Wikipédia

Gács László

(1903–1968) újságíró, lapszerkesztő, rádióelnök

Gács László, születési és 1945-ig használt nevén Grünwald László (Budapest, Erzsébetváros, 1903. október 15.[2] – Budapest, 1968. július 10.) textilmunkás, újságíró, szakszervezeti vezető, a Magyar Rádió és Televízió elnöke, az OTP vezérigazgatója. Sógora Révai József (1898–1959) kultúrpolitikus.

Gács László
SzületettGrünwald László
1903. október 15.[1]
Budapest VII. kerülete
Elhunyt1968. július 10. (64 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaSchillinger Ilona
(h. 1930–1934)
Dallos Ida
(h. 1934–1944)
Ságvári Magda
(h. 1946–)
Foglalkozásatextilmunkás, újságíró, szakszervezeti vezető
Tisztsége
KitüntetéseiMunka Érdemrend (1963)
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája szerkesztés

Grünwald Vilmos (1873–1920) magánhivatalnok és Berkovics Róza fiaként született zsidó családban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, s ekkoriban került kapcsolatba a munkásmozgalommal. A Tanácsköztársaság megalakulása után a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségének, majd 1928-tól a KMP tagja lett. 1929-ben többekkel együtt letartóztatták állami és társadalmi rend felforgatására irányuló vétség miatt[3] és kilenc havi börtönre ítélték. Szabadulása után csatlakozott a Kommunisták Magyarországi Pártjának Budapesti Területi Bizottságához. 1932-ben a Vörös Figyelő című illegális folyóiratot szerkesztette, s hamarosan ismét letartóztatták. 1933-tól textilmunkásként dolgozott, s három évvel később megválasztották az újpesti textilmunkások helyi csoportjának vezetőjévé. Az 1930-as évek végétől részt vett az illegális KMP megszervezésében, s Rózsa Ferenccel, Schönherz Zoltánnal, Skolnik Józseffel és másokkal együtt irányította a párt Központi Vezetőségének munkáját. 1941-ben illegalitásba vonult. 1942 nyarától 1943 elejéig tagja volt a Központi Vezetőség titkárságának. 1944 áprilisában elfogták és 1944 októberében tizenkét év börtönre ítélték [4]. Miközben rabtársaival együtt Németország felé hurcolták, az akkori Csehszlovákia területén megszökött és gyalogosan visszatért Budapestre. A világháború után az Újpesti Posztógyár üzemi bizottságának titkára, majd a Szabad Nép munkatársa – melynek létrehozásában is részt vett –, a Textilmunkások Szakszervezetének titkára és a Textilmunkás című lap felelős szerkesztője volt. 1946–47-ben a Friss Újságot, 1947–49-ben a Népszavát szerkesztette. 1948–49-ben a Szakszervezetek Országos Tanácsának (SZOT) főtitkárhelyettese volt. 1949 őszén kizárták a Magyar Dolgozók Pártjából. 1951-ben koholt vádak alapján letartóztatták és tizenöt évre ítélték, azonban három évvel később, 1954-ben szabadult. 1956-ban rehabilitálták. 1957–1962 között a Magyar Rádió és Televízió kormánybiztosa és elnöke, 1962-től haláláig az Országos Takarékpénztár (OTP) vezérigazgatója és az Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Revíziós Bizottságának, majd Központi Ellenőrző Bizottságának, a Budapesti Pártbizottságnak és a Textilipari Dolgozók Szakszervezete központi vezetőségének tagja volt.

A Fiumei Úti Sírkert Munkásmozgalmi Panteonjában nyugszik.

Családja szerkesztés

Első felesége Schillinger Ilona volt, akit 1930. február 9-én Budapesten, a Terézvárosban vett nőül. Négy évvel később elváltak.[5] Második felesége Dallos Ida (1905–1944) volt, akivel 1934. június 30-án kelt egybe.[6] Harmadik felesége Ságvári Magda (1916–2013) (Ságvári Endre özvegye) volt, akivel 1946-ban házasodtak össze. Gyermekei: Éva (1931–), József (1942–45), Péter (1947–) és János (1948–).

Díjai, elismerései szerkesztés

  • Magyar Köztársasági Érdemrend ezüst fokozata (1948)[7]
  • Munka Érdemrend (1963)[8]

Emlékezete szerkesztés

Születésének 80. évfordulóján Újpesten utcát neveztek el róla és emléktáblát avattak tiszteletére.[9]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Gács László, http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC04834/04901.htm
  2. ↑ Születési bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári születési akv. 3145/1903. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. október 23.)
  3. ↑ „Tizennégy kommunistát letartóztatott a rend­őrség”, Friss Ujság, 1929. március 7. (Hozzáférés: 2021. október 23.) 
  4. ↑ Balas, Egon. A szabadság vonzásában. Budapest: Vince Kiadó, 115. o. (2002. április 30.). ISBN 963932356X 
  5. ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári házassági akv. 139/1930. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. október 23.)
  6. ↑ Házasságkötési bejegyzése Dallos Idával a Budapest VII. kerületi polgári házassági akv. 1096/1934. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. október 23.)
  7. ↑ Magyar Közlöny, 1948. május 1. (100. szám)
  8. ↑ Magyar Közlöny, 1963. október 27. (76. szám)
  9. ↑ „Utcát neveznek el Gács Lászlóról”, Népszava, 1983. október 12., 8. oldal (Hozzáférés: 2021. október 24.) 

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gács_László&oldid=26741591”