Wikipédia

Elena Ferrante

álnéven olasz regényíró
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

Elena Ferrante (Nápoly, 1943. április 5.) álnéven olasz regényíró. Eredetileg olaszul megjelent könyveit számos nyelvre lefordították. Legismertebb műve négykönyves nápolyi regénysorozata.[1][2]

Elena Ferrante
Született1943. április 5. (81 éves)
Nápoly,  Olaszország
ÁlneveElena Ferrante
Állampolgárságaolasz
Foglalkozása
Sablon • Wikidata • Segítség

Életrajza szerkesztés

Elena Ferrante életrajzáról nem sok tény ismert, a szerző névtelensége miatt. Interjúkban azt állította, hogy Nápolyban született, egy varrónő lányaként, és három nővére van. A klasszikus irodalommal kapcsolatos ismeretei arra késztették a kritikusokat, hogy azt állítsák, hogy bizonyára irodalmat tanult.[3]

Írás szerkesztés

Elena Ferrante álnéven számos regény szerzője, köztük a Nápolyi regények című négykötetes mű is.[4] A nápolyi regények két, 1944-ben Nápolyban született intelligens lány élettörténetét mesélik el, akik megpróbálnak egzisztenciát teremteni maguknak egy erőszakos és elbutító kultúrában. A sorozat a Briliáns barátnőm (2012), Az új név története (2013), Aki megszökik, és aki marad (2014) és Az elveszett gyermek története (2015), amelyet a legrangosabb olasz irodalmi díjra, a Strega-díjra(wd) jelöltek.[5]

Ferrante úgy véli, hogy „a könyveknek, ha már megírták, nincs szükségük szerzőikre.”[3] Többször érvelt amellett, hogy munkájának előfeltétele az anonimitás, és kulcsfontosságú, hogy valódi nevét távol tartsa a reflektorfénytől.[6]

Ferrante szerint: 

Tudtam, hogy az elkészült könyv nélkülem is utat tör magának a világban, hogy a konkrét, fizikai énből soha semmi nem jelenik meg a kötet mellett, mintha a könyv egy kis kutya lenne és én lennék a gazdája. Úgy éreztem, kiengedtem magamból a szavakat.[7]

Művének első megjelenése angol nyelven egy novella, a "Delia's Elevator" volt, fordította Adria Frizzi A háború után című antológiában (2004).[8] A címszereplő mozdulatait meséli el édesanyja temetésének napján.

Ferrante nápolyi kvartettjének negyedik könyve, Az elveszett gyermek története a The New York Times 2015. évi 10 legjobb könyve között jelent meg.[9] A kvartett befejezése után írt első regényét, A felnőttek hazug élete című könyvét Ann Goldstein(wd) fordította angolra.[10]

Névtelenség szerkesztés

Annak ellenére, hogy nemzetközi szinten ismerték el regényíróként, Ferrante első regénye 1992-es megjelenése óta titokban tartja kilétét. Elterjedtek a találgatások valódi személyével kapcsolatban és számos elmélet született, amelyek Ferrante interjúiban adott információkon, valamint regényei tartalmából levont elemzéseken alapulnak.

2003-ban Ferrante kiadta a La Frantumaglia című, leveleket, esszéket, elmélkedéseket és interjúkat tartalmazó kötetet, amelyet 2016-ban fordítottak le angolra, amely némileg megvilágítja előéletét. A The New Yorker 2013-as cikkében James Wood kritikus összefoglalta, mi az általánosan elfogadott Ferrante-ról, részben a kötetben összegyűjtött levelek alapján: 

Számos levelét összegyűjtötték és kiadták, ebből megtudjuk, hogy Nápolyban nőtt fel és egy ideig Olaszországon kívül élt. Klasszikus végzettsége van; utalt arra, hogy anya. Szépirodalmából és interjúiból arra is lehet következtetni, hogy most nem házas... Az írás mellett: "tanulok, fordítok, tanítok."[3]

2016 márciusában Marco Santagata(wd)[11] olasz regényíró és filológus, Petrarca és Dante tudósa, valamint a Pisai Egyetem professzora[12] publikált egy tanulmányt, amelyben részletezi Ferrante identitására vonatkozó elméletét. Santagata dolgozata Ferrante írásának filológiai elemzésére, a regényben leírt pisai városkép részleteinek alapos tanulmányozására, valamint arra a tényre támaszkodott, hogy a szerző a modern olasz politika szakértői ismeretéről árulkodik. Ezen információk alapján arra a következtetésre jutott, hogy a szerző Pisában élt, de 1966-ra elköltözött, ezért a valószínű szerzőt Marcella Marmo nápolyi professzorként azonosította, aki 1964 és 1966 között tanult Pisában. Marmo és a kiadó is tagadja Santagata feltételezését.[13]

2016 októberében Claudio Gatti(wd)[14] oknyomozó riporter publikált egy cikket az Il Sole 24 Ore és a Frankfurter Allgemeine Zeitung folyóiratban, amely ingatlantranzakciókkal és jogdíjfizetésekkel kapcsolatos pénzügyi nyilvántartásokra támaszkodott és arra a következtetésre jutott, hogy Anita Raja(wd)[15], egy római fordító a valódi szerző a Ferrante álnév mögött.[16] Gatti cikkét sokan kritizálták az irodalmi világban, mint a magánélet megsértését, bár Gatti azt állítja, hogy "azáltal, hogy bejelentette, hogy alkalmanként hazudni fog, Ferrante bizonyos értelemben lemondott arról a jogáról, hogy eltűnjön könyvei mögött és hagyja őket élni és növekedni, miközben írójuk ismeretlen marad. Valójában úgy tűnt, ő és kiadója felkeltette a közvélemény érdeklődését valódi kiléte iránt." Jeanette Winterson(wd)[17] írónő a Guardian egyik cikkében rosszindulatúnak és szexistának minősítette Gatti vizsgálatait, mondván: "A Ferrante személyazonosságát vizsgáló úgynevezett nyomozás hátterében egy olyan író - nő - sikere miatti megszállott felháborodás áll, aki úgy döntött, hogy a saját feltételei szerint írja, adja ki és népszerűsíti könyveit."[18] Mások a személyes adatainak nem kívánt közzétételét a doxxinghoz[19] és a magánélet megsértéséhez hasonlították,[20] amit még fokoz Gatti erőszakos nyelvezete is, aki szerint ő akarta, hogy ez megtörténjen.[21] A Jezebel egyik cikke szerint ez része annak az általános tendenciának, hogy a botrányt a női művészek zsenialitásának háttérbe szorítására használják.[22] Mások Gatti cikkére reagálva azt javasolták, hogy Ferrante életrajzának ismerete valóban releváns.[23]

2016 decemberében a vitatott olasz tréfamester[24] Tommaso Debenedetti(wd)[25] az El Mundo spanyol napilap honlapján egy állítólagos interjút tett közzé Rajával,[26] amelyben megerősítette, hogy ő Elena Ferrante; ezt Ferrante kiadója gyorsan cáfolta és az interjút hamisnak nevezte.[27]

2017 szeptemberében a Padovai Egyetem tudósaiból, informatikusaiból, filológusaiból és nyelvészeiből álló csapat 40 különböző szerző 150 olasz nyelvű regényét elemezte, köztük hét Elena Ferrante könyvet, de Raja egyikét sem. Számos szerzői hozzárendelési modellt használó elemzés alapján arra a következtetésre jutottak, hogy Anita Raja férje, Domenico Starnone(wd)[28] író és újságíró a Ferrante-regények valószínű szerzője. Raja az E/O Publishing-nél dolgozott másolatszerkesztőként és évek óta szerkeszti Starnone könyveit.[29]

Ferrante többször is elutasította azokat a felvetéseket, amelyek szerint valójában férfi lenne és 2015-ben azt mondta a Vanity Fairnek, hogy a nemével kapcsolatos kérdések a női írók feltételezett "gyengeségében" gyökereznek.[30]

Feldolgozások szerkesztés

Ferrante több regényéből film is készült. A Nasty Love (L'amore molesto) a Mario Martone(wd)[31] által rendezett "Csúnya szerelem", míg a The Days of Abandonment (I giorni dell'abbandono) Roberto Faenza által rendezett azonos című film lett (A magány börtöne). Az elveszett lány, Maggie Gyllenhaal 2021-es debütáló filmje az azonos című regényen alapul. Ferrante Fragments (Töredékek) című ismeretterjesztő könyvében (La frantumaglia, 2003) írói élményeiről beszél.

2016-ban arról számoltak be, hogy készül egy 32 részes televíziós sorozat, a The Neapolitan Novels, amelyet Wildside olasz producer készített a Fandango Productions számára, a forgatókönyvírást Francesco Piccolo(wd)[32] író vezette. 2018 szeptemberében az amerikai prémium kábelhálózat, az HBO és az olasz RAI és a TIMvision(wd) koprodukciójában a My Brilliant Friend átkeresztelt olasz nyelvű minisorozat első két epizódját a Velencei Filmfesztiválon sugározták. Az HBO 2018 novemberében kezdte sugározni a teljes nyolc epizódból álló minisorozatot, amelynek középpontjában a The Napolitan Novels első könyve áll. A nyolc epizódból álló második sorozat 2020-ban került adásba.[33]

2020. május 12-én a Netflix új drámasorozatot jelentett be A felnőttek hazug élete alapján.[34][35] A sorozatot 2023 januárjában adta ki a Netflix.[36]

Művei szerkesztés

  • L'amore molesto (1992)
  • I giorni dell'abbandono (2002)
  • La frantumaglia (2003)
  • La figlia oscura (2006)
  • La spiaggia di notte (2007)
  • L'amica geniale (2011)
  • Storia del nuovo cognome, L'amica geniale volume 2 (2012)
  • Storia di chi fugge e di chi resta, L'amica geniale volume 3 (2013)
  • Storia della bambina perduta, L'amica geniale volume 4 (2014)
  • L’invenzione occasionale (2019)
  • La vita bugiarda degli adulti (2019)
  • I margini e il dettato (2021)

Magyarul szerkesztés

  • Briliáns barátnőm. Gyermekkor, kamaszkor (L'amica geniale – Nápolyi regények 1.) – Park, Budapest, 2016 · ISBN 978-963-355-278-0 · fordította: Matolcsi Balázs
  • Az új név története. Ifjúkor (Storia del nuovo cognome – Nápolyi regények 2.) – Park, Budapest, 2017 · ISBN 9789633553367 · fordította: Matolcsi Balázs
  • Aki megszökik, és aki marad. Középidő (Storia di chi fugge e di chi resta – Nápolyi regények 3.) – Park, Budapest, 2018 · ISBN 9789633553800 · fordította: Matolcsi Balázs
  • Az elvesztett gyerek története. Érett kor, öregkor (Storia della bambina perduta – Nápolyi regények 4.) – Park, Budapest, 2019 · ISBN 9789633556047 · fordította: Verseghi Anna
  • Amikor elhagytak (I giorni dell'abbandono) – Magvető, Budapest, 2005 · ISBN 9631424286 · fordította: Balkó Ágnes
  • Nő a sötétben (La figlia oscura) – Magvető, Budapest, 2008 · ISBN 9789631426441 · fordította: Balkó Ágnes
  • Tékozló szeretet (L'amore molesto) – Park, Budapest, 2009 · ISBN 9789631427073 · fordította: Balkó Ágnes
  • A felnőttek hazug élete (La vita bugiarda degli adulti) – Park, Budapest, 2020 · ISBN 9789633556832 · fordította: Király Kinga Júlia
  • Véletlen találatok (L'invenzione occasionale) – Park, Budapest, 2021 · ISBN 978-963-355-779-2 · fordította: Király Kinga Júlia
  • Az elveszett lány (La figlia oscura) – Magvető, Park, 2022 · ISBN 9789633558775 · fordította: Balkó Ágnes
  • Gomolygás (La Frantumaglia) – Park, Budapest, 2023 · ISBN 9789633558072 · fordította: Király Kinga Júlia

Filmfeldolgozások szerkesztés

Díjai szerkesztés

  • 2016 Time 100 legbefolyásosabb ember
  • 2016 Nemzetközi Booker-díj, az Elveszett gyermek története című film előválogatott listájára
  • 2016 Independent Publisher Book Award – Aranyérem (irodalmi) Az elveszett gyermek története című filmért
  • 2014 A legjobb fordított könyv díja – az Egy új név története című film előválogatásában, olasz nyelvről fordította Ann Goldstein

Egyéb információk szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ „Who Is Elena Ferrante? An Educated Guess Causes a Stir”, The New York Times, 2016. március 13. (Hozzáférés: 2016. március 14.) 
  2. ↑ Turner, Jenny. „The Secret Sharer. Elena Ferrante's existential fiction”, Harper's Magazine, 2014. október 1. 
  3. ↑ a b c Wood, James. Women on the Verge: The Fiction of Elena Ferrante (2013. január 13.) 
  4. ↑ Turner, Jenny. „The Secret Sharer. Elena Ferrante egzisztenciális fikciója”, Harper's Magazine, 2014. október 1. 
  5. ↑ Wise, Louis: Elena Ferrante: mystery creator of her Neapolitan Novels. theaustralian.com.au, 2015. március 21. [2017. január 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. január 22.)
  6. ↑ Domonoske, Camila. „For Literary World, Unmasking Elena Ferrante's Not A Scoop. It's A Disgrace”, The Two-Way, National Public Radio, 2016. október 3. (Hozzáférés: 2021. január 22.) 
  7. ↑ „Interview: Elena Ferrante, Art of Fiction No. 228”, The Paris Review, 2015. április 27. (Hozzáférés: 2015. június 13.) 
  8. ↑ King, Martha. After the War: A Collection of Short Fiction by Postwar Italian Women. New York: Italica Press (2004). ISBN 978-0-934977-55-5 
  9. ↑ The 10 Best Books of 2015. The New York Times, 2015. december 3.
  10. ↑ New Stories, Old Pieces: On Elena Ferrante's "The Lying Life of Adults" (amerikai angol nyelven). Cleveland Review of Books . (Hozzáférés: 2021. november 23.)
  11. ↑ Marco Santagata (1947. április 28. – 2020. november 9.) olasz akadémikus, író és irodalomkritikus.
  12. ↑ Università di Pisa UniMap
  13. ↑ „Who Is Elena Ferrante? An Educated Guess Causes a Stir”, The New York Times, 2016. március 13. (Hozzáférés: 2016. március 14.) 
  14. ↑ Claudio Gatti egy New York-i olasz oknyomozó újságíró.
  15. ↑ Anita Raja (született 1953) olasz fordító és író.
  16. ↑ Gatti, Claudio: Elena Ferrante: An Answer?. New York Review of Books, 2016. október 10. (Hozzáférés: 2018. október 17.)
  17. ↑ Jeanette Winterson (1959. augusztus 27. –) angol író.
  18. ↑ Winterson, Jeanette. „The malice and sexism behind the 'unmasking' of Elena Ferrante”, The Guardian, 2016. október 7. (Hozzáférés: 2019. április 14.) (brit angol nyelvű) 
  19. ↑ Doxxing Elena Ferrante Will Get You Nowhere (angol nyelven). Jezebel , 2016. október 2. (Hozzáférés: 2023. február 27.)
  20. ↑ Dall'Asén, Massimiliano Jattoni: Michela Murgia "Sbagliato violare la privacy di Elena Ferrante" (it-IT nyelven). iO Donna , 2016. október 3. (Hozzáférés: 2023. február 27.)
  21. ↑ Orr, Deborah. „The unmasking of Elena Ferrante has violated my right not to know”, The Guardian, 2016. október 3. (Hozzáférés: 2023. február 27.) (brit angol nyelvű) 
  22. ↑ How We Eclipse Women's Literary Brilliance With 'Scandal' (angol nyelven). Jezebel , 2017. december 7. (Hozzáférés: 2023. február 27.)
  23. ↑ The Elenic Question. Los Angeles Review of Books, 2016. október 6. (Hozzáférés: 2018. október 17.)
  24. ↑ Dewey, Caitlin. „Meet the internet's 'greatest liar' Tommaso Debenedetti, whose hoaxes have fooled millions”, The Sydney Morning Herald, 2016. június 30. (Hozzáférés: 2018. október 17.) 
  25. ↑ Tommaso Debenedetti (született 1969-ben) olasz író és tanár Rómában, aki arról ismert, hogy álhíreket ír.
  26. ↑ „Anita Raja a Tommaso Debenedetti: 'Yo soy Elena Ferrante'”, El Mundo, 2016. december 10. (Hozzáférés: 2020. szeptember 30.) (spanyol nyelvű) 
  27. ↑ Staff writers. „Anita Raja conferma su Twitter: 'sono io Elena Ferrante. Ma ora lasciatemi vivere (e scrivere) in pace'. Ma dalla casa editrice smentiscono: 'tutto falso, è un fake'”, LaNotizia, 2016. október 5. (Hozzáférés: 2018. október 17.) 
  28. ↑ Domenico Starnone (1943. február 15. –) olasz író, forgatókönyvíró és újságíró.
  29. ↑ Savoy, Jacques: Elena Ferrante Unmasked. Université de Neuchâtel, 2017. szeptember 1. (Hozzáférés: 2018. október 17.)
  30. ↑ Schappell, Elissa. „The Mysterious, Anonymous Author Elena Ferrante on the Conclusion of Her Neapolitan Novels”, Vanity Fair, 2015. augusztus 27. (Hozzáférés: 2018. október 17.) 
  31. ↑ Mario Martone (1959. november 20. –) olasz filmrendező és forgatókönyvíró.
  32. ↑ Francesco Piccolo (született 1964) olasz regények, novellák és forgatókönyvek szerzője.
  33. ↑ „My Brilliant Friend Debuts Sunday, Nov. 18 on HBO”, HBO, 2018. szeptember 13. (Hozzáférés: 2018. október 17.) 
  34. ↑ The Lying Life of Adults | Announcement | Netflix. Netflix . (Hozzáférés: 2020. május 12.)
  35. ↑ Netflix & Italy's Fandango to Develop Series Based on Elena Ferrante's 'The Lying Life of Adults', 2020. május 12.
  36. ↑ Nicholson, Rebecca: The Lying Life of Adults: another impeccable Elena Ferrante TV show. The Guardian , 2023. január 5. (Hozzáférés: 2023. január 5.)
  37. ↑ L'amore molesto (film)
  38. ↑ A magány börtöne (film)
  39. ↑ Az elveszett lány (film)
  40. ↑ Briliáns barátnőm (TV-sorozat)
  41. ↑ A felnőttek hazug élete (TV-sorozat)

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Elena Ferrante című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Elena_Ferrante&oldid=27052963”