Fáji János

(1703-1757) református lelkész

Fáji János (Szászvesszős, 1703. július 9.Alvinc, 1757. február 26.) református lelkész.

Fáji János
Született1703. július 9.
Szásznagyvesszős
Elhunyt1757. február 26. (53 évesen)
Alvinc
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásalelkész
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

A Nagyenyedi Kollégium elvégzése után előbb Leidenben, majd 1732 januárjától 1734-ig Utrechtben teológiai tanulmányokat folytatott.[1]

1734. június 29-én a küküllővári papok kollégiumában avatták pappá 23 társával. 1735. május 22-én az Alvinci református egyház lelkipásztorává választották meg ahol élete végéig szolgált.

Munkássága szerkesztés

Írt verseket gróf Bethlen István halálára is, valamint szülei haláláról is megemlékezett Kolozsváron, melyet a "halotti chártátska" formába nyomtatott ki.

Az "Univerzális Historiájából" csak a Jézus születéséig terjedő első kötetet dolgozta ki.

Legjelentősebb munkája az" Adversária Johannis Fáji" (Fáji János Naplója (1732)). Ennek családtörténeti adatait Ferenczi Sándor 1914-ben feldolgozta és megjelentette Kolozsvárt. A napló egyetemjárásáról szóló része (mintegy 300 oldal) még feldolgozásra és kiadásra vár.

Művei szerkesztés

  • Disputatio theologica casuistica de mendatio. Traj. ad Rh., 1733.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés