Galla-patak
A Galla-patak vízfolyás a Gerecsét és a Vértest elválasztó Tatai-árokban. Az Által-ér legnagyobb mellékvizeként Tatabánya városán folyik keresztül.
| Galla-patak | |
 | |
| A Galla-patak alsó folyásánál, a Sárberki-lakótelepen | |
| Közigazgatás | |
| Országok | Magyarország |
| Földrajzi adatok | |
| Hossz | 15 km |
| Vízgyűjtő terület | 97 km² |
| Forrás | Vértes, Gerecse |
| Torkolat | Által-ér |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Galla-patak témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vízrajza szerkesztés
A patak teljes hossza az időszakos szakaszokkal együttvéve 15 km. Vízgyűjtő területe 97 km², amin az átlagos csapadékmennyiség 600 mm évente. A Galla-patak átlagos vízhozama 0,4 m³/s körüli, áradás idején elérheti a 35 m³/s-ot is.[1][halott link] A legmagasabb vízválasztó maga a Nagy-Csákány, 487 m-es magasságával egyben a Vértes legmagasabb csúcsát is alkotja.A Galla-patakon jelentős vízbevezetésnek a Carbonex Kft. Palahányó-patakba történő max. évi 110 em³-es bányavíz bevezetése számít. A Galla-patak felső részén és annak mellékvízfolyásain a felszíni vízkivételek tekintetében elsősorban horgásztavak rendelkeznek engedélyezett vízigénnyel [2].
A 6/2002. (XI. 5.) KvVM rendelet[halott link] 7. számú melléklete szerint a Galla-patak pisztrángos víz.
Élővilág szerkesztés
Életközösségei szerkesztés
Életközösségeiben a flóra keveredik a vizes élőhelyek /hínár-gyékény-sás/ a nedves rétek, partmenti nádasok, füzesek élővilágával. A mocsári és patak melletti növényzet: zárt, gyakran sűrű magas, egy-két lágyszárú szintű állományok: lómenta [3], réti fűzény, borzas füzike, parti és posványsás, gyékény. Megjelent az antropogén gyomtársulás: fekete üröm, szulák, piros árvacsalán a parti sásosokban (sás, mocsári zsurló, mocsári gólyahír). Előfordul a nádas növényzete (nád, fekete nadálytő, nőszirom [4]) a fűz-nyár ligeterdő keveredik a bokor füzesekkel.
Madarak szerkesztés
A maradvány nádasokban és füzesekben menedéket találnak az igénytelenebb vízi és a városi környezetből kiszorult madarak. Megfigyelt (látott, illetve madárhangról felismert) madarak:balkáni gerle, barázdabillegető, csilpcsalpfüzike, fehér gólya, fekete rigó, füsti fecske, házi rozsdafarkú, kerti poszáta, kerti rozsdafarkú, mezei veréb, molnárfecske seregély, széncinege, szürke gém, szürke légykapó, vetési varjú.
Lepkék szerkesztés
Atalanta-lepke, bogáncslepke, fecskefarkú lepke, kacsafarkú szender, káposztalepke, kis rókalepke, közönséges boglárka, közönséges tarkalepke, kutyatejszender, lonc-csüngőlepke, nagy gyöngyházlepke és a nappali pávaszem.
Bogarak szerkesztés
Mezei futrinka, barázdás csíkbogár, zebra csíkbogár, fényes orsócsíkbogár kis szentjánosbogár, hétpettyes katicabogár, aranyos rózsabogár, pézsmacincér.
Halak szerkesztés
A legalsó szakaszon, a vízmérő állomás alatt halak is előfordulnak a patakban, főképpen keszegfélék [5] Archiválva 2007. december 27-i dátummal a Wayback Machine-ben. Pl: bodorka, szélhajtó küsz, vörösszárnyú keszeg, dévérkeszeg. Megfigyelhető még naphal, törpeharcsa, ritkábban csuka, sügérfélék.
Szitakötők szerkesztés
Közönséges acsa, sebes acsa, kisasszony szitakötő, szép légivadász
Kétéltűek szerkesztés
Gyepi béka, kecskebéka, zöld levelibéka
Hüllők szerkesztés
Egyenesszárnyúak szerkesztés
Mezei tücsök, lótücsök, zöld lombszöcske, szemölcsevő szöcske.
Felső szakasz szerkesztés
Felső szakaszának nevezzük a felsőgallai, illetve rövid erdei szakaszát. Itt szinte inni lehet a vizéből, halak nem élnek benne, gyors folyású. Erre a részre gyakran szerveznek vadvízi gyalogtúrát, mert ezen a pár száz méteres szakaszon rengeteg zúgó, vízesés található rajta, valamint kisebb természetes tavak. Csak a víz nem természetes, mert azt a XIV/A. akna bocsátja a patakba. Közel a vízműhöz egészen vasrozsdás a meder. Vannak részei, ahol egy méternél mélyebb a patak. A vízmű felett csak egy kisebb, időszakos forrás van.
Alsó szakasz szerkesztés
Alsó szakasza kevésbé látványos, itt már eléggé sok szennyeződés éri el a vízfolyást. Számos egyéb patak táplálja a belvárosban, amik a külvárosban, külterületen erednek. Legnagyobbak a Tarján- és Csákány-patak. A patakon 0.115-ös fkm-nél, Dózsakertben a VITUKI Rt vízmérőállomást üzemeltet. Aktuális vízállás adatok:[6] A Galla-patak vízminősége a 2000-es évek elejéig nagyrészt romlott. Bakterológiai jellemzői miatt az erősen szennyezett osztályba tartozik. Ez annak is tulajdonítható, hogy a megszűnt bányaművelés miatt már nem jelentkezik a kiemelt 100-150 köbméter/perc mennyiségű karsztvíz patakba bocsátása nincs hígító hatás. A tápláló Csákány-patak vízminősége tűrhető besorolású a viszonylag magas nitrát és nitrit koncentráció miatt, ez emberi eredetű szennyezésre utal, ami a szennyvízhálózat teljes térségi kiépülésével csökkenhet.A Galla-patak vízminősége 2005. évben az oxigén háztartás tekintetében IV., a tápanyag háztartás tekintetében V., a szerves és a szervetlen mikroszennyező alcsoportok mindegyike esetében III., az egyéb paramétereknél pedig az IV. osztályú volt. Ezek a minősítések az előző évivel megegyeztek, kivéve a szerves mikroszennyezők alcsoportját, ahol a kőolaj és termékei révén romlás következett be. [7]
A Csónakázó-tó és Galla-patak között 2007-től egy "kis-patak" tanösvény bemutató táblái segítik az eligazodást.( Amennyiben vandálok szét nem verik, mint legalább két alkalommal..)
A Galla-patak az irodalomban szerkesztés
- Faludi Ádám: Gallapagos novellája az Angyalbérlő patakot keres című könyvéből [8] Archiválva 2020. augusztus 8-i dátummal a Wayback Machine-ben