Hermann Pál
Hermann Pál, idegen nyelvterületen Paul Hermann (Budapest, 1902. március 27. – 1944.[m 1]) magyar gordonkaművész és zeneszerző.
| Hermann Pál | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1902. március 27. Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Elhunyt | 1944.[m 1] (42 évesen) Kaunas |
| Pályafutás | |
| Hangszer | gordonka |
 | |
| Hermann Pál aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hermann Pál témájú médiaállományokat. | |
Már tanulmányai ideje alatt sok helyen fellépett, nem csak az akadémia keretein belül. 16 évesen lendült fel a nemzetközi karrierje. Úgy érezte nincs szükség arra, hogy befejezze a tanulmányait. Csellót és zeneszerzést tanított a Berlini Művészeti Egyetemen 1929 és 1934 között. Mivel Berlinben változott a politikai légkör, főleg a zsidókat illetően, Brüsszelbe költözött. 1934-1937 között ott élt, majd később 1937 és 1939 között Párizsban és Dél-Franciaországban. Vichy rezsimje alatt, 1944 februárjában Toulouse varosából a Drancy táborba deportálták, majd 1944. május 15-én a Balti-államokba küldtek, a nevezetes Drancy Convoy 73-on. Ezt követően senki nem hallott felőle.
Élete szerkesztés
Zsidó családban született. A Liszt Ferenc Zeneakadémián tanult 1915-19 között, ahol tartós kapcsolatokat alakított ki tanáraival: Bartók Bélával és Kodály Zoltánnal, akik zeneszerzést tanítottak neki, Székely Zoltán hegedűművésszel valamint Frid Géza és Kraus Lili zongoraművészekkel.
A Liszt Ferenc Akadémián csellótanára Schiffer Adolf volt, zeneszerzésre Weiner Leó tanította, aki egyben a kamarazene tanára is volt.
Hermann, karrierjének hajnalán gyakran koncertezett Londonban a Graaf-Bach rezidencián megszállva. Egy történet ezekből az ott tartózkodásokból is megmaradt. Hermann és Székely Zoltán, mindketten karrierjük csúcsán voltak, amikor 1928-ban a De Graaf rezidencia vendégeit szórakoztatták Az előadásukat követően Herman magára vonva a ház figyelmét, a csellójával kezében, azt játszva, hogy ő a táncpartnere, táncra perdült. A vendégek fergeteges tapssal jutalmazták, ám a művész elesett és csellója darabokra tört. De hogy a történetnek derűs legyen a vége, a házigazda, Jaap de Graaf kárpótlásul egy Gagliano csellót vásárolt Hermannak.
1929, Hollandia : Jaap de Graaf, arra ösztönzi unokahúgát, Ada Weevers-t, aki Amersfortban él, hogy menjen el Hermann amszterdami előadására. A fiatalok egymásba szerettek, különböző kultúrájuk, vallásuk és nemzetiségük ellenére. 1930-ban Berlinbe költöznek, 1932-ben megszületik lányuk, Corrie Hermann. Ada belefulladt az Északi Tengerbe. Mivel Berlinben a politikai viszonyok felfokozódtak, és a zsidóknak egyre nehezebb lesz a helyzetük, Hermann úgy dönt, hogy a lányát és féltestvérét, aki nem zsidó, együtt Hollandiába küldi. Hermann 34 és 37 között Brüsszelbe, majd 37-39 között Párizsba megy dolgozni, ahol álnéven rejtőzködik. Majd Dél-Franciaországban bújik meg egy farmon, Toulouse mellett, a Weever családnál. Itt 3 művet komponált zongorára énekre (Ophelia, La Centure, Dormeuse), valamint egy cselló szonátát. Az Ophelia művének múzsája, ugyanaz az Ophelia aki a Shakespeare Hamletjében is szerepel, akinek tragikus halála Hermannt felesége elvesztésére emlékezteti. Nagyon magányosnak érzi magát a farmon, hiszen feleségét elvesztette, lánya pedig mérföldekre van tőle. Elhagyta a farmot, mert tanítani és társaságba szeretett volna kerülni. Így talált rá vichyi náci rendőrség. 1944 tavaszán a Drancy koncentrációs táborba szállították. A híres 73-as Drancy konvojjal, ahol 1944. május 15-én látták utoljára.
Művész és előadó szerkesztés
Gyakran adott szólóesteket és kamarazenészként a Magyar Vonósnégyessel, Székely Zoltán hegedűművésszel és másokkal is. Sajnos ezekből a koncertekből rögzített felvétel nem maradt meg, csak műsorfüzetek. Bernhard Herceg holland Kulturális Alapítványon belül létrehoztak egy Paul Hermann alapítványt az ő emlékére, amely a Liszt Ferenc Zeneakadémia fiatal ígéretes csellistáit támogatja ösztöndíjakkal.
Hermann mind emellett néhány darabot is szerzett, amelyek a nagyközönség számára is elérhetők.
Művei szerkesztés
- Grand Duo, pour violon et violoncelle (1929–30)
- Duo pour violon et violoncelle (1920, dédié a Zoltán Székely)
- Trio à cordes (1921)
- Toccata, pour piano (1936)
- Quatre Épigrammes, pour piano (1934)
- Trois mélodies sur des textes d'Arthur Rimbaud et de Paul Valéry, extrait de Charmes (1934–39)
- Ophélie
Paul van Gastel, tenor, Paolo Orlandi, piano - La Ceinture
- La Dormeuse
- Ophélie
Felvételek szerkesztés
- 2000 Jahre Musik auf der Schallplatte : Haendel, Sonate en trio, HWV 382 ; Monteverdi, Lamento d'Arianna - Curt Sachs (dir.) (1930 körül, 78 tours Lindström AG/Odéon) OCLC 658239301
Megjegyzések szerkesztés
- ↑ a b Május 15-e után. Forrás: Hermann Pál a Yad Vashem adatbázisában (angol nyelven)
Források szerkesztés
- Paul Hermann (1902-1944) (angol nyelven)
- Musique dans les Camps de Concentration Archiválva 2015. november 17-i dátummal a Wayback Machine-ben (francia nyelven)
- Hermann Pál. Petőfi Irodalmi Múzeum (2015. szeptember 14.)
További információk szerkesztés
- A magyar muzsika könyve. Szerk. Molnár Imre. Bp., Havas Ödön, 1936.
