Kis viaszmoly
A kis viaszmoly (Achroia grisella) a valódi lepkék közül a fényiloncafélék (Pyralidae) családjában a galériás molyok (Galleriinae) alcsaládjába tartozó, sajátos életmódú kártevő. A méhkaptárakban él, és használt (bábinges, virágporos) viasszal táplálkozik. Közeli rokonával a nagy viaszmollyal (Galleria melonella) együtt szinte minden méhcsaládban megtalálható, de csak elhanyagolt méhesben tud káros mértékben felszaporodni.
 | ||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Kis viaszmoly (Achroia grisella)
a kölni állatkert gyűjteményében | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Magyarországon nem védett | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Achroia grisella Fabricius, 1794 | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kis viaszmoly témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kis viaszmoly témájú médiaállományokat és Kis viaszmoly témájú kategóriát. |
-12mm.jpg)
Elterjedése, élőhelye szerkesztés
Ma már az egész világon elterjedt; az ember a méhészkedéssel hurcolta szét. Hazánkban is mindenhol megtalálható. A kaptáron kívül a félretett lépeket is tönkreteszi. Tipikusan mérsékelt égövi élőlény, de a szubtrópusokon és trópusokon is megél, ahol egész évben szaporodhat. Észak-Amerikában először 1806-ban figyelték meg. Becslések szerint az általa okozott kár 5 millió US dollár.
Megjelenése szerkesztés
Szinte egyszínű ezüstös fényű szürke, szárnyai fényes sötétbarnák. A szárny fesztávolsága 16–22 mm. Az első potrohszelvényének hasi oldalán páros timpanális szerv található. A scolopalszerv ellentétes irányban húzódik.[4]
A hernyók kezdetben fehérek, később szürkévé válnak. Jól fejlett hernyója 15 mm hosszú.[5] Akár 30 mm-re is megnőhetnek.[3]
Életmódja szerkesztés
A hernyó a kaptárak viaszában él. 2-5 hónap alatt fejlődik ki. A hernyó telel át; hidegben nem táplálkozik. A fiasítást is körülhálózza, így a méhek nem tudják lefedni a sejtet. A behálózott méh nem tud kikelni, a sejtben pusztul el. Ha mégis kikel, akkor a lába vagy a szárnya csonka. A régi viaszt jobban kedveli a frissnél, de ha a szükség úgy hozza, akár szárított gyümölcsön (különösen almán és mazsolán), reszelt szarun, parafán, rovartetemen, vagy akár finomított cukron is megél.[6] Még puha fába is beássa magát. Virágport, mézet és fiasítást is fogyaszt. A kaptár alján, a szemét között bábozódik be; gubóját pókhálószerű szálból szövi, és szeméttel ragasztja tele. Előfordul, hogy tömeges kártétele miatt a méhek elhagyják a kaptárt. Nálunk évente két nemzedéke van; a nemzedékek összefolynak. A hernyó a kaptárban, fehér gubóban bábozódik. A kifejlett viaszmoly nem eszik, szája csökevényes. Kerüli a fényt, csak napnyugta után repül, és keres magának új helyet. Petéjüket a kaptár rejtett zugaiba, réseibe, keretléceire rakják. A meleg kedvez a fejlődésüknek.
A kis viaszmoly a timpanális szervével hall. Ezzel a 20 és 300 kHz közötti ultrahangokat hallja. A legérzékenyebb tartomány 55 kHz és 80 kHz közötti. Hallja a denevérek ultrahangját (többnyire 20 kHz és 110 KHz között), és a hímek maguk is adnak ki hangokat 70 kHz és 130 kHz között. Ezt a hangot szárnyukkal keltik, és a nőstények közelítik meg a hímet repülve vagy mászva. Hangkeltéskor a szárnyak mozgása a repüléshez hasonlít, de annál kisebb amplitúdójú. Emellett mellékesen feromont is kibocsátanak, ami 1-undekanálból és N-11-cisz-oktadekanálból áll.[7] Ez nem növeli a hímek vonzerejét, a tájékozódás hang alapján történik. A faj a hang ütemezése alapján ismerhető fel.
A denevérek kiáltására elkerülő mozgással válaszolnak, így nem közelítik meg a 60 Hz-nél lassabb szimulált denevérkiáltások forrását. A nőstények szempontjából az a hím vonzó, aki gyors ütemben, hangosan és hosszú aszinkronitási időben szól. Ez utóbbi a bal és a jobb szárnycsapás között eltelt idő. A nőstények a hangosabb hímet keresik, mert az feltehetően közelebb van. A gyors ütem segít megkülönböztetni a hímet a denevértől. Az aszinkronitási idő vitatott, eddig nem sikerült megvizsgálni a szerepét, mivel a laboratóriumi körülmények között tenyésztett egyedek erre már nem voltak érzékenyek.[4] Megfigyelték, hogy ha két hím van egymás közelében, akkor egy darabig ráerősítenek, de mivel ez fizikailag megterhelő, ezért ezek a párbajok 5-10 percig tartanak, de ez a legfontosabb szaka az éjszakának. Ez összevethető a teljes kint töltött idő 6-10 órás hosszával.[8] Miután kirepültek, a hímek a közelben telepszenek le, és hívogatni kezdik a nőstényeket. Azok egy hímmel párzanak, majd visszatérnek a kaptárhoz, hogy lerakják petéiket. Életük során több száz petét rakhatnak. Gyakran látható, amint peterakáshoz készülődnek, de a méhek észreveszik őket, és megölik őket. Ha a család meggyengül, akkor a viaszmolyok átvehetik a hatalmat.
Természetes ragadozóik közé tartoznak a denevérek mellett az Apanteles galleriae élősködő darázs, a valódi fürkészdarazsak több faja, a Bacillus thuringiensis és egy baculovírus.[3]
Védekezés szerkesztés
.jpg)
A méhcsaládokat a méhésznek rendszeresen ellenőriznie kell. Ha már látható a kártétel, akkor a családnak csak annyi lépet szabad meghagyni, amennyit jól takar. A gyengébb családok szemetét két hetente takarítani kell az aktív időszakban, fejlődésüket pedig támogatni kell.
A fiasításos lépekből is ki lehet irtani a hernyót. A zsinóros sejtfedelek felbontásával az elrejtőzött hernyók megtalálhatók. A méhtelenített keretekről a hernyók lerázhatók. Ehhez a keretet ferdén kell tartani és többször körbe forgatni, hogy mindig másik léc álljon ferdén felfelé. A szövedékbe gyufát fúrnak, és megforgatják.
Az erősen megrágott részeket a család nem építi újjá, ezért jobb ezeket kivágni. A híg eleséges etetés támogatja az építést és a tisztogatást.
A nyári időszakban a félretett, erős családokhoz be nem férő kereteket 2 hetente kénezni kell. Köbméterenként egyszerre 150-200 g ként kell elégetni, majd egy-két napra bezárni a szekrényt. Kénezés előtt ki kell pergetni azokat a lépeket, amelyekben nyitott méz van, mert a kén-dioxid mérget alkot a mézzel. Beadás előtt a lépeket ki kell szellőztetni. A lépek hűvös, világos, szellős helyen tartva kevésbé molyosodnak. Ezek a körülmények a már bent levő peték, hernyók és bábok fejlődésére is kedvezőtlenek. A kiolvasztásra szánt lépdarabot (sonkolyt) is kénezni kell.
Kén helyett használnak paradiklorobenzént (PDB), és újabban szén-dioxidot is. Ez utóbbi előnye, hogy mézes kereteken is használható. Mindeddig nem tudtak megfelelő csapdát alkotni a molyosodás elkerülésére, csak a hűtés hatásos.
A kisebb lépdarabkák és törmelék eltarthatóságának biztosítására Örösi a következőket ajánlja:
- Keménnyé gyúrva hűvös, száraz helyen, jól szellőző kosárkában vagy jól záró dobozban.
- Forró vízbe dobva elpusztulnak a peték. Ezután papírba csomagolva vagy vízüvegbe mártva már nem fogja megtámadni a viaszmoly.
- Ha sok van a törmelékből, akkor ládában is eltartható keményre döngölve.
Felhasználása szerkesztés
Az akvaristák és a terraristák hernyóját és imágóját – a nagy viaszmolyéval együtt – a halak, valamint a kisebb termetű, illetve újszülött hüllők hasznos eleségállatának tartják, és ennek érdekében tenyésztik is. A viaszmollyal táplált állatok hajlamosak az elhízásra – ebből adódóan a viaszmoly kiváltképp az újszülött, illetve lesoványodott állatok táplálékaként optimális.
Források szerkesztés
- Örösi Pál Zoltán: Méhek között
- Clarke, John Frederick Gates (1986): Pyralidae and Microlepidoptera of the Marquesas Archipelago. Smithsonian Contributions to Zoology 416: 1-485. PDF fulltext Archiválva 2012. március 27-i dátummal a Wayback Machine-ben (214 MB!)
- Fauna Europaea (FE) (2009): Achroia grisella Archiválva 2012. október 14-i dátummal a Wayback Machine-ben. Version 2.4, 2011-JAN-27. Retrieved 2011-MAY-29.
- Grabe, Albert (1942): Eigenartige Geschmacksrichtungen bei Kleinschmetterlingsraupen ["Strange tastes among micromoth caterpillars"]. Zeitschrift des Wiener Entomologen-Vereins 27: 105-109 [in German]. PDF fulltext
- Jia, Feng-You; Greenfield, Michael D. & Collins, Robert D. (2001): Ultrasonic Signal Competition Between Male Wax Moths. Journal of Insect Behavior 14(1): 19-33. doi:10.1023/A:1007893411662 PDF fulltext Archiválva 2012. március 9-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Savela, Markku (2010): Markku Savela's Lepidoptera and some other life forms – Achroia grisella. Version of 2010-Jul-02. Retrieved 2011-MAY-29.
- Zhou, Yihong; Kuster, Heidi K.; Pettis, Jeffrey S.; Danka, Robert G.; Gleason, Jennifer M. & Greenfield, Michael D. (2008): Reaction Norm Variants for Male Calling Song in Natural Populations of Achroia grisella (Lepidoptera: Pyralidae): towards a Resolution of the Lek Paradox. Evolution 62(6): 1317-1334. doi:10.1111/j.1558-5646.2008.00371.x PDF fulltext[halott link] Supporting Information
- "Wax Moth." 2001. Blessed Bee Apiaries Incorporated. 07 Oct. 2006
- https://web.archive.org/web/20061002061713/http://www.blessedbee.ca/encyclopedia/honeybees/diseases/waxmoths.php
- Wax Moth. MAAREC, 2000. február 1.
- M. T. Sanford: Wax Moth Control. University of Florida IFAS extension
- ↑ Don Herbison-Evans, Stella Crossley: Achroia grisella (Fabricius 1794) Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ a b c d e f g Markku Savela: Achroia Hübner, 1819
- ↑ a b c =Don Herbison-Evans, Stella Crossley: Achroia grisella (Fabricius, 1794) Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben http://lepidoptera.butterflyhouse.com.au/pyra/grisell.html Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ a b Björn Ludwar: Verhaltenssuche zur sexuellen Präferenz der Kleinen Wachsmotte (Achroia grisella). Diplomarbeit, Friedrich-Alexander-Universität, Erlangen-Nürnberg, 1999
- ↑ Örösi
- ↑ Grabe (1942), Clarke (1986)
- ↑ Ashraf M. El-Sayed: Semiochemicals of Achroia grisella, the Lesser wax moth[halott link]
- ↑ Jia et al. (2001)
Fordítás szerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a Kleine Wachsmotte című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. Ez a szócikk részben vagy egészben a Lesser wax moth című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk szerkesztés
- Eleségállatok: A kis és a nagy viaszmoly
- Mészáros Zoltán – Szabóky Csaba: A magyarországi molylepkék gyakorlati albuma. Budapest: Agroinform. 2005. arch Hozzáférés: 2018. április 6. (PDF)
