Popoff Mihály
Popoff Mihály (Mihail Popov; Pavlovszkaja, Oroszország, 1888. július 1. – Budapest, 1969. november 26.) százados, 1940. október 2-től 1944. június 13-ig érseki helynök, görögkeleti nagyprépost, adminisztrátor, a Debreceni Egyetem orosz és bolgár nyelv lektora, professzora.
| Popoff Mihály | |
| Született | 1888. július 1. Pavlovszkaja |
| Elhunyt | 1969. november 26. (81 évesen) |
| Állampolgársága | magyar |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Doni kozák származású volt, szülei Mihail Popov lelkész és Dolgopolova Ludmilla voltak. A novocserkasszkiji papi szemináriumban tanult, ahol 1910-ben lelkészi képesítést szerzett. 1911-1914 között a rosztov-doni egyetem orvostanhallgatója. Az első világháborúban a 3., 10. és 15. doni kozák ezredek ezredorvosa, majd az orosz gárdatüzérség, és a fehérgárdista Vrangel-hadsereg tábori prépostja volt. A cári Oroszországból a vörös terror elől 1920-ban Görögországba emigrált, majd 1921-1928 között Bulgáriában élt mint plébános. 1928 áprilisában Magyarországra jött, azonban az orosz emigráns szervezetek egymás közötti intrikái folytán a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság 1932-ben kiutasította,[1] és 1932-1937 között internálva élt Budapesten, majd Hajdúnánáson.
Ezután Debrecenben telepedett le, ahol egy debreceni örökbe fogadta, és így 1938. december 30-án magyar állampolgárságot szerzett. 1935-1937 között a debreceni Tisza István Tudományegyetem bölcsészhallgatója, ahol 1939 márciusában filozófiából doktorált. Papi szemináriumot is alapított. 1935-től a Nyári Egyetemen tartott oroszórákat. 1937-ben a debreceni Frontharcosszövetség közgyűlésén tartott bolsevistaellenes előadást.[2] A bizantinológus Darkó Jenő ógörög-professzor támogatásával 1938. január 31-től a Debreceni Egyetemen tanított[3] mint egyetemi orosz-bolgár lektor.
1941. április 12-én Horthy Miklós kormányzó a görögkeleti magyar és görögkeleti ruszin részek adminisztrátorává nevezte ki.[4] Ez "az első lépés annak megvalósítására, hogy Magyarországon önálló görögkeleti egyház szerveztessék". 1941. június 1-én Munkácson beiktatták hivatali méltóságába, Kozma Miklós kormányzói biztos és Jeszenszky Sándor miniszteri tanácsos jelenlétében.[5] Két hónappal később, augusztus 1-jétől a görögkeleti papok állami fizetést kaptak.[6]
1942. április 9-én megalakult a Magyarországi Görögkeletiek Országos Jóléti Egyesülete, melynek elnöke lett. Mivel nem sikerült püspökké való kinevezését kieszközölnie 1943. májusában kérte felmentését, és 1944. május 3-án javasolták azt. Adminisztrátor helyetteseknek Oláh János méhkeréki lelkészt és Szabó László Theofán igumen, beregardói görögkeleti lelkészt javasolták.[7]
1944. június 13-ig tanított a Debreceni Egyetemen, ekkor a Gestapo a Szovjetunióval való összeköttetés gyanújával letartóztatta. A Mosonyi-utcai fogházban, majd a komáromi Csillagerődben raboskodott. Halálra ítélték, azonban a kivégzés napján, 1944. december 28-án a vesztőhelyre kísérvén sikerült megszöknie. A második világháború végén Németh Romuáld többekkel Komáromfüssön rejtegette.[8]
Budafokon telepedett le, és orosz nyelvórák tartásából élt. 1946-tól a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem orosz történelem előadója és a Petőfi Kollégiumban orosz lektor. A budapesti bölcsészkaron akart magántanári képesítést szerezni, ez azonban nem sikerült. 1946-47-ben a Magyar Közlöny rendeleteit fordította a Szovjetunió magyarországi javait kezelő hivatal jogi osztályán. 1947 februárjában a Debreceni Egyetem szerveződő orosz tanszékére jelentkezett professzornak, de elutasították.
1947. március 25-én mint emigránst a szovjet hatóságok letartóztatták, a Szovjetunióba hurcolták, ahol munkatáborokban mint orvos működött. Szovjetunióbeli fogsága alatt oroszra oktatta a munkatáborokban a magyar foglyokat. 1955. szeptember 7-én a Szovjetunió Legfelső Tanácsának határozata alapján szabadlábra helyezték, és mint magyar állampolgárt visszaszállították Magyarországra. Ezután óraadásból, fordításokból, később egyetemi tanári szolgálati évei után járó nyugdíjából élt. Munkaigénylési beadványaival nem foglalkoztak.
Művei szerkesztés
- 1937 Szenvedések és szenvedélyek. Debrecen.
- 1938 Az orosz lélek. Debrecen.
- 1939 Krisztus karácsonyfája. Görögkatolikus Élet 3/1.
- 1939 Mese a vízcseppről. Görögkatolikus Élet 3/5-6.
Írt a Magyarság Évkönyvébe (1936) és a Magyar Kultúrába (1938).
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Tarján Gábor: Egy „elfelejtett” politikai menekültcsoport: a magyarországi orosz emigránsok a két világháború között.
- ↑ Kőszeg és Vidéke Képes Híradója 1937. január 31.
- ↑ Kárpátalja 1919-2009 - Történelem, politika, kultúra.
- ↑ Délmagyarország XVII/86 (1941. április 17.)
- ↑ Tóth György 1942: A görög-keleti magyarok. Keresztény Magvető 74/1; Vö. Fedinec Csilla Kronológia (eltérő dátum)
- ↑ Kárpátalja 1919-2009
- ↑ Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1944
- ↑ 1945. október 1-ei igazolás Pinke Miklós komisszártól.