Wikipédia

Farkasházy Zsigmond

(1874–1928). magyar politikus, író, újságíró, országgyűlési képviselő, ügyvéd

Farkasházi Farkasházy Zsigmond (szül. farkasházi Fischer Zsigmond, Marosújvár, 1874. augusztus 23. – Budapest, Terézváros, 1928. június 15.)[2] politikus, újságíró, országgyűlési képviselő, ügyvéd. Fivére, farkasházi Farkasházy Jenő, porcelángyáros, keramikus, művészettörténeti író volt.

Farkasházy Zsigmond
Született1874. augusztus 23.
Marosújvár
Elhunyt1928. június 15. (53 évesen)
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1905–1910)
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
Vezetői pályafutása
A Wikimédia Commons tartalmaz Farkasházy Zsigmond témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete szerkesztés

A nem ősi magyar nemesi származású farkasházi Fischer család tagja. Farkasházi Fischer Mór és Salzer Mária unokája volt.[3] Édesapja farkasházi Fischer Dezső (1827–1914)[4] és édesanyja Pressburger Mária[5] volt.

A Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen szerzett jogi doktorátust, majd a Budapesten megszerzett ügyvédi oklevél birtokában 1896-ban[6] vagy 1900-ban[7] ügyvédi irodát nyitott a fővárosban, egyik vezetője lett a családja által alapított Herendi Porcelángyár Rt.-nek is, majd a politikai életben vitt jelentős szerepet, és mint újságíró is kitűnt. Előbb szerkesztője volt a kolozsvári Erdélyi Híradónak, majd 1896-tól főmunkatársa a Magyar Hírlapnak és Pesti Hírlapnak. Beutazta Angliát, Franciaországot és Németországot, 1914-ben pedig, volt képviselőként a függetlenségi párti képviselők utazását előkészítendő, Károlyi Mihály küldöttjeként Amerikában is járt.[6] Ekkor, egy korábbi párbajvétség miatt leült börtönbüntetése ürügyén Ellis Islanden letartóztatták,[8] amellyel – a hírverésnek köszönhetően – ellenkező eredményt értek el.[9]

1904. szeptember 7-én farkasházi Fischer Mór unokái, farkasházi Fischer Hugó, farkasházi Fischer Jenő, farkasházi dr. Fischer Zsigmond (1874–1928)[10] ügyvéd, országgyűlési képviselő és farkasházi Fischer Sándor hadnagy engedélyt kaptak I. Ferenc József magyar királytól „Fischer” vezetéknevük megváltoztatására „Farkasházy”-ra, a „farkasházi” nemesi előnév megtartásával.[11]

1905-ben egy öt hónapig élő politikai napilapot indított Előre címmel. 1905–1910 között két mandátum erejéig az élesdi kerület függetlenségi programmal megválasztott képviselője volt az Országgyűlésben. A párton belüli feszültségek hatására kilépett és megalapította a Függetlenségi és 48-as Balpártot. Ez később beleolvadt a Függetlenségi és 48-as (Justh) Pártba, melynek Farkasházy egyik fő erőssége volt. Később a szétesett Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt újra összeállt. Mint politikus, egyik előharcosa volt a teljes nemzeti függetlenségnek, a közszabadságoknak és a demokratikus haladásnak.

A Friss Ujság és a Hazai Hírlapkiadó Vállalat igazgatósági tagja és ügyésze volt haláláig.

1919-ben a Magyarországi Tanácsköztársaság elől a Felvidékre menekült, azután visszavonult a politikától, az újságírásból és ügyvédi munkásságából élt, jogi képviselője volt több előkelő arisztokrata családnak, például ő vitte eredményes befejezésig az előtte több évig húzódó, híres Pálffy grófi hagyatéki pert is.

1903 januárjától titkárként és jegyzőként egy jótékonysági szervezet munkájában is részt vett, amely budapesti arisztokrata hölgyek adakozásából és szervezésével több éven át a hajléktalanoknak Budapest több pontján téli melegedőket, teát, élelmiszert és 1904-től egyes javadalmazott tevékenységeket szervezett. Végrendeletében fele vagyonát örököseire hagyta, másik feléből, egymillió (!) magyar pengőből pedig két alapítvány létrehozását rendelte el, amelyeket az emberiség és a magyar nemzet előrehaladásának és boldogulásának előmozdítása körül szerzett kimagasló érdemek jutalmazása céljára hagyott, és nevéül a „Farkasházy-alapítvány a haladás zászlóvivőinek” elnevezést határozta meg. A vagyonkezelők 1929-ben megvásárolták a budapesti Hold utca 23. szám alatti palotát,[12] melynek homlokzatán máig olvasható a „Farkasházy Zsigmond Alapítványának Háza” felirat.[13] Valamivel később a Mexikói út 58. szám alatti bérházat is megvették, 1931-ben pedig az alapítvány készíttette el Horvay Jánossal a Kerepesi temetőben lévő díszes síremlékét. 1940-ben érkezett el a végrendelet szerint összegyűlt kamatok alapján a fejenként 70–70 ezer pengős díj kiosztása, amit az Amerikai Magyar Népszava magyar Nobel-díjként említett.[14] Odaítéléséről nem található hír, de az 1946. évi (forint pénzegységre váltás utáni) zárszámadás szerint a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium által kezelésbe vett alap tiszta vagyoni kimutatása arra utal, hogy kifizetés végül is az alapból nem történt.[15] (A pengőben meghatározott alapítványt az infláció teljesen elértéktelenítette.)

1928. június 16-án hunyt el Budapesten érelmeszesedés, szívizom-elfajulás következtében, leszármazottak nélkül. A Kerepesti temetőben a római katolikus szertartás szerint temették el.[16]

 
Vedett sírja a Fiumei Úti Sírkertben (43-1-64), Horvay János alkotása

Művei (válogatás) szerkesztés

Cikkei jelentek meg A Jog (1896, 1898), a Jogtudományi Közlöny (1896/1897), az Ügyvédek Lapja (1899, 1900, 1904) és a Világ (1911, 1916) című lapok hasábjain.[6]

  • Daniel Riche–Arthur Bernède: La Lune de Miel, 1902. „Herbelin papa” címen fordította Farkasházy Zsigmond, bohózat 3 felvonásban, 1903

Használt álnevei: f. zs.; F. Zs.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. május 28.)
  2. ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. VI. ker. állami halotti akv. 952/1928. folyószáma alatt.
  3. ↑ familysearch.org Farkasházi Fischer Dezső halotti bejegyezése, Tata állami akv. 10/1914. folyószám
  4. ↑ familysearch.org Farkasházy Dezső gyászjelentése
  5. ↑ http://regi.sofar.hu/hu/node/37218
  6. ↑ a b c Gulyás lexikonában 1890-et ír az iroda megnyitására.Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János Online elérés: 8. kötet, 1992. 388. oldal
  7. ↑ 1905–1906. évi országgyűlés. Fabro Henrik – Ujlaki József, szerk.: Sturm–féle országgyűlési almanach 1905–1910. Budapest, 1905. Képviselőház. Magyarországiak. Farkasházy Zsigmond. 263. oldal
  8. ↑ Az Est, 1914. május 31. 128. szám, 8. oldal
  9. ↑ Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1914. július 7. 168. szám
  10. ↑ familysearch.org Farkasházy Zsigmond gyászjelentése
  11. ↑ K 19 – Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára – Királyi könyvek – 71. kötet – 284. oldal
  12. ↑ Pesti Napló, 1929. december 8. 280. szám, 15. oldal
  13. ↑ Csordás Lajos:Egy másik Farkasházy. NOL archívum
  14. ↑ Amerikai Magyar Népszava, 1940. január 18. 18. szám
  15. ↑ A Magyar állam zárszámadása az 1946/47. évről. Budapest, 1948. 311. oldal
  16. ↑ Széchényi Nemzeti Könyvtár - gyászjelentések – Farkasházy Zsigmond

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Farkasházy_Zsigmond&oldid=26776098”