Hermann Pál

magyar gordonkaművész és zeneszerző

Hermann Pál, idegen nyelvterületen Paul Hermann (Budapest, 1902. március 27.1944.[m 1]) magyar gordonkaművész és zeneszerző.

Hermann Pál
Életrajzi adatok
Született1902. március 27.
Budapest
Állampolgárságamagyar
Elhunyt1944.[m 1] (42 évesen)
Kaunas
Pályafutás
Hangszergordonka

Hermann Pál aláírása
Hermann Pál aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Hermann Pál témájú médiaállományokat.

Már tanulmányai ideje alatt sok helyen fellépett, nem csak az akadémia keretein belül. 16 évesen lendült fel a nemzetközi karrierje. Úgy érezte nincs szükség arra, hogy befejezze a tanulmányait. Csellót és zeneszerzést tanított a Berlini Művészeti Egyetemen 1929 és 1934 között. Mivel Berlinben változott a politikai légkör, főleg a zsidókat illetően, Brüsszelbe költözött. 1934-1937 között ott élt, majd később 1937 és 1939 között Párizsban és Dél-Franciaországban. Vichy rezsimje alatt, 1944 februárjában Toulouse varosából a Drancy táborba deportálták, majd 1944. május 15-én a Balti-államokba küldtek, a nevezetes Drancy Convoy 73-on. Ezt követően senki nem hallott felőle.

Élete szerkesztés

Zsidó családban született. A Liszt Ferenc Zeneakadémián tanult 1915-19 között, ahol tartós kapcsolatokat alakított ki tanáraival: Bartók Bélával és Kodály Zoltánnal, akik zeneszerzést tanítottak neki, Székely Zoltán hegedűművésszel valamint Frid Géza és Kraus Lili zongoraművészekkel.

A Liszt Ferenc Akadémián csellótanára Schiffer Adolf volt, zeneszerzésre Weiner Leó tanította, aki egyben a kamarazene tanára is volt.

Hermann, karrierjének hajnalán gyakran koncertezett Londonban a Graaf-Bach rezidencián megszállva. Egy történet ezekből az ott tartózkodásokból is megmaradt. Hermann és Székely Zoltán, mindketten karrierjük csúcsán voltak, amikor 1928-ban a De Graaf rezidencia vendégeit szórakoztatták Az előadásukat követően Herman magára vonva a ház figyelmét, a csellójával kezében, azt játszva, hogy ő a táncpartnere, táncra perdült. A vendégek fergeteges tapssal jutalmazták, ám a művész elesett és csellója darabokra tört. De hogy a történetnek derűs legyen a vége, a házigazda, Jaap de Graaf kárpótlásul egy Gagliano csellót vásárolt Hermannak.

1929, Hollandia : Jaap de Graaf, arra ösztönzi unokahúgát, Ada Weevers-t, aki Amersfortban él, hogy menjen el Hermann amszterdami előadására. A fiatalok egymásba szerettek, különböző kultúrájuk, vallásuk és nemzetiségük ellenére. 1930-ban Berlinbe költöznek, 1932-ben megszületik lányuk, Corrie Hermann. Ada belefulladt az Északi Tengerbe. Mivel Berlinben a politikai viszonyok felfokozódtak, és a zsidóknak egyre nehezebb lesz a helyzetük, Hermann úgy dönt, hogy a lányát és féltestvérét, aki nem zsidó, együtt Hollandiába küldi. Hermann 34 és 37 között Brüsszelbe, majd 37-39 között Párizsba megy dolgozni, ahol álnéven rejtőzködik. Majd Dél-Franciaországban bújik meg egy farmon, Toulouse mellett, a Weever családnál. Itt 3 művet komponált zongorára énekre (Ophelia, La Centure, Dormeuse), valamint egy cselló szonátát. Az Ophelia művének múzsája, ugyanaz az Ophelia aki a Shakespeare Hamletjében is szerepel, akinek tragikus halála Hermannt felesége elvesztésére emlékezteti. Nagyon magányosnak érzi magát a farmon, hiszen feleségét elvesztette, lánya pedig mérföldekre van tőle. Elhagyta a farmot, mert tanítani és társaságba szeretett volna kerülni. Így talált rá vichyi náci rendőrség. 1944 tavaszán a Drancy koncentrációs táborba szállították. A híres 73-as Drancy konvojjal, ahol 1944. május 15-én látták utoljára.

Művész és előadó szerkesztés

Gyakran adott szólóesteket és kamarazenészként a Magyar Vonósnégyessel, Székely Zoltán hegedűművésszel és másokkal is. Sajnos ezekből a koncertekből rögzített felvétel nem maradt meg, csak műsorfüzetek. Bernhard Herceg holland Kulturális Alapítványon belül létrehoztak egy Paul Hermann alapítványt az ő emlékére, amely a Liszt Ferenc Zeneakadémia fiatal ígéretes csellistáit támogatja ösztöndíjakkal.

Hermann mind emellett néhány darabot is szerzett, amelyek a nagyközönség számára is elérhetők.

Művei szerkesztés

 
Hermann Pál aláírása
  • Grand Duo, pour violon et violoncelle (1929–30)
  • Duo pour violon et violoncelle (1920, dédié a Zoltán Székely)
  • Trio à cordes (1921)
  • Toccata, pour piano (1936)
  • Quatre Épigrammes, pour piano (1934)
  • Trois mélodies sur des textes d'Arthur Rimbaud et de Paul Valéry, extrait de Charmes (1934–39)
    • Ophélie
      Paul van Gastel, tenor, Paolo Orlandi, piano
    • La Ceinture
    • La Dormeuse

Felvételek szerkesztés

Megjegyzések szerkesztés

  1. a b Május 15-e után. Forrás: Hermann Pál a Yad Vashem adatbázisában (angol nyelven)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • A magyar muzsika könyve. Szerk. Molnár Imre. Bp., Havas Ödön, 1936.