II. Ahhotep

ókori egyiptomi királyné

II. Ahhotep (vagy Jahhotep, „A Hold elégedett”) ókori egyiptomi királyné a XVII. dinasztia idején, talán Kamosze felesége.[1]

Ahhotep
Jahhotep
Előd
Egyiptomi királyné
Utód
Ahhotep (?)
XVII. dinasztia
Ahmesz-
Nofertari

A Dirá Abu el-Naga-i koporsó
A Dirá Abu el-Naga-i koporsó

Hieroglifa
<
iaHR4
t p
B7
>

ỉˁḥ-ḥtp
FérjeKamosze
GyermekeiSzitkamosze (?)
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Ahhotep témájú médiaállományokat.

Nem világos, hogy az Ahhotep nevével fennmaradt tárgyak egy vagy két személyhez tartoztak, több forrás megkülönbözteti I. és II. Ahhotepet. I. Ahhotep Szenahtenré Jahmesz és Tetiseri lánya, Szekenenré Ta-aa testvére és felesége volt.[1][2]

Sírja szerkesztés

A II. Ahhotepként jelölt királyné sírját 1858-ban találták meg Auguste Mariette munkásai Dirá Abu el-Nagában. A múmiát Kena kormányzója 1859-ben elpusztította.[1] A sírban arany- és ezüstékszereket találtak, illetve három aranylegyet – ezeket rendszerint katonai hőstettekért adták kitüntetésként. Némelyik tárgyon Kamosze neve szerepel, de a legtöbbön I. Jahmeszé.[3] Figyelemre méltó egy ceremoniális szekerce rézből, aranyból, elektrumból és fából, melyet minószi stílusú griff díszít; ezen I. Jahmesz neve áll. A szekerce I. Jahmesz győzelmeit ünnepli, felsorolják rajta az uralkodó címeit, ázsiai ellenségek legyőzését ábrázolják, az imaszövegek a fáraó hosszú uralkodásáét fohászkodnak. Luxori Múzeum, CG 52645 / JE4673.

Esetleges azonossága I. Ahhoteppel szerkesztés

II. Ahhotepet egyedül koporsója felirata azonosítja. A 19. század végén úgy vélték, a Dejr el-Bahari és a Dirá Abu l-Naga-i koporsó is I. Ahhotepé, Szekenenré feleségéé, de létezett egy II. Ahhotep is, aki I. Amenhotep felesége volt (egyesek a Dejr el-Bahari-i koporsót neki tulajdonították).

Az 1970-es években jöttek rá, hogy ez nem tartható, mert a Dejr el-Bahari koporsón szerepel „a király anyja” cím, és I. Amenhotepnek nem volt fia, aki követte volna (bár megvan a lehetősége, hogy volt egy fia, Amenemhat, aki I. Amenhotep társuralkodója volt, de még apja előtt meghalt),[4] így a koporsó I. Jahmesz anyjáé lehet. Robins 1982-es elmélete szerint I. Ahhotepé a Dirá Abu l-Naga-i koporsó, II. Ahhotepé a Dejr el-Bahari koporsó, valamint létezik egy III. Ahhotep, akit egy bizonyos Jahmesz herceg szobrán említenek.[5] Ma Aidan Dodson és Dyan Hilton alapján úgy tartják, hogy I. Ahhotep Szekenenré felesége és I. Jahmesz anyja volt, II. Ahhotep pedig a Dirá Abu l-Naga-i koporsó tulajdonosa, talán Kamosze felesége; a két Ahhotep akkor lehet azonos, ha Kamosze nem a fia volt Szekenenrének, hanem a fivére. (III. Ahhotep létezését már nem feltételezik).[1]

Amelletti érvként, hogy a két Ahhotep nem azonos, azt szokták még felhozni, hogy a Dirá Abu el-Naga-i koporsón a névben szereplő, holdat jelentő iah hieroglifának egy korábbi írásmódja szerepel; ez I. Jahmesz 18. és 22. éve közt változott a későbbire, tehát az ebbe a koporsóba eltemetett Ahhotep legkésőbb ekkor meghalt, Jahmesz anyja pedig még a Jahmeszt követő fáraók uralkodása alatt is életben volt. Ezenfelül koporsóján csak két cím szerepel (Nagy királyi hitves és Egy a fehér koronával),[6] nincs rajta „a király anyja” cím, ami a Dejr el-Bahariban talált Ahhotep-koporsón igen. Utóbbi koporsóba az előbbi nem fér bele, tehát nem képezhették egy temetkezés részét, ami további érv amellett, hogy két különböző személyről van szó.[5]

További elméletek szerkesztés

Ann Macy Roth elmélete szerint Szekenenrének három felesége volt:

Források szerkesztés

  1. a b c d Dodson, Aidan, Hilton, Dyan. The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson (2004). ISBN 0-500-05128-3 , p.128
  2. Ian Shaw (szerk.): Az ókori Egyiptom (Debrecen, GoldBook, 2004, ISBN 963-425-022-X), p.244
  3. Joyce Tyldesley, Chronicles of the Queens of Egypt. Thames & Hudson: London, 2006.
  4. Wente, Edward F. Thutmose III's Accession and the Beginning of the New Kingdom, p.271. Journal of Near Eastern Studies, University of Chicago Press, 1975.
  5. a b Ann Macy Roth, The Ahhotep Coffins, Gold of Praise: Studies of Ancient Egypt in honor of Edward F. Wente, 1999
  6. Grajetzki, op.cit., p.46