Kőfrinkfalva
Kőfrinkfalva (románul: Frâncenii de Piatră) település Romániában, Szilágy megyében.
| Kőfrinkfalva (Frâncenii de Piatră) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szilágy |
| Község | Galgó |
| Rang | falu |
| Községközpont | Galgó |
| Irányítószám | 457147 |
| SIRUTA-kód | 141205 |
| Népesség | |
| Népesség | 7 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 227 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 19′ 19″, k. h. 23° 40′ 44″Koordináták: é. sz. 47° 19′ 19″, k. h. 23° 40′ 44″ | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Nagyilondától keletre, Kisborszó, Szamossósmező és Nagyilonda közt fekvő település.
Története szerkesztés
Kőfrinkfalva nevét 1592-ben említették először az oklevelek Frinkfalva néven.
1597-ben Fringfalwa, 1789-ben Kőfrinkfalva néven írták.
A település Kővár tartozéka, mivel 1567-ben Kővár tartozékainak felsorolásánél még nem szerepelt neve, tehát 1567-1592, vagy 1571-1592 közt keletkezhetett, mivel ez a vidék 1571-ben Kővár várához csatlakozott.
A település alapítója a Frank család volt, melynek egyik tagja Frank Péter 1592-ben Frinkfalva kenéze volt.
Frinkfalva 1597-ben Báthory Zsigmond fejedelem birtokai közé tartozott.
1614-ben alsómezei erdélyi császári biztosok Frinkfalvát új adományba adják a sómezei Vajda családnak.
1673-ban Sómezei Vajda Balázs Márián és Vajda Balázs Tódor, 1771-ben Csákói György és a vajdák birtoka.
1898-ban nagyobb birtokosai Barbul János, Kriszte János és Vajda Demeter részben öröklés és vásárlás útján.
1891-ben 218 lakosából 5 római katolikus, 203 görögkatolikus, 2 református, 8 izraelita volt.
1910-ben 235 lakosa volt, ebből 8 német, 226 román, ebből 224 görögkatolikus, 3 görögkeleti ortodox, 8 izraelita.
A 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Nagyilondai járásához tartozott.
Nevezetességek szerkesztés
Források szerkesztés
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.