Wikipédia

Keresztes Sándor (diplomata)

(1895–1960) magyar kommunista funkcionárius, rendőrtiszt, diplomata
Ez a szócikk a rendőrtisztről, diplomatáról szól. Hasonló címmel lásd még: Keresztes Sándor (egyértelműsítő lap).

Keresztes Sándor (Bölcske, 1895. augusztus 9.[1] – Budapest, 1960. február 7.[2]) magyar kommunista aktivista, funkcionárius, diplomata.

Keresztes Sándor
Született1895. augusztus 9.
Bölcske
Elhunyt1960. február 7. (64 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztsége
  • magyar nagykövet Jugoszláviában (1949–1949)
  • magyar nagykövet Bulgáriában (1949–1950)
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája szerkesztés

Édesapja hatholdas parasztember volt, összesen nyolcan voltak testvérek.[3] Tanonciskolát végzett, a hentes és mészáros szakmát tanulta ki. Az első világháború idején, 1916-ban hadifogságba esett, majd az 1917-es októberi orosz forradalom idején beállt a Vörös Gárdába, és belépett az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Pártba. 1925-ben tért haza, villamosvezetőként helyezkedett el, és csatlakozott a magyarországi kommunista szervezetekhez. Az 1930-as, 40-es években többször letartóztatták a szervezkedések miatt, utoljára 1943-ban szabadult, de a második világháború végefelé a dachaui koncentrációs táborba hurcolták. Felszabadulását és hazatértét követően 1945-49 között a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. párttitkára volt, majd 1949-ben külügyi szolgálatba lépett.[1]

1949. július 1-jével rendkívüli követté és meghatalmazott miniszterré nevezték ki,[4] és 8-án már a belgrádi követség élére került, ahol december 17-ig látta el a misszióvezetői feladatokat (utóda Münnich Ferenc volt). 1949. december 21-től 1950. december 13-ig Szófiába nevezték ki követnek, év végén azonban visszahívták (szófiai utóda is Münnich Ferenc lett).[1]

Ezt követően belügyi szolgálatba lépett, feltehetően a büntetésvégrehajtásnál, a Márianosztrai Fegyház és Börtönben töltött be tisztséget, 1952-ben alezredesként említik és kitüntetik,[5] 1956-os nyugdíjazásakor azonban már rendőr ezredesként írnak róla - valójában a Belügyminisztériumban eltöltött időszakban végzett tevékenysége homályban maradt. Részt vett az 1956-os forradalom fegyveres elfojtásában, majd a Legfelsőbb Bíróság népbírájává nevezik ki, ebben a minőségében, a népbírósági tanács tagjaként részese a pesti srácok elleni ítéleteknek, és a Mansfeld Péter ellen Vágó Tibor bíró által hozott halálos ítélettel is egyetértett.[6] 1957-ben szintén népbírósági tanácstagként Déry Tibor, Háy Gyula, Zelk Zoltán és Tardos Tibor perében is részt vett.[7]

1960. február 7-én hunyt el,[2] temetésére 13-án került sor a Kerepesi úti temetőben.[8]

Díjai szerkesztés

  • 1952: Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozata

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b c Baráth Magdolna – Gecsényi Lajos: Főkonzulok, követek és nagykövetek: 1945–1990. Budapest: MTA BTK Történettudományi Intézet. 2015. 199. o. arch Hozzáférés: 2019. április 25.  
  2. ↑ a b Boros János: Életútja példa a helytállásra: Kilencven éve született Keresztes Sándor. Népszabadság, XLIII. évf. 186. sz. (1985. augusztus 9.) 6. o.
  3. ↑ Keresztes Sándor elvtárs BSZKRT párttitkár - belgrádi követ. Szabad Nép, VII. évf. 149. sz. (1949. július 10.) 2. o.
  4. ↑ HIVATALOS RÉSZ. Magyar Közlöny, 92. sz. (1949. július 10.) 1. o.
  5. ↑ Személyi rész. Magyar Közlöny, 78. sz. (1952. november 7.) 666. o.
  6. ↑ Jobbágyi Gábor: A "pesti srácok" pere. Valóság, XXXIX. évf. 10. sz. (1996. október 1.) 52. o.
  7. ↑ Sinka Erzsébet: Vádirat. Holmi, IX. évf. 10. sz. (1997) 1398. o.
  8. ↑ Meghalt Keresztes Sándor ny. rendőr ezredes. Népszava, LXXXVIII. évf. 36. sz. (1960. február 12.) 4. o.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Keresztes_Sándor_(diplomata)&oldid=26784381”