mint háromszázszor játszották. Néhány hónappal a bécsi bemutató után eljutott Berlinbe és Budapestre is a darab, majd a háború után az egész világot bejárta. Angol nyelvterületen jelentős változtatásokat hajtottak végre rajta, a címe New Yorkban Blossom Time, Londonban Lilac Time lett. Máig 22 nyelvre fordították le és 60 országban játszották. A sikert látva, 1917-ben újabb operettet írt Schubert-művekből. A Budapesten, Tavasz és szerelem (Lenz und Liebe) címmel bemutatott darab nem hozta meg a várt eredményt, mára eltűnt a repertoárról, csakúgy mint két utolsó színpadi műve. Berté is az „egyműves” szerzők közé tartozik.

Agglegény maradt egész életében, bátyjánál lakott, közös zeneműkiadó vállalatot működtettek. Sírja a bécsi Zentralfriedhofban található [59A–6–16].

Művei szerkesztés

Opera

  • Die Schneeflocke (Prága, 1896 [Budapest: Hópehely, 1899])

Balettek

  • Das Märchenbuch (Graz, 1890)
  • Die goldene Märchenwelt (Bécs, 1893)
  • Amor auf Reisen (Bécs, 1895)
  • Der Karneval in Venedig (München 1901)
  • Automatenzauber (Bécs, 1901)

Operettek

  • Bureau Malicone (Baden bei Wien, 1887)
  • Der neue Bürgermeister (Bécs, 1904)
  • Die Millionenbraut (München, 1904)
  • Der Stadtregent (München, 1905)
  • Der kleine Chevalier (Drezda, 1907)
  • Der schöne Gardist (Boroszló, 1907)
  • Der Glücksnarr (Bécs, 1908)
  • Die Wunderquelle (Bécs, 1908)
  • Der erste Kuss (Hamburg, 1909)
  • Kreolenblut (Hamburg, 1910)
  • Der Märchenprinz (Hannover, 1914)
  • Das Dreimäderlhaus (Bécs, 1916 [Budapest: Három a kislány, 1916])
  • Lenz und Liebe (Budapest: Tavasz és szerelem, 1917 [Hamburg, 1918])
  • Die drei Kavaliere (Bécs, 1918)
  • Coulissengeheimnisse (Hamburg, 1920)

Források szerkesztés