Wikipédia

Michael Maier

orvos, alkimista, rózsakeresztes

Michael Maier (latinosan: Michael Maierus, Rendsburg, 1568 – Magdeburg, 1622) német orvos, alkimista, filozófus, rózsakeresztes és epigramma-író, aki II. Rudolf német-római császár[* 1] tanácsadója volt.[7]

Michael Maier
Született1568[1][2][3][4][5]
Rendsburg
Elhunyt1622 (53-54 évesen)[1][2][6][3][4]
Magdeburg
Állampolgárságanémet
Foglalkozása
Iskolái
Filozófusi pályafutása
Anglia, Német-római Birodalom
Reneszánsz
Iskola/Irányzatrózsakeresztesség
Akikre hatottII. Rudolf császár, Robert Fludd, Elias Ashmole
Akik hatottak ráChristian Rosenkreutz, Paracelsus
Fontosabb műveiAtalanta fugiens, Themis Aurea
A Wikimédia Commons tartalmaz Michael Maier témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja szerkesztés

Korai évek, tanulmányai szerkesztés

Michael Maier a Schleswig-Holsteinhez tartozó Rendsburgban született a gyöngyhímző mester Peter Maier fiaként. 1587 és 1591 között Rostockban, majd 1592-ben Odera-Frankfurtban nyelveket, retorikát, filozófiát és orvoslást tanult, magiszter-vizsgáját utóbbi helyen tette le 1592 októberében.[7]

A következő két évben Matthias Carnarius (1562–1620) vezette be a fiatal orvost a hivatás rejtelmeibe. Carnarius ajánlotta Maiernek, hogy orvosi képzését fejezze be Padovában, de még előtte, 1595 nyarán utazzon a balti-tengeri tartományokba, hogy a gyógynövényeket jobban megismerje. A pontos ott-tartózkodásáról nem maradt fenn adat, de 1595. december 4-én beiratkozott a Padovai Egyetemre. Padovából azonban pár hónap után hirtelen távoznia kellett, miután párbajba keveredett és menekülnie kellett.[7]

Ezután a Bázeli Egyetemre ment, ahol 1596 októberében orvosdoktori diplomát kapott az epilepsziáról írt értekezésével, melyet Carnariusnak ajánlott.[7] Szakdolgozatában még nem ismerhetők fel vallási, újplatonikus vagy paracelsusi hatások.[8] Még ugyanebben az évben visszautazott Rostockba, ahol egy évvel később a filozófia doktora is lett.[7]

Az alkímiához vezető út (1597–1607) szerkesztés

Maier agglegény maradt és 1597 és 1607 között tanult filozófusból gyakorló okkultistává, illetve alkimistává vált. Egy a koppenhágai Királyi Könyvtárban egyetlen példányban megmaradt, életrajzi adatokat is tartalmazó "De medicina regia et vere heroica, Coelidonia" [* 2] című kiadatlanul maradt orvosi kéziratában követhető végig az útja.

Rövid holsteini tartózkodás után 1597-ben ismét meglátogatta ugyanazt a helyet a Baltikumban, melyről Karin Figala (1938-2008) tudománytörténész azt valószínűsítette, hogy vagy Königsberg vagy más, attól keletre lévő akkori porosz város lehet.[9] Ott egy vegyész-érmeszakértőnél lakott, akin keresztül megismerte a helyi alkimista kört. Ott tanúja volt egy ismeretlen sárga por segítségével elért titokzatos gyógyulásnak és ezután módszeresen kezdett el alkímiával foglalkozni. A gyógyhatású por Maier szerint "egy angoltól" származott.

1601 nyarán pestisjárvány tört ki, melyet egy helyi nemesnél vészelt át. Az itt talált átfogó alkímiai könyvtár tanulmányozása alapján az alkímiai folyamat módszeres kutatásába fogott, melynek során egységes fogalomhasználatra tett javaslatot, továbbá megpróbálta egymással összekapcsolni, szintetizálni az egyes szerzők kijelentéseit. Több munkahipotézist állított fel, majd egyeseket elvetett, végül egy olyan elmélettel állt elő, mely szerinte meg fogja érni a ráfordított időt és pénzt. Figala és szerzőtársa bizonyos jelekből arra következtettek, hogy a kísérletnek köze kellett legyen a salétromhoz. Amikor házigazdája felszólította, hogy ossza meg vele, amire jutott, Maier otthagyta őt és visszatért Kielbe 1601 végén. Orvosi praxisa mellett kezdte meg a kísérlet előkészületeit, melyhez először is helyre és eszközökre volt szüksége. Mindeközben további alkímiai írásműveket tanulmányozott. 1603-ban elindult a szükséges ásványok beszerzésére és mintegy harminc bányát látogatott meg a Német-római Birodalomban, majd ősszel elment a Magyar Királyság északi részébe is különleges ásványokat gyűjteni. A "De medicina regia"-ban leírt univerzális gyógyászathoz – az eszközök és anyagok mellett – még három dologra volt szüksége: az Én királyi önmeghatározó erejére, bátor és hősies küzdelemre és a mennyek kegyes együttműködésére.[8]

1607 elejére Maier elvégezte a Nagy Mű harmadik részét. Két sikertelen próbálkozás után ideiglenesen felhagyott a kísérlet negyedik munkarészével. A szomszédok gyanakvása, a megnövekedett költségek és az igazi "tű" hiánya vezetett a munka félbeszakításához.[9] 1608-ban aztán Rostockban indított be orvosi praxist.[10]

II. Rudolf császár udvarában (1608–1611) szerkesztés

 
II. Rudolf császár, 1609, Prága – Aegidius Sadeler rézmetszete

Michael Maier 1608 közepe táján Prágába utazott II. Rudolf német-római császár, cseh és magyar király (1576–1612) székhelyére. A császárt a történettudomány egyfelől melankóliára hajlamos gyengekezű uralkodónak, másfelől a művészetek és a alkímia bőkezű mecénásának tartja. 1608 II. Rudolf uralkodása végnapjainak kezdete, mivel ebben az évben mondatta le saját fivére, Mátyás főherceg Ausztria örökös tartományai és a Magyar Királyság trónjáról.

Rudolf alkimisták tucatjait hívta Prágába és igyekezett magába szívni tudásukat. Gustav Meyrink (1868–1932) révén vált ismertté, hogy a császár érdeklődése az alkímiai eljárás (processzus) végrehajtására is kiterjedt. A Hradzsin egyik márványtáblája máig hirdeti, hogy a császár a lengyel Michael Sendivogiusszal (1566-1636) együtt sikeres transzmutációt hajtott végre.[11]

Az akkor még ismeretlen Maier a "De Medicina Regia" című tanulmányát azután írta meg Prágában, miután elsőre nem kapott bebocsátást a császárhoz és vélhetően művével akarta felhívni magára a figyelmet. 1609 júliusában adta nyomdába a kéziratot, de nem bocsátotta áruba, hanem a császárnak és néhány kiválasztott barátnak küldött belőle példányt. A terv sikerült és miután a császár magához hívatta, kinevezte udvari orvosának és személyi titkárának. A császár még ebben az évben nemesi rangot adományozott neki, palotagróffá nevezte ki.[9]

Maier az udvari hermetikusokon és alkimistákon kívül kapcsolatba került Johannes Kepler csillagásszal, Oswald Croll paracelsiánus gyógyszerész-alkimistával is.[12] 1611-ben aztán II. Rudolf cseh trónról való lemondása után Maier elhagyta Csehországot.

Angliában (1611–1616) szerkesztés

 
I. Jakab angol király (1566–1625), rézmetszet 1610-ből

A hollandiai Rotterdam érintésével érkezett Londonba 1611 vége környékén. Érkezése után karácsonyi képeslapokat küldött I. Jakab angol király (1566-1625) és fia, a trónörökös Henrik Frigyes walesi herceg(en) (1594–1612) részére. Adam McLean alkímiára és hermetikára szakosodott író azt feltételezi, hogy az üdvözlőlapok az angol udvarba való bejutást voltak hivatottak szolgálni, hogy Maier V. Frigyes pfalzi választófejedelem (1596-1632) és Jakab király leánya, Stuart Erzsébet skót hercegné (1596–1662) és később cseh királyné frigyét a királynál kieszközölhesse. Ez véleménye szerint azért volt fontos Maiernek, mert V. Frigyestől, a Protestáns Unió vezetőjétől védelmet remélt a – történészek szerint eredetileg protestáns reformerek ihletéséből született[13] – rózsakeresztesség számára,[14] ezt a szándékát azonban dokumentumok nem támasztják alá. Mindazonáltal lehetséges, hogy Maier részt vett az 1613. február 14-ei szertartáson.

A király háziorvosán, William Paddyn kívül Maier 1612/1613-ban érintkezésbe lépett egy Londok környéki visszavonultságában élő alkimistával, bizonyos Francis Anthonyval. Az angliai tartózkodása utóhatásaként tartják számon, két traktátust lefodított angolból a "Tripus Aureus" című könyvben. Az időszak alatt legalább egyszer hazatért hazájába, majd 1614-ben vissza Angliába.

Michael Maier első híres könyvét, az "Arcana arcanissima"-t dátum és hely megjelölése nélkül, valószínűleg 1613-ban vagy 1614-ben adta ki Oppenheimben vagy Londonban és azokat számos előkelőségnek megküldte dedikálva.[9] Az "Arcana" az ókori egyiptomi és görög istenségekkel kapcsolatos mitológiai történetek értelmezését, mint alkímiai folyamatok imaginatív képeit, tárja az olvasó elé. Hercules "Tizenkét Tettét", mint a fejlődés módját fogja fel.[15] Az aranyat a legfontosabb fémnek tartja és gyógyírként a szívre, valamint analógiát fogalmaz meg az arany, a szív és a Nap között.

Rózsakeresztesség szerkesztés

Michael Maier 1616 őszén részt vett a Frankfurti Könyvvásáron. Ott találkozott először – az addig megjelent – két rózsakeresztes kiáltvánnyal.[* 3] Maier – saját bevallása szerint – először 1613-ban Angliában hallott a rózsakeresztességről. 1616 decemberében kommentárokkal látta el a két manifesztumot az 1617-ben kiadott "Symbola Aureae Mensae"[* 4] című művében,[16] majd egy sor írásában nyíltan védelmébe vette a rózsakereszteseket a következő években.

Utolsó évei szerkesztés

1619-ben Móric hessen–kasseli tartománygróf, aki részt vett a kasseli rózsakeresztes manifesztumok kiadásában, Michael Maiert nevezte ki személyes orvosának. Mivel Maier 1620-ban már Magdeburgban élt, ezért ez inkább pénzügyi támogatás lehetett, semmint tényleges orvosi tevékenység.

1622-ban – furcsamód Rómában, majd egy évre rá Rostockban – jelent meg utolsó önálló kiadványa, a "Cantilenae Intellectuales et Phoenice redivivo",[* 5] mely latin és francia verseket tartalmaz.

Halálának körülményei tisztázatlanok, 1622-ben Magdeburgban veszett nyoma a harmincéves háború zűrzavarában.

Emlékezete szerkesztés

Nemzetközi szinten szerkesztés

Míg Maier több angolnyelvű írást fordított le és adott ki latinul Németországban, addig az ő művei közül csak néhányat és azt is csak halála után harminc évvel fordítottak angolra. 1654-ben jelent meg a "Lusus Serius", 1656-ban pedig a "Themis Aurea" angol fordítása. Az ismeretlen fordítók a műveket "a jelenkor egyedülálló filozófusának", az alkimista és szabadkőműves Elias Ashmolenak (1617–1692) ajánlották. Mivel Angliában az eredeti rózsakeresztes írásokat bizonyos templomos titkok, illetve szabadkőműves fokozatok szimbolikus szemléltetésének tartották,[17] így nem volt érdeke ezeknek a köröknek az írások terjesztése.

Az "Atalanta Fugiens"-t többször is kiadták Németországban, de a későbbi kiadásokon látszik, hogy Maier eredeti szándékát nem értették meg. Már az 1687-es frankfurti kiadásból több, alapvető dolgot töröltek, melyek nagyban rontották az érthetőséget és szembementek Maier eredeti alaposságával.

A modernkori rózsakeresztes szervezetek Maiert a – háttérben, titkon folyamatosan működő – Rózsakeresztes rend tagjának,[18] sőt, nagymesterének tartják, aki Robert Fludd beavatója volt.[19]

Magyarországon szerkesztés

Magyarországon, néhány művészettörténészt leszámítva, Michael Maier neve és munkássága csaknem ismeretlen. Egyetlen műve jelent meg magyar fordításban, a "Cantilenae Intellectuales de Phoenice redivivo".[20]

Kapcsolódó hivatkozások magyarul szerkesztés

Művei szerkesztés

Megjegyzések szerkesztés

  1. ↑ I. Rudolf néven magyar király is
  2. ↑ "A királyi és igazán hősies orvoslásról, mely az ég ajándéka"
  3. ↑ Ezek a Fama Fraternitatis (1614) és a Confessio Fraternitatis (1615) voltak.
  4. ↑ "Szimbolikus arany asztal"
  5. ↑ "A Főnix feltámadásáról szóló lelki dalok"

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 15.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Biodiversity Heritage Library. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Early Modern Letters Online (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Open Library (angol, spanyol, francia, német, cseh, horvát és telugu nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. ↑ a b c d e Michael Maier (1569-1622): New Bio-Bibliographical Material, Alchemy revisited : proceedings of the International conference on the history of alchemy at the University of Groningen, 17-19 April 1989, 1a (angol nyelven), Leiden: E.J. Brill, 34–50. o. (1990). ISBN 9004092870 
  8. ↑ a b Hans Roger Stiehle. Michaelus Maierus Holsatus (1569–1622), Alchemist und Arzt – Ein Beitrag zur naturphilosophischen Medizin in seinen Schriften und zu seinem wissenschaftlichen Qualifikationsprofil (német nyelven), 269-270. o. (1991) 
  9. ↑ a b c d Karin Figala, Ulrich Neumann (1995). „New Light on the Biobibliography of Michael Maier (1569–1622)” (angol nyelven), Dordrecht/Boston/London, 127-129. o, Kiadó: Kluwer Academic Publishers. „Állítások Maier "Medicina regia et vere heroica, Coelidonia" c. műve alapján” 
  10. ↑ Bruce T. Moran. The Alchemical World of the German Court – Occult Philosophy and Chemical Medicine in the Circle of Moritz of Hesse (angol nyelven), 103. o. (1991) 
  11. ↑ Gertrude von Schwarzenfeld. Rudolf II. Der saturnische Kaiser. (német nyelven). München: Verlag Georg D. W. Callwey, 71. o. (1961) 
  12. ↑ Erich Trunz. Wissenschaft und Kunst im Kreise Kaiser Rudolf II. 1576–1612 (német nyelven). Neumünster: Wachholtz (1992). ISBN 978-352-9031-18-2 
  13. ↑ Szőnyi György Endre. Titkos tudományok és babonák – a 15-17. század művelődéstörténeti kérdéseihez (magyar nyelven). Bp.: Magvető, 105-9. o. (1978). ISBN 963-270-765-6 
  14. ↑ Adam McLean (1979). „A rosicrucian manuscript of Michael Maier” (angol nyelven). The Hermetic Journal (5. szám), 4–7. o.  , sajnos a latin fordítás tele van hibákkal
  15. ↑ J.B. Craven. Count Michael Maier (angol nyelven). Ibis Press, 31–50. o. (2003). ISBN 0892540834 
  16. ↑ Michael Maier: Symbola aureae mensae duodecim nationum (latin nyelven)
  17. ↑ John Yarker. Notes on the scientific and religious Mysteries of Antiquity (angol nyelven), 77.o.. o. (1872) 
  18. ↑ Lásd pl. itt: A.M.O.R.C. Nemzetközi bemutató (magyar nyelven)
  19. ↑ Ralph M. Lewis (2013). „A Noble Rosicrucian Apologist” (angol nyelven). Rosicrucian Digest 91. évfolyam (2. szám).  
  20. ↑ Phoenice

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Michael Maier című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Michael Maier (Alchemist) című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Michael_Maier&oldid=25831275”