Komor Imre
Komor Imre, született Katzburg Ignác (Budapest, Józsefváros, 1902. április 2.[3] – Budapest, 1966. december 30.)[4] újságíró, lapszerkesztő, történész.
| Komor Imre | |
| Született | Katzburg Ignác 1902. április 2.[1][2] Budapest VIII. kerülete |
| Elhunyt | 1966. december 30. (64 évesen)[1][2] Budapest XII. kerülete |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Rosner Gerta (h. 1927–1966) |
| Szülei | Katzburg Miksa Goldsand Feige |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | főszerkesztő (1929–1933, Deutsche Zentral-Zeitung) |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Katzburg Miksa (1872–1933) üzleti írnok, ügynök és Goldsand Feige/Felícia (1879–1936) fia.[5] Tizenhat éves korában került kapcsolatba a háborúellenes diákmozgalommal, és 1918-ban a Kommunisták Magyarországi Pártjának alapító tagja lett. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsben részt vett a párt illegális munkájának megszervezésében. Közben az egyetemen történeti és filozófiai előadásokat hallgatott. 1920 és 1922 között a KIMSZ lapját, az Ifjú Proletárt szerkesztette. 1922-ben visszatért Magyarországra, s ugyanezen év őszén letartóztatták forradalmi tevékenységéért és a következő évben tizenkét évnyi fegyház-büntetést kapott. 1924-ben[6] azonban fogolycsere útján a Szovjetunióba került, ahol a Marx-Engels Intézet tudományos munkatársaként dolgozott. Hamarosan ismét az osztrák fővárosba ment, ahol a KMP külföldi bizottsága működött, s öt éven át a Deutsche Zentral Zeitung című lap főszerkesztője volt. Távollétében Magyarországon életfogytiglani börtönt kapott. 1925-ben beválasztották a KMP Központi Bizottságába. Az 1930-as években visszatért Moszkvába, ahol a Sztálini diktatúra idején súlyos megpróbáltatások érték. 1948-ban ismét hazatért és a Népszava szerkesztője lett. 1952-től 1955-ig a Szabad Népet, felelős szerkesztőként a Magyar Nemzetet, majd főszerkesztőként a Társadalmi Szemlét szerkesztette. Élete utolsó éveiben nyugdíjasként a Magyar Nemzet munkatársa volt. Halálát szívkoszorúér elzáródás okozta.
Felesége Rosner Gerta (1903–1973) volt, akit 1927-ben Moszkvában vett nőül.
A Fiumei Úti Sírkert Munkásmozgalmi Panteonjában helyezték végső nyugalomra. Sírjánál Szerényi Sándor a budapesti kommunisták, Siklósi Norbert az újságírótársadalom és Benedikt Ottó a barátok és hozzátartozók nevében búcsúzott az elhunyttól.[7]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b BnF források (francia nyelven)
- ↑ a b Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2021. december 22.)
- ↑ Születési bejegyzése a Budapest VIII. kerületi polgári születési akv. 1617/1902. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. november 14.)
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest XII. kerületi polgári halotti akv. 38/1966. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. november 14.)
- ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a Budapest VIII. kerületi polgári házassági akv. 292/1899. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. november 14.)
- ↑ Egyes források szerint 1927-ben.
- ↑ Utolsó búcsú Komor Imrétől (1967. január 18.) Ország-Világ, 11. évfolyam, 3. szám
Források szerkesztés
- Komor Imre (1967. január 1.) Magyar Sajtó, 1967 (8. évfolyam, 1-12. szám) 1967-01-01 / 1. szám
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Rajk András: A forradalmi újságíró (1977. április 2.) Népszava, 105. évfolyam, 78. szám, 5. o.
- Vadász Ferenc: Egy harcos közíró emlékére (1977. április 2.) Népszabadság, 35. évfolyam, 78. szám, 4. o.