Dombóvári kistérség

A Dombóvári kistérség a Dél-dunántúli régióban, Tolna megyében található kistérség volt Dombóvár központtal. 2014-ben az összes többi kistérséggel együtt megszűnt.

Települései szerkesztés

Attala	Csibrák	Csikóstőttős	Dalmand	Dombóvár
Döbrököz	Gyulaj	Jágónak	Kapospula	Kaposszekcső
Kocsola	Kurd	Lápafő	Nak	Szakcs
Várong

Fekvése szerkesztés

Tamásitól délre volt található. Nyugaton Somogy, délen, délkeleten Baranya megye határolta. A Kelet-Külső-Somogynak a Dombári kistérséghez tartozó része a Koppány és Kapos folyók között nyugat-keleti irányba húzódó löszhát volt. A Tolnai-hegyhát, mint kistáj délnyugati néhány km²-es területe tartozott ide, amelyet 220-240 méter átlagmagasságú lapos tetejű hegyhátak és közöttük húzódó, nagy mélységű eróziós völgyek jellemeznek. A Völgység kistáj Dombóvári kistérséghez tartozó része 205-280 méter abszolút magasságú völgyekkel erősen szabdalt löszös dombság volt. Az Észak-Zselic kistáj északkeleti, néhány km²-es területe tartozott hozzá, amely a 250-300 méter átlagmagasságú dombsági táj Kapos-völgyre, illetve a Baranya-patak völgyére leereszkedő lejtőit foglalja magában.

A kistérség a Kapos vízgyűjtő területéhez tartozott. A folyót a 19. század második felében kezdődött folyószabályozási mederbe terelték. Közepes vízhozama Dombóvárnál 4,4 m³/s, Kurdnál 5,1 m³/s. A kistérség északi részéről a vizek a Koppányon keresztül érik el a Kapost. A Baranya-patak közepes vízhozama Csikóstőttősnél 1,4 m³/s.

A terület növényzetének legfontosabb jellegzetessége az illír és pannon flóra közötti átmenetiség. A potenciális növénytakaróban különböző erdőtársulások fordulnak elő a legnagyobb területen. Az eredeti erdőtársulások helyén már nagyobbrészt kultúrerdők vannak, és a természetközeli állományok aránya alig néhány százalék.

Az itt található állatvilág legfontosabb jellegzetessége – a növényzethez hasonlóan – az illír és pannon fauna közötti átmenetiség. A természetközeli élőhelyek kis területei miatt az eredeti állatvilág faj- és egyedszáma is erősen lecsökkent.

Története szerkesztés

A térségben megtelepedő első ismert nevű népcsoport, a kelták voltak az I. e. 4. században.
Dombóváron is lehetett római település (Pons Sociorum), ezt kisebb leletek is valószínűsítik. Fontos utak vezettek keresztül a területen a Sopianae-ból (Pécs) Aquincumba (Óbuda), Sopianae-ból Arrabonába (Győr). A térség Pannónia provincia részeként, 8-ban került a Római Birodalomba. A valóban nagy jelentőségű település, késő római erőd maradványait (Iovia) Alsóhetényben tárták fel, a feltehetőleg Iovia, korábbi polgári város ugyancsak nagy kiterjedésű maradványait pedig valamivel északabbra, Szakcs határában azonosították.
A honfoglalás után Árpád törzséé lett a terület, amely besenyőkkel betelepített határvidékké vált. Ebből az időszakból meglehetősen kevés emlék maradt fenn.
A 12. században épült földvár, lakótorony a mai Szigeterdő területén található a vár rekonstrukciója.
A mai Dombóvár területén ciszterciek alapítottak apátságot a 13. században Tüske városrészben, melyet Ábrahámnak neveztek.
A 14. században említik először az írásos emlékek Dombó várát.^[1]Dombó Pál is volt a Kapos mocsaras árteréből kiemelkedő vár ura.
A török hódoltság idején közigazgatásilag a budai pasalikba, koppányi szandzsákba, azon belül a dombói nahiéba (járás) került a környék megfogyatkozott lakossága.
1691-ben a terület az Esterházyak kezébe került. A visszavonuló török csapatokkal a délszláv lakosság is eltűnt. Dombóvárra magyarok kerültek, illetve a helyi lakosság itt összpontosult.

A 19. századi vasútépítkezések idejéig jelentős szerepe Kocsola, Döbrököz és Szakcs településeknek (oppidumok) volt a településhálózatban. Dombóvár összehasonlíthatatlanul kisebb volt. A jelenlegi településstruktúra kialakulásához a vasútépítkezések járultak hozzá. Az első vasútvonalat 1872-ben, a legfontosabbat - Budapest-Pécs között - 1882-ben nyitották meg.

A település az addig sokkal nagyobb települések fölé nőtt a vasútvonalak kiépülésével, kiemelkedett környezetéből, és vezető településsé lett a térségben, amit máig is őriz.

2004. június 29-én alakult meg a Dombóvár és Környéke Többcélú Kistérségi Társulás, melynek székhelye a kistérség központjában Dombóváron található, a következő célokkal:

Közoktatási feladatok szervezése és ellátása

Üzemelteti - az Oktatási Minisztérium PHARE Programirodája által - elsősorban a sajátos nevelési igényű gyermekek és tanulók esélyegyenlőségének növelését segítő, foglalkozásokhoz juttatott iskolabuszt.
A „Kapaszkodó” Szociális és Gyermekjóléti Alapszolgáltató Központ működtetése. Feladatai házi segítségnyújtás (kivéve: Dombóvár, Gyulaj, Szakcs községek közigazgatási területén), családsegítés, közösségi ellátás, gyermekjóléti szolgálat, nevesített gyermekek alternatív napközbeni ellátása, gyermekek átmeneti gondozása.
Szintén a Társulás keretében működik a szociális alapszolgáltatásokat és szakosított ellátásokat nyújtó, Egyesített Szociális Intézmény székhellyel működő Dombóvár Város, Gyulaj és Szakcs községek szociális intézményeinek Intézményfenntartó Társulása. Feladatai a kistérségi szintű ellátások biztosítsa: ápolást, gondozást nyújtó otthonok, átmeneti elhelyezést biztosító intézmények, körzetesített házi segítségnyújtás, étkeztetés, jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, nappali ellátás.
Az általa fenntartott Reménység Napközi Otthon működtetésével biztosítja a fogyatékos gyermekek és fiatalok nappali ellátását, munka-rehabilitáció és fejlesztő-felkészítő foglalkoztatást, közoktatási pedagógiai szakszolgálati feladatok ellátását.
Biztosítja a hatályos jogszabályok szerinti belső ellenőrzési feladatok ellátást.
Közművelődés területén, kistérségi szinten szervezi a közművelődési feladatellátást. A nyilvános könyvtári feladatok magasabb színvonalú ellátása érdekében mozgókönyvtárat működtet.

Egyéb területek

Szervezi és működteti a kistérség területére kiterjedően a bűnmegelőzés és drogprevenciós tevékenységet.
Ellátja a nemzeti és etnikai kisebbségek kistérségi érdekképviseletét.
Koordinálja a kistérségi nyugdíjad klubok tevékenységét.
Kapcsolattartás és együttműködést a civil szervezetekkel.
Sportrendezvények szervezésével, a sportélet támogatásával javítja a sportolási lehetőségeket a kistérségben.
Elősegíti és összehangolja a tűzoltóság, katasztrófavédelem és a polgári védelem térségi jellegű feladat-ellátását.
Működteti a Dombóvár-Gunarasfürdő (Dombóvár-Gunaras, Tó u. 10.) területén lévő Gyermek és Ifjúsági Tábort.
Működteti a Balatonfenyvesi Ifjúsági Tábort (Balatonfenyves, Kaposvári u. 42-44.)
Ellátja a Tourinform Iroda működtetésével kapcsolatos teendőket.

Területfejlesztési feladatok ellátása

Vizsgálja és értékeli a kistérség társadalmi, gazdasági és környezeti helyzetét, adottságait.
Kidolgozza és elfogadja a kistérség területfejlesztési koncepcióját, illetve ennek figyelembevételével készített területfejlesztési programját, ellenőrzi azok megvalósítását.A kistérségi területfejlesztési program figyelembevételével előzetesen véleményt nyilvánít a meghirdetett központi és regionális pályázatokra az illetékességi területről benyújtott támogatási kérelmekkel kapcsolatban, feltéve ha ez a jogkör a pályázati felhívásban is szerepel.
Pénzügyi tervet készít a területfejlesztési programok megvalósítása érdekében, elősegíti a fejlesztési források hatékony, a települések szoros együttműködését erősítő felhasználását.
Közreműködik a kistérségben kialakult társadalmi, gazdasági és foglalkoztatási válsághelyzetek kezelésében.
Koordinálja a kistérségben a területfejlesztésben érdekelt szervezetek együttműködését, együttműködik az állami civil szervezetekkel.
A kistérségben összegyűjti és további előkészítésre alkalmassá teszi a gazdasági és társadalmi szervezeteknek a fejlesztési programokkal, projektekkel kapcsolatos elképzeléseit.
Folyamatosan kapcsolatot tart a Megyei Területfejlesztési Tanács munkaszervezetével, a regionális fejlesztési ügynökséggel, a kistérségi megbízottakkal, a kistérségben működő közigazgatási szervezetekkel, intézményekkel, fejlesztési szükségletek és a bevonandó helyi források feltárása érdekében.

Nevezetességei szerkesztés

Jágónak Tolna és Somogy megye határán, Dombóvártól 8 km-re dombos hegyhátvidéken található, csak közúton érhető el, illetve kerékpárúton Kaposszekcsőig.

A községnek idegenforgalmi szempontból kiemelkedő nevezetessége nincs, azonban körülötte gyönyörű természeti környezet található, mely turistacsalogató a természet szerelmeseinek, szintén a település határában található a három megye találkozását megörökítő kopjafa.

Kulturális adottságok szerkesztés

A kistérség községeiben szintén nincsenek igazán kiemelkedő jelentőségű, önálló vonzerőként számba vehető műemlékek. Azonban sok kisebb nevezetességre lehet joggal büszke a térség. A következőkben tekintsük át ezeket:

Attalában található Nepomuki Szent János 1793-ban emelt barokk stílusú szobra.

Csikóstőttősön tekinthetjük meg a környék egyetlen szabadtéri szoborparkját, melyben Ambrus Sándor, szobrászművész alkotásai láthatók, valamint a faluházban Helytörténeti Gyűjtemény is várja az idelátogatókat.

Döbrököz nevezetessége az ún. Webőczy-vár, melyet a 16. században a Tripartitum megalkotója uralt. Az egykori várból manapság csupán néhány falmaradvány maradt. A község másik nevezetessége az 1900 és 1902 között emelt olasz stílusú templom.

Gyulajon 1992 óta működik Helytörténeti Kiállítás. 1996-ban költöztették végleges helyére (7227 Gyulaj, Rákóczi u. 2. szám alá). 3 helyiségben helyezték el a kiállítást. Itt az érdeklődők megtekinthetik a gyulaji népviseletet, a mezőgazdaság és a kender-feldolgozás eszközeit, korhű szobabelsőket.

Kapospulán Szent Péter és Pál tiszteletére épült katolikus templom áll, mely a 18. században barokk stílusban épült.

Kaposszekcső barokk katolikus templomát 1789-ben emelték, és mellette találjuk a község másik templomát is az evangélikus templomot.

Kocsola barokk temploma 1783-ban épült, Szent Anna tiszteletére. 1999 őszétől működik a község tájháza a régi plébániai hivatal épületében. 3 helyiségben helyezték el a korabeli mezőgazdasági, konyhai, használati eszközöket. Egy helyiséget korabeli szobának rendeztek be: magyar –német hímzésekkel, ágytakarókkal korabeli bútorokkal (asztal, szék, bölcső, ágy, stb.) és a sváb népviselettel is megismerkedhetünk.

Kurd 1763-ban épített templomában két jelentős műalkotás is található. Az egyik az oltára, melyet Johann Martin Fischer szobrász készített 1775-76-ban. A másik Zichy Mihály Szent Anna című oltárképe. Kétségtelen művészettörténeti értéket képvisel.

Lápafő külterületén található az, az emlékhely, mely Sobri Jóska híres betyárnak állít emléket.

Nak temploma 1758-ban épült barokk stílusban. A templom valóban lenyűgöző műalkotás, megtekintése élményt nyújt. Itt született Széles Lajos a Naksol égés elleni krém feltalálója.

Szakcs gótikus stílusban épült templomát 1729-ben építették újjá barokk stílusban. Ugyanitt, az un. Öreg hegyen áll egy zsuptetős présház, védettséget élvező népi emlék.

Várong római katolikus temploma 1752-1759-ben épült barokk stílusban. Itt találjuk még Takács Lajos szociológus szülőházát, és Hegyi Attila tulajdonát képző Kaktusz Múzeumot.

Irodalom szerkesztés

A kistérséghez kötődő híres költők, írók:

Tinódi Lantos Sebestyén (1511-1556) szerkesztés

Elsőként Tinódi Lantos Sebestyén nevét kell megemlíteni. Egy csatában történt sebesülése után, mivel a kardot nem tudta tovább forgatni, azt a lantra és a tollra cserélte, s így folytatta harcát a török ellen. Sebét Dombóváron kezelték, mely vár ekkor örökség révén Werbőczy Imre tulajdona volt. 1537-38 körül itt írta Jázon és Médeia című mitológiai tárgyú művét. A versfőkből deríthetjük ki a szerzőt és az írás helyét: „Tinódi Sebestyén deák készítette, midőn bal kezét Dombóváron nehéz seb gyötörte.”

1542-43-ban Tinódit megint a környéken találjuk, Dáró várában, amely szintén Werbőczy Imre tulajdonában volt, a dombóvári vártól látótávolságra, ma Jágónak község határában található a helye. Itt írta 1543-ban „Werbőczi Imrének Kászon hadával kozári mezőn viadalja” című históriás énekét, melyben az 1542. március 25-én a kozári (ma Egyházaskozár, Baranya megye) mezőn lezajlott csatát írja le. A mű 1554-ben Kolozsváron jelent meg nyomtatásban „Cronica Tinódi Sebestyén szörzése” címen.

Veszelei Károly (1867-1902) szerkesztés

A család Morvaországból került Magyarországra, eredeti nevük Wessel, melyet később Veszeleire magyarosítottak. A költő apja posztógyáros volt Veszprémben, s ő ott született 1867-ben. Az apa tüdőbajban halt meg, s fia ezt a betegséget örökölte, amiből nem tudták kigyógyítani. Az özvegy két fiával 1889-ben telepedett le Dombóváron, a mai Kossuth Lajos utcában. Emléktábla jelöli a házat, melyben laktak.

Veszelei Károly kora ifjúságától kezdve írt verseket, sokat küszködve kereste egyéni hangját. Emléktáblája „a bánatos melódiák költője” kifejezéssel jellemzi.

Veszelei Károly életében két verseskötete jelent meg: 1894-ben „Hervadás regéi”, 1897-ben „Fel a szívekkel” címen. Halála után hátrahagyott verseit 1903-ban jelentette meg Hajdú Miklós dombóvári származású újságíró, „Melódiák” címen.

A költő 35 évesen, 1902. április 12-én önkezével vetett véget életének. A dombóvári izraelita temetőben helyezték örök nyugalomra.

Szepessy László (1880-1915) szerkesztés

Eredeti neve Szijártó László. 1880. szeptember 8-án született Dombóváron, s itt végezte az elemi iskolát is. Gimnáziumba Kaposvárra és Pécsre járt, érettségi után papnövendék lett a cisztercitáknál, de nem szentelték pappá. A budapesti egyetemen szerzett tanári diplomát, s a mosonmagyaróvári és a váci gimnáziumban tanított. 1902-től a „Dombóvár és Vidéke” hírlapot is szerkesztette. A tanári pályát elhagyva 1907-től Budapesten a „Kis Pajtás” című gyermeklap szerkesztője lett.

Nyolc verseskötete jelent meg:

- Költeményei (1903),

- Csalogánydalok (1903),

- A vitéz huszár (elbeszélő költemény, 1904),

- Hazafias Mária dalok (1907),

- Liliomok lilioma (1909),

- Virágos vonattól a vöröskeresztesig (1914),

- Lakodalmi köszöntő (1914),

- Katonaversek (1914).

A Hit és haza című általa szerkesztett antológiában található Szent Erzsébet legendával első díjat nyert a kölni virágjáték-világversenyen.

Tartalékos főhadnagyként 1915-ben az olasz frontra került, s augusztus elsején Doberdónál, roham közben, hősi halált halt.

Illyés Gyula (1902–1983) szerkesztés

Illyés Gyula Tolna megyében Rácegrespusztán született 1902. november 2-án. Dombóvárral apai ágon (Illés) került kapcsolatba, s itteni élményei, emlékei több művében meg is jelennek. Itt kezdte középiskolai tanulmányait 1913 szeptemberében az akkor induló gimnáziumban. A Zrínyi Ilona Általános Iskola falán 1987 óta emléktábla hirdeti: „Az én életemben Dombóvár volt az első város” - a pusztákról érkezve ebben az épületben kezdte meg gimnáziumi tanulmányait az 1913/14-es tanévben. Dombóváron ma gimnázium van elnevezve Illyés Gyuláról, amelynek bejáratánál 2001-ben avatták fel a névadó szoborportréját.

Sipos Gyula (1921-1976) szerkesztés

1921. február 18-án született az akkor közigazgatásilag Újdombóvárhoz tartozó Tüskepuszta|Tüskepusztán. A család hamarosan a közeli Alsóhetény pusztára költözött, ő középiskolai tanulmányait Kaposváron, az egyetemet Budapesten végezte. A Györffy Kollégiumnak lakója, majd 1943-tól annak igazgatója volt. 1945-ben képviselőként részt vett az Ideiglenes Nemzetgyűlés munkájában, s a Nemzeti Parasztpárt vezetőségében dolgozott. Már a háború idején újságíróként tevékenykedett, s élete végéig számos újság munkatársa volt.

Az újságírás mellett jelentős költészetet is alkotott, költészetének meghatározó élménye a pusztai sors. Első verseskötete 1939-ben jelent meg „Lámpák a ködben” címmel. Összesen tizenegy verseskötete, két regénye és egy szociográfiai riportkötete jelent meg, ez utóbbi halála után, 1977-ben „Pusztaiak” címmel.

Költői munkásságáért 1954-ben és 1971-ben József Attila díjat kapott.

1996-ban a volt kastély falán emléktáblát helyeztek el a következő felirattal:

„Tüskében született Sipos Gyula költő, a kétkezi emberek világának hűséges krónikása. Emlékét kegyelettel őrzi Dombóvár város lakossága.”

Rab Erzsébet (1900-1982) szerkesztés

Baján született, de dr. Friedmann Hillél főrabbi feleségeként Dombóváron élt. 1944-ben hurcolták el a többi dombóvári zsidóval együtt, s egyike azon keveseknek, akik túlélték a koncentrációs tábort. A második világháború után írásai főleg az Új Élet című izraelita lapban jelentek meg. 1948-ban jelent meg „És nem verik félre a harangot” című műve, mely a dombóvári zsidók deportálásáról szól.

Jegyzetek szerkesztés

↑ A vár rövid története.

Források szerkesztés

Helytörténeti sorozat szerkesztés

1993-ban a Dombóvári Városszépítő és Városvédő Egyesület helytörténeti sorozatot indított:

helytörténeti kiadvány: Dr. Szőke Sándorné, A dombóvári gimnázium seccói - 1993-94
helytörténeti kiadvány: Dr. Szőke Sándor, Dombóvár - 1996
helytörténeti kiadvány: Takács Istvánné, Gyökerek nyomában - 1998
helytörténeti kiadvány: A Dombóvári Városszépítő Egyesület 15 éve - 1999
helytörténeti kiadvány: Takács Istvánné, Arcok Dombóvárról - 2000
helytörténeti kiadvány: Dr. Szőke Sándor, Dombóvár háborús évei - 2002
helytörténeti kiadvány: Múzeum, a helytörténeti gyűjtemény - 2004
helytörténeti kiadvány: Tóth Endre: Studia Valeriana. Dombóvár - 2009
helytörténeti kiadvány: Kriston Vízi József - Millisits Máté: Ismerős művek elfeledett alkotója. Horvay János (1874-1944). Dombóvár - 2011
helytörténeti kiadvány: Dr. Szőke Sándorné: A főszolgabírói laktól a múzeum épületéig. Dombóvár - 2011

Helytörténeti kiadványok a kistérségről szerkesztés

Egy lista a teljesség igénye nélkül:

Beles Lajos könyvei:

Vasutas Murphy

A Dombóvári Vasutas Sportegyesület 75 éve - 2002

Beles Lajos - Francz József: Fejezetek a dombóvári fűtőházak történetéből - 1998
Csöglei István: Fejezetek a Dombóvári Tűzoltóság 125 éves történetéből - 2001
Erky-Nagy Tibor könyvei:

100 év Dombóváron - 2000

Dombóvár tegnap és tegnapelőtt - 2006

DOMBÓ retró - 2008