Wikipédia

Mecénás

A mecénás (műpártoló, pártfogó, támogató, patronáló, segítő vagy promóter, szponzor) olyan magánszemély vagy szervezet, aki vagy ami, önként támogatást, bátorítást, kiváltságot, esetenként pénzügyi támogatást is nyújt egy másik rászoruló szervezetnek vagy magánszemélynek. Az ókori világtól kezdve a mecénás szerepe nagyon fontos volt a különböző művészettörténeti korszakokban.

Caius C. Maecenas portréja, 18. századi metszet

A szó eredete szerkesztés

Az elnevezés az ókorból ered, amikor a dúsgazdag és művészeteket pártoló Gaius Cilnius Maecenas (i. e. 70. április 13. – i. e. 8.) római lovag neve a művészeket anyagilag és erkölcsileg segítő tevékenysége okán közmondásossá vált, majd a római császárkortól kezdve a művészetek bőkezű pártfogóinak szinonimájává formálódott az egész világon, akiket ezért ma mecénásnak hivnak.[1] Maecenas etruszk fejedelmi család leszármazottja volt,[2] az i. e. 40-es évektől odaadó híve lett Augustus császárnak. Egy szebb jövő megteremtőjét üdvözölte benne, aki mindent elkövetett, hogy korának elfásult nemzedékét regenerálja. Az általa irányított császári propagandát a Maecenas-kör (Caius Cornelius Gallus, Lucius Varius Rufus, Publius Vergilius Maro, Quintus Horatius Flaccus, Albius Tibullus, Sextus Propertius, Caius Asinius Pollio) irodalmi tevékenysége alapozta meg a római latin nyelvű költészet aranykora idejében.[3][4] Maecenas életéről főként az általa különösen támogatott kortársai Horatius, Propertius, Vergilius költeményeiből ismerünk részleteket. I. sz. 8-ban bekövetkezett halála után írtak életéről a görög-latin kultúra képviselői Cassius Dio, Velleius Paterculus, Tacitus, Suetonius, Appianosz, Plutarkhosz, valamint Seneca is.

 
Giovanni Battista Tiepolo: Maecenas bemutatja Augustus császárnak a szabad művészeteket, 1743

Maecenas az actiumi csatát követően,[5] az i. e. 44-30-as római polgárháborúk befejezése után, minden közhivataltól visszavonulva élt Róma hét dombjának egyikén, az Esquilinus halmon álló palotájában, amelyet díszes kertek vettek körül. Itt gyűjtötte maga köré korának legkiválóbb epikus költőit, akiket sokféleképpen patronált.

Maecenas felismerte Publius Vergilius Maro költőben a császári rendszer kultúrpolitikájának legművészibb és leghatásosabb kifejezőjét, és beajánlotta Augustus római császárnak, Vergilius pedig Maecenason keresztül a legfőbb állami hatalomnak beajánlotta Quintus Horatius Flaccus költőt.[6] Maecenas mindkét költőnek befolyásos támogatója maradt. Patronálásának köszönhetően nagy vagyonra tehetett szert Sextus Propertius elégiaköltő is. Maecenas ösztönözte Vergiliust a Georgica (földművelési dolgok) című művének megírására, amely i. e. 29-ben készült el és négy könyvből állt, amely már kifejezetten az augustusi eszmék szolgálatában készült.[7] Bőkezűségét bizonyítja, hogy Horatiusnak i. e. 33-ban egy közép-itáliai (sabinumi) birtokot ajándékozott, ahol a költő ezután gondtalanul alkothatott a saját villájában.[8] A műkedvelő paraszti gazdálkodás mellett jutott ideje a költészetének gyakorlására. Horatius két hónappal pártfogója halála után halt meg Rómában. Testét az Esquilinuson temették el Maecenas mellé, akit a nagy költő a lelke felének nevezett.[9]

A művészettörténetben a királyok, pápák és a gazdagok voltak a művészetek, a zenészek, képzőművészek, színházművészek mecénásai. A művészet pártolása által alátámasztották a saját politikai ambícióikat, társadalmi helyzetüket és presztízsüket is. A művészeti intézményrendszerek átalakulása nyomán napjainkban a mecénás szerepét többnyire az állami intézmények töltik be, és ma már nem csak a művészet, hanem a tudomány és az oktatás területén is működnek ilyen támogatók.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Vayer Lajos: Masolino és Róma. Mecénás és művész a reneszánsz kezdetén; Képzőművészeti Alap, Bp., 1962
  • A kultúra mecénásai Kiskunhalason. Lehetőségek, kényszerek és korlátok a kultúra helyi finanszírozásában; szerk. Marschall Miklós, Nyilas György; Népművelési Intézet, Bp., 1985
  • Veszprémi művészek és mecénások a századelőn. Tanulmányok a Veszprémi művészek és mecénások a századelőn c. kiállításhoz. Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém, 1994. június 10–1995. július 1.; szerk. V. Fodor Zsuzsa, szöveg Ács Anna, V. Fodor Zsuzsa, fotó Nagyvári Ildikó; Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, Veszprém, 1994
  • Aranyérmek, ezüstkoszorúk. Művészkultusz és műpártolás Magyarországon a 19. században. Magyar Nemzeti Galéria, 1995. június–november; szerk. Sinkó Katalin; MNG–Pannon GSM, Bp., 1995 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai)
  • Fráter Zoltán: A Szövetség szelleme. A Nyugat mecénásai a GYOSZ-ban; MGYOSZ, Bp., 1996 (MGYOSZ-könyvek)
  • Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak. Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban; Heves Megyei Múzeumi Szervezet, Eger, 1997 (Studia Agriensia)
  • Arisztokrácia, művészetek, mecenatúra. Válogatás 4 év konferenciáinak anyagából, 1997–2000; szerk. Czoma László; Helikon Kastélymúzeum, Keszthely, 2000 (Kastélykonferenciák)
  • Erdei Gyöngyi: Műpártoló Budapest, 1873–1933; Városháza, Bp., 2003 (A város arcai)
  • Arisztokrácia, művészetek, mecenatúra. Az Esterházy-család. A 2004. április 22-23-án megtartott konferencia előadásai; szerk. Czoma László; Helikon Kastélymúzeum, Keszthely, 2005 (Kastélykonferenciák)
  • Retkes Attila: Kulturális szponzorálás és mecenatúra Magyarországon, 1990–2006; Metropolitan Media, Bp., 2009
  • Történelmi városok és kortárs művészet, vizuális művészet és mecenatúra. Konferencia a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Székházában. 2007. november 15.; MKISZ Interdiszciplináris Szakosztálya, Bp., 2007
  • Érték, művészet, mecenatúra. Öt év, kétszáz kiállítás, ötszáz alkotóművész. A Magyarországi Volksbank Zrt. kiállításai 2003 és 2008 között; fel. szerk. Bretus Imre, tan. Keserü Katalin; Magyarországi Volksbank, Bp., 2008
  • Ébli Gábor: Műgyűjtés, múzeum, mecenatúra. Esettanulmányok a jelenkori magyar gyűjtéstörténetből; Corvina, Bp., 2008
  • Katarzis. Mecénás-könyv / Extasy. A book for donors; szerk. Török András, Kiska Judit, Geszti Judit; Summa Artium, Bp., 2010
  • Kuti Éva: Az önzés iskolája? Vállalati mecenatúra CSR környezetben; Nonprofit Kutatócsoport, Bp., 2010 (Nonprofit kutatások)
  • Pesti Brigitta: Dedikáció és mecenatúra Magyarországon a 17. század első felében; Kossuth–EKF, Bp.–Eger, 2013 (Kulturális örökség)
  • Egy korszak történelmi traumák között. Kultúra és műpártolás, 1920–1944. Vándorkiállítás 2013–2014; kurátor Basics Beatrix; Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége, Székesfehérvár, 2013
  • A mecénás főváros – a Fővárosi Képtár. Az Új Budapest Galéria és a Fővárosi Képtár kiállítása. 2014. 04. 04–2014. 08. 31. / Budapest, patron city of the arts – the Municipal Gallery. Exhibition; szerk. Fitz Péter; BTM, Bp., 2014 (Fővárosi Képtár katalógusai)
  • Minőség, érték, mecenatúra. 25 éves a Nemzeti Kulturális Alap; szerk., interjúk Sándor L. István; NKA Igazgatósága, Bp., 2018
 
A Wikimédia Commons tartalmaz Gaius Maecenas témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mecénás&oldid=25482447”