Gúg
Koordináták: é. sz. 48° 00′ 18″, k. h. 18° 05′ 48″ Gúg (Gug) puszta Szlovákiában, Szímő község területén.
Fekvése szerkesztés
A falutól 7 km-re keletre fekszik, a Cerhát-csatorna (Dlhý kanál) jobb partján, Andódtól 1 km-re északra. Áthalad rajta a Szímőt Érsekújvárral összekötő országút.
Története szerkesztés
Gug puszta nevét a fennmaradt oklevelek 1217-ben említik először írásos alakban. Ekkor mint falu van jelezve, nevét ekkor Gugh formában írták. 1238-ban mint prelidiumot, IV. Béla király a nyitrai vár kötelékéből kivette, és a fehérvári keresztes vitézeknek adományozta. 1245-ben István esztergomi érsek vásárolta meg. Az oklevelek ekkor terra Gug-ként említik, amiből arra lehet következtetni, hogy a tatárjárás alatt elpusztult, megszűnt falu lenni. 1312-ben Csák Máté elfoglalta, ami ellen Tamás érsek tiltakozott, és sikerült is visszaszereznie az érsekség részére. 1403-ban Zsigmond több más faluval együtt, mint az esztergomi érsekség birtokait a lázadások miatt lefoglalta.[1]
1693-ban Széchényi György érsek Gúgpusztát a szimőieknek adományozta. Az adományozást I. Lipót is megerősítette. 1833-ban az érsekség erőszakkal elfoglalja Gúgot, de a szimőiek óvást emeltek a foglalás ellen.
A Gúg határában található szentgyörgyi dűlő helyén régen falu állt. Területén gyakran találtak épületnyomokat is. Gúg ma Szímő településrésze. A szímői szövetkezet szőlőföldjei és borospincéje itt található. Az eredetileg 1122-ben emelt Szent Vendel-kápolna az októberben megrendezett hagyományos szímői-andódi búcsú helyszíne.
Lásd még szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ PLE, Világi Lvt, Lad. I, fasc. 22, No. 22 és 27; DLDF 248333; 248338; Fejér X/4, 217; Mályusz Elemér 1956: Zsigmondkori oklevéltár II. (1400–1410) - Első rész (1400–1406). MOL kiadványai 2 - Forráskiadványok 3, 314 No. 2698-2699.
Források szerkesztés
- Györffy György 1998: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza IV. Budapest, 394.
- Liszka József 1985: Újabb régészeti adatok Érsekújvár környékének kora középkori településtörténetéhez. In: Új Mindenes Gyűjtemény 4. Bratislava, 7-36.
- Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Komárom vármegye
- Csánki Dezső: Komárom vármegye