Krammer Jenő

(1900–1973) irodalomtörténész, egyetemi tanár, pedagógiai író, szociálpszichológus

Krammer Jenő (Kismarton, 1900. június 14.Martonvásár, 1973. január 21.) irodalomtörténész, egyetemi tanár, pedagógiai író, szociálpszichológus.

Krammer Jenő
Született1900. június 14.
Kismarton
Elhunyt1973. január 21. (72 évesen)
Martonvásár
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • irodalomtörténész
  • szociálpszichológus
  • germanista
  • egyetemi oktató
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

A középiskolát Pozsonyban, majd Budapesten, Berlinben és Prágában tanult tovább. Tagja volt az Eötvös József Collegiumnak. Német–francia szakos tanári diplomát és bölcsészdoktorátust a Budapesti Tudományegyetemen szerzett. Magánórákat adott Pozsonyban, Lőcsén, Aranyosmaróton, majd az érsekújvári gimnáziumokban tanított 1939-ig.

1939-ben Szegedre helyezték. A második világháború végén visszakerült Érsekújvárra, majd 1946-ban áttelepült Budapestre. Ott először a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban, majd 1950-ig a Tankönyvkiadó szerkesztőségében dolgozott. Az Idegen Nyelvek Főiskoláján a német tanszék vezetője volt 1950-ben, majd 1959-től az ELTE tanára lett a német tanszéken, 1962-1964 között tanszékvezető tanár volt. 1972-ben nyugdíjba vonult.

Részt vett a kisebbségi középiskolások mozgalmaiban, melyek az önképzőkörök munkájának megreformálására irányultak, illetve a Sarló mozgalomban is. Sokat foglalkoztatta a közép-európai népek kapcsolatainak kérdése. Nagy írókkal volt levelezésben és személyes barátságban, például Romain Rolland-nal és Karel Čapekkel, illetve Móricz Zsigmonddal. Baráti és munkatársi kapcsolatban volt a magyarországi neveléstudomány jeles alakjával, Kemény Gáborral, s a közösen tervezett Dunavölgyi Pedagógiai Szemlének Kemény lett volna a főszerkesztője, Krammer a csehszlovákiai, Jancsó Elemér pedig az erdélyi szerkesztője. Elsősorban a francia irodalommal foglalkozott, eszményképei Rolland és Charles-Ferdinand Ramuz voltak.

Emlékezete szerkesztés

Művei szerkesztés

Irodalmi és pedagógiai cikkeket írt, főként a losonci újságba, A Mi Lapunkba, a kolozsvári Korunkba, a Magyar Figyelő, a Magyar Tanító, az Új Élet, a Nevelésügyi Szemle, A Jövő Útjain, a Magyar Szemle, a Nouvel Age, a Contre Courant lapokba és még számos csehszlovákiai, romániai, jugoszláviai magyar és németországi vidéki újságba. Írt szlovák és magyar nyelvű nyelvtankönyveket, illetve egyetemi tankönyveket is.

  • 1932 A serdülőkor problémái (tsz. Szalatnai Rezső és Szerényi Ferdinánd)
  • 1935 A modern pedagógia elméleti és gyakorlati kérdései. Magyar Tanító 1935/8–10
  • 1935 A szlovenszkói magyar serdülők lelkivilága. Budapest
  • 1937 A szlovenszkói magyar irodalom lélektani szemszögből. Szlovenszkói magyar írók antológiája 4. Nyitra
  • 1937 A szlovenszkói magyar ifjúság fejlődése és lelkülete. Kisebbségi problémák. Léva
  • 1938 Európa és a csehszlovákiai magyarság. In: Borsody István (szerk.): Magyarok Csehszlovákiában 1918–1938. Budapest
  • 1950 Német nyelvkönyv 1950. (tsz. Magos Béla, Semjén Gyula)
  • 1960 A modern nyelv- és irodalomtanítás módszertana. Budapest (tsz. Szoboszlóy Miklós)
  • 1961 Az idegennyelvi beszédkészség fejlesztésének lélektani és módszertani problémái. Budapest
  • 1963 A felnőttek idegen nyelvre oktatásának főbb kérdései. Budapest
  • 1963 A modern nyelv és irodalom tanításának módszertana (tsz. Szoboszlay Miklós)
  • 1967 Fábry Zoltán, az „Őrzők” szervezője. Kortárs 1967/8
  • 1967 Fábry Zoltán és a német irodalom. Irodalmi Szemle 1967/7
  • 1968 C. F. Ramuz és a csehszlovákiai magyarság. Irodalmi Szemle 1968/11
  • 1969 A pedagógus Kemény Gábor. Irodalmi Szemle 1969/1
  • 1969 A stifteri szelíd törvény és Fábry Zoltán. Irodalmi Szemle 1969/9
  • 1971 Ödön von Horváth. Budapest
  • 1972 Das Grillparzer-Bild der Ungarn im XX. Jahrhundert. Das Grillparzer-Bild des XX. Jahrhunderts. Wien
  • 1993 Vagyunk és leszünk. In: Fazekas József (szerk.): A szlovenszkói magyarság társadalmi rajza 1918–1945

Források szerkesztés

További információk szerkesztés