Szalasziak
A szalasziak kelta vagy ligur származású nép[1] voltak, akik elfoglalták az Aosta-völgyet, amely valóban egy nagyon régi ligur alapra került 4. századi gall település.
Történetük szerkesztés
Sztrabón görög földrajztudós szerint „területük nagyrészt egy mély völgyből állt, amely két hegy között feküdt, és arany- és más fémbányákat tartalmazott.” Cassius Dio kijelenti, hogy „Appius Claudius Pulcher konzul, aki a szomszédos nemzettel az aranybányák kitermeléséhez szükséges vízről folytatott vitájuk befejezéséért felelős, az egész területüket elpusztította”.
Miután i. e. 141 körül véres vereséget mértek a verolengói csatában a konzul római légióira, akikből több mint 10 000 harcos elesett a mazzéi csatában ugyanezen konzultól és kollégájától, Quintus Caecilius Metellus Macedonicus további 5000 főt veszítettek, és el kellett hagyniuk Canavest, ahol a rómaiak i. e. 100 körül létrehozták „Eporedia” (Ivrea) kolóniát. A római szenátus megtagadta a konzul diamenetét, mert „győzelme” túlságosan súlyos emberi veszteségekkel járt.
Sztrabón szerint a hegyeket még megszálló salasziak azután együtt éltek a rómaiakkal az ellenségeskedés és a fegyverszünet folytonos váltakozásában. Az Alpok hágóit ellenőrizve megalázták a római seregeket úgy, hogy kövekkel dobálták őket, vagy fejenként egy drachma vámot róttak ki rájuk.
Augustus római császár i. e. 37-ben úgy döntött, hogy kétéves blokádot vezet be az Aosta-völgyi szalasziak ellen, hogy kiéheztesse őket. Ez a hadművelet kudarcba fulladt annak a kapcsolatnak köszönhetően, amelyet ők a hegyen kívüli lakossággal is fenntartottak.
Végül i. e. 25-ben Augustus parancsára Aulus Terentius Varro Murena leendő konzul (kivégezték i. e. 23-ban) befejezte az Aosta-völgy meghódítását. 36 000 foglyot ejtett, akik között a harcképes harcosok számát 8000-re csökkentették. A salasziakat rabszolgának adták el Eporedia (Ivrea) piacán.
Új római kolónia, az Augusta Prætoria Salassorum (Aosta) 3000 leszerelt veteránnal (a praetoriánusokkal) létesült a salasziak mitikus fővárosa, Cordèle helyén.
A szalasziak nyelve szerkesztés
A salaszi nyelvről ma szinte semmit se lehet tudni , ami vitákat váltott ki eredetét illetően, a kelta vagy a kelta-ligur nyelvről. Kizárólag szóbeli nyelv volt, bizonyos szavakkal és helynevekkel mindmáig a frankoprovenszál Aosta-völgyi patois-ban őrizték meg. Egyes kifejezések összetéveszthetetlenül kelta (gall), mint például a Blétsé (tehénfejés), Berrio (kő), Modze (üsző), Bren (lisztkorpa), Verna (éger), Breuill (mocsaras alpesi tó síkja), Baou (istálló).[2]
Hasonlóképpen több természetes elemeket jelző szó is megmaradt, mint pl. „barma” (= természetes menedék egy szikla alatt),« Berrio (= nagy szikla vagy nagy kő), „Brènva” (= vörösfenyő), „Daille” (= erdei fenyő).
Az Aosta-völgy helynévadója megőrizte a szalasziak nyelvét olyan szavakkal, mint a „Borna” (= lyuk), „Djouire” (ez a Dora Baltea, de a Buthier szó is, két szó a korszakból származik). ugyanaz a gyök: „dor”), „Bard” (= csúcs, az alsó völgyben is gyakori) és „Ussel” (= magasság, vö. Château d'Ussel).
A fent idézett szavakkal: „Barma” (= Balma, az l palatalizálása gyakori az Aosta-völgyben : Arba = Alba, hajnal), „Borna”, „Brenva”, „Djouire” összetéveszthetetlenül ligur ; A " Blètsé” ( *bligicar ), a „Bren” (brano), az „Ussel” (uxello) kelta.
Lelőhelyek szerkesztés
Az Aosta-völgyben három régészeti lelőhely található:
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ L'origine des Salasses est incertaine. L'historiographie italophile les considère comme des Ligures et celle de tendance francophile comme des Celtes. Cette « querelle » est vaine car les découvertes archéologiques démontrent que les Celtes n'étaient pas les premiers occupants de la Vallée d'Aoste.
- ↑ Les parlers valdôtains. [2013. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. augusztus 26.)
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Salasses című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források szerkesztés
- Joseph-Marie Henry abbé, Az Aosta-völgy története. Imprimerie Marguerettaz, Aote (1929), újranyomva 1967-ben 1. fejezet – „Les Salasses” 1–4. o.
Elsődleges források szerkesztés
- Dio Cassius, Fragments Livre I. 246. fejezet
- Livius, Római történelem összefoglalói: Livres és CXXXV. könyvek
- Sztrabón, Földrajz, Livre könyv, 6</img>
- Suetonius A tizenkét Caesar élete „Az Augustus isten” fejezet