A királycsér (Thalasseus maximus) a madarak (Aves) osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a csérfélék (Sternidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Királycsér
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lilealakúak (Charadriiformes)
Család: Csérfélék (Sternidae)
Nem: Thalasseus
Faj: T. Thalasseus maximus
Tudományos név
Thalasseus maximus
(Boddaert, 1783)
Elterjedés
Elterjedési területe (a narancssárgában csak költ, a kékben áttelel és a lilában egész éves)
Elterjedési területe (a narancssárgában csak költ, a kékben áttelel és a lilában egész éves)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Királycsér témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Királycsér témájú médiaállományokat és Királycsér témájú kategóriát.

Rendszerezése szerkesztés

A fajt Pieter Boddaert holland orvos és ornitológus írta le 2007-ben, a Sterna nemhez Sterna maxima néven.[3]

Alfajai szerkesztés

  • Thalasseus maximus albididorsalis (Hartert, 1921)
  • Thalasseus maximus maximus (Boddaert, 1783)

Előfordulása szerkesztés

Észak-, Közép-, Dél-Amerika és a Karib-szigetek partjainál, valamint Afrika nyugati partjainál költ, telelni délebbre vonul. Természetes élőhelyei a tengerpartok és a nyílt óceán. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 51 centiméter, szárnyfesztávolsága 100-135 centiméter és testtömege 350-450 gramm.[5] Elegáns ezüstszürke köpönyegtollazata alul túlnyomórészt fehér, akár az arca és a nyaka. Fekete kalapja télen nagyrészt eltűnik a feje tetejéről. Kopott tarkóbóbitája egész évben megmarad. A hím és a tojó felnőtt korukban hasonlítanak egymásra. Csőre mély narancssárga, hosszú és hegyes, nagyon erős. A lába fekete, rövid és zömök. Ujjai között úszóhártya feszül.

 
A levegőben

Életmódja szerkesztés

E madár társas, nagy kolóniákban költ. Tápláléka halak, rákok, rövidfarkú rákok és tintahalak. Az állat legfeljebb 17 évig él.

Szaporodása szerkesztés

A költési időszak áprilistól augusztusig tart. Évente egyszer költ. A fészekalj egy, változó színű tojásból áll. Színezete a fehértől a középbarnáig változhat, a foltok sötétebb barnák. A kotlás 30-31 napig tart. A kikelésük után az amerikai madarak már egy naposan elhagyják a fészket, míg az afrikai madarak csak egy hét után teszik meg ezt. A fiatal madarak 30-31 nap után repülnek ki, de azért a szülök még gondoskodnak róluk 2-8 hónapig.

 
A tojása

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek szerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. október 4.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. október 4.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2022. október 4.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. október 4.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. október 4.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés