Pietro Gnocchi
Don Pietro Gnocchi [ˌpjɛːtro ˈɲɔkːi] (Alfianello, Lombardia, 1689. február 27. – Brescia, 1775. december 9.[1]) olasz barokk zeneszerző, egyházkarnagy, római katolikus pap és történész.
| Pietro Gnocchi | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1689. február 27. Alfianello, Olaszország |
| Elhunyt | 1775. december 9. (86 évesen) Brescia |
| Pályafutás | |
| Műfajok | egyházzene |
| Aktív évek | 1723–1775 |
| Hangszer | orgona |
| Tevékenység | zeneszerző, egyházkarnagy, orgonista, pap, történész |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Édesapja módos kisbirtokos volt. Pietro a család négy gyermekéből másodikként született. Szülőfalujában kezdett iskolázás után két fivérével a közeli Bresciába ment bölcsészeti és zenei képzésre. 1707. április 2-án papi habitust ölthetett, de a felszentelésig még további filozófiai és teológiai tanulmányok vártak rá.
1712–13-ban a bresciai dóm kórusában énekelt. Ezt a posztját otthagyva Velencébe utazott, hogy a Szent Márk-székesegyház karnagyától, Antonio Biffitől összhangzattant és ellenpontot tanuljon. Rövid időre visszatért Bresciába, ajánlólevelet szerzett európai körútjához. A legjobb német, osztrák, cseh, lengyel énekes accademiákat kereste fel, hogy újabb ismereteket szerezzen. Megfordult Magyarországon is.
Bresciába visszatérve hangszeres és énekiskolát szervezett (Scuola di Suono e di Canto). Zeneszerzőként és oktatóként hírneve eljutott Itália távoli részeiig. Az elért eredményei hatására 1723. június 16-án a dóm karnagyává nevezték ki. 1762. április 10-én az orgonistai posztot is megkapta. Közben káplán volt a város egyik legrégibb templomában, a San Giorgióban. Ide is temették el.
A rendkívül termékeny zeneszerző nagy mennyiségű történeti, régészeti kutatómunkát végzett. Feldolgozta Brescia és környéke római kori feliratait, megírta tizenkét római császár feleségének életét, az ókori Görögország földrajzát. Ez utóbbi munkája a legterjedelmesebb: 25 kötetbe gyűjtötte „jegyzeteit” (notizie) a témában.
Szerzeményei csaknem kizárólag egyháziak. Hangját a Velencében elsajátított stílus határozta meg, de műveiben előfordul a régi a cappella ének mellett, a Gnocchi idejében újnak számító concertáló, szólót és kórust váltogató, sok fúvóst foglalkoztató templomi zene is. Legtöbb műve az osztott kórus (cori spezzati) technikáját alkalmazza. A zenetörténetbe beírta magát meghökkentő, földrajzi műveltségét csillogtató címadásával is. Miséi címében előfordul a kontinensek neve, Svájc, Magnificatjaiban (12 db) a La Plata folyó, a Fülöp-szigetek, az „ismeretlen föld”, a Rialto híd, a veronai aréna, a római Colosseum.
Világi művei közt – részben tájszólásban írt – buffoáriák, triószonáták, vonósegyüttesere írt concertók találhatók.
Tudományos és zeneművei többsége kiadatlan, bresciai könyvtárakban találhatók.
Irodalom szerkesztés
- Cristoni, Don Calimerio: Informazioni dell'antica Prosapia del sac. D. Pietro Gnocchi Maestro e Organista de'più insigni della cattedrale di Brescia (kézirat) Brescia, 18??
- Atti della giornata di studi 'Pietro Gnocchi e la musica a Brescia nel settecento (Brescia 20 ottobre 2007) a cura di Claudio Toscani, Milano, 2009, Cisalpino ISBN 978 8832362121
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ A de:Die Musik in Geschichte und Gegenwart legutóbbi kiadása szerint 1677-ben született és 1771. szeptember 4-én halt meg. Bayerisches Musiker Lexikon Online
