Feles busalepke

rovarfaj

A feles busalepke (Pyrgus armoricanus) a busalepkefélék családjába tartozó, Európában, Nyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában honos lepkefaj.

Feles busalepke
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Család: Busalepkefélék (Hesperiidae)
Nem: Pyrgus
Tudományos név
Pyrgus armoricanus
(Oberthür, 1910)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Feles busalepke témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Feles busalepke témájú médiaállományokat és Feles busalepke témájú kategóriát.

Megjelenése szerkesztés

A feles busalepke szárnyfesztávolsága 2-2,6 cm. A szárnyak felső oldalának alapszíne sötétbarna vagy feketésbarna, a fonák okkerbarna vagy rozsdásbarna; mindkét oldalon szögletes fehér foltokkal. A foltok mintázata alapján lehet elkülöníteni közeli rokonaitól. Az elülső szárny fonákján az m2,3 és a cu1,2 szárnyerek közé zárt három fehér folt igen közel van egymáshoz, gyakran érintkeznek. A hátulsó szárnyak fonákján az erek kidomborodnak és sárgás vagy olajbarnás színűek, ezért a középső foltsor tagjai jól elhatárolódnak.

Változékonysága nem számottevő.

Petéje félgömb alakú, világoszöld színű, erősen lapított, felszínén határozott hosszanti és finom keresztirányú bordákkal.

Hernyója csokoládébarna, finoman szőrözött, feje fekete.

Hasonló fajok szerkesztés

Közeli rokonaitól (nagy busalepke, hegyi busalepke, homályos busalepke, kis busalepke, kerekfoltú törpebusalepke, nyugati törpebusalepke) nehéz elkülöníteni.

Elterjedése szerkesztés

Európában, a Kaukázusban, Kis-Ázsiában, Iránban és Marokkó északi részén honos. Közép- és Nyugat-Európában gyakori. Magyarországon mindenütt előfordulhat.

Életmódja szerkesztés

Száraz, rövid füvű rétek, mezők, legelők lepkéje.

Évente három (északabbra csak két) nemzedéke nő fel. Az imágók április végétől novemberig láthatóak. Hernyó alakban telel át, tápnövényei a pimpó- (Potentilla spp.) és szamóca-fajok (Fragaria pp.). A hernyók többnyire a levelek alsó oldalán táplálkoznak.

Magyarországon nem védett.

Források szerkesztés