Tőkés réce

Tőkés réce
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Lúdalakúak (Anseriformes);
Család:	Récefélék (Anatidae);
Alcsalád:	Réceformák (Anatinae);
Nemzetség:	Úszórécék (Anatini);
Nem:	Anas;
Faj:	A. platyrhynchos;
Tudományos név
	Anas platyrhynchos; (Linnaeus, 1758)
Elterjedés
	A tőkés réce elterjedési területe költőhely (nyáron) egész éves költözési útvonal telelőhely szórványos valószínűleg kihalt és betelepített betelepített terület, szezonalitás bizonytalan valószínűleg betelepített terület, szezonalitás bizonytalan
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Tőkés réce témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Tőkés réce témájú médiaállományokat és Tőkés réce témájú kategóriát.

A tőkés réce vagy vadkacsa^[1] (Anas platyrhynchos) a madarak osztályának lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe és a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása szerkesztés

Egész Európában, Ázsia és Észak-Amerika jelentős részén elterjedt, a Kárpát-medencében a leggyakoribb récefaj. A házi kacsa őse.

Kóborló egyedei sokfelé eljutnak, így Afrikába, Közép- és Dél-Amerikába is. Az ember is segítette elterjedési területe megnövelését, mivel betelepítette az Egyesült Államok keleti részébe, a Bermuda-szigetekre, Ausztrália, Új-Zéland és Új-Kaledónia területére is. Onnan a faj sokfelé eljutott kóborlásai során, így a Csendes-óceán sok szigetén észlelték már. Ezen felül betelepítették a Francia déli területek több szigetére, így a Kerguelen-szigetekre, továbbá a Falkland-szigetekre és a Macquarie-szigetre is.

Alfajai szerkesztés

Jelenleg csak két alfaja van, mert a korábban alfajaiként kezelt madarakat mára önálló fajként kezeli a kutatók többsége. Korábban a tőkés réce alfajainak tartották a következő fajokat:

kormos réce (Anas rubripes)
floridai réce (Anas fulvigula)
mexikói réce (Anas diazi)
Mariana-szigeteki réce (Anas oustaleti)
laysani réce (Anas laysanensis)
hawaii réce (Anas wyvilliana)

Nem minden rendszer fogadja el az összes alfajt önálló fajnak – a Csendes-óceán szigetein élő fajokat többnyire igen, de az észak-amerikai kontinensen élők közül nem mindegyiket. A kormos récét a legtöbben elfogadják önálló fajnak, de a másik két amerikai változatot sokan továbbra is a tőkés réce alfajainak tekintik.

Ha az összes, fentebb felsorolt alfajt önálló fajoknak tekintjük, úgy a tőkés récének az alábbi két alfaja maradt:

közönséges tőkés réce (Anas platyrhynchos platyrhynchos) - ez az alfaj él a tőkés réce csaknem teljes elterjedési területén,
grönlandi tőkés réce (Anas platyrhynchos conboschas) - kizárólag Grönland déli részén fordul elő.

További külön alfajnak szokták tekinteni a tőkés réce háziasított leszármazottját, a házi kacsát. Ez utóbbi minden probléma nélkül keresztezhető a tőkés récével. A városok tavain élő tőkés récék között sokszor feltűnnek háziasított récékkel keresztezett egyedek is.

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 50–65 centiméter, szárnyfesztávolsága 81–98 centiméter, testtömege 750–1450 gramm. A tojó mintegy negyedével kisebb és könnyebb, mint a hím.

A gácsér csőre zöldessárga, feje fémesen csillogó zöld, nyakán fehér gallér van, melle gesztenyebarna, oldala és hasa világosszürke. Testének felső része, a nyak tövétől a hát közepéig, valamint a szárnyai külső felülete barnásszürke, a hát közepétől kezdődően kékesfekete, egészen a farokig, melynek oldalsó szegélyét a fehér színű kormánytollak alkotják. A farok közepén 3-4 szál fekete, visszahajló, ún. gácsértollat visel. Szárnyai belső oldalai sárgásfehérek.

A fent leírtak csak a hím násztollazatára vonatkoznak, amelyet nagyjából szeptembertől májusig visel. Nyár elején az állat leveti díszes tollait, és a tojóéhoz hasonló, szerény ruhát ölt. Szárnya és farktollai nagyjából megtartják eredeti színüket, a test többi része azonban szürkésbarna, enyhén rőt alapszínt ölt, amelyet kisebb-nagyobb foltok díszítenek. Fehér gallérjuk eltűnik, viszont a fejen megjelenik a tojóéhoz hasonló szemcsík és a fekete fejtető. Avatatlan szemlélő ilyenkor összetévesztheti őket a tojókkal, pedig az itt-ott kiütköző szürke, hasi tollaik, fekete farkuk, feltűnő, fehér farokszegélyük, a nyak és a test színétől (a nászruházathoz hasonlóan) jól láthatóan elkülönülő mellszínezet, de főleg a színét nem változtató, zöldessárga csőr azonnal elárulja őket. A tőkés récék nyár elején kezdenek vedleni, ez az időszak körülbelül júniustól augusztusig tart. Ekkor kezdődik meg a lohosodásuk, ami azt jelenti, hogy az összes evezőtollukat egyszerre cserélik le. Ilyenkor egy hónapra átmenetileg röpképtelenné válnak, míg ki nem fejlődnek új tollaik.

A tojó kültakarója tipikus rejtőszínezet, amely azt a célt szolgálja, hogy a fészkén ülő madarat elrejtse ellenségei szeme elől. Egész teste barna alapszínű, amelyet kisebb-nagyobb méretű, szabálytalan alakú fekete pöttyök és foltok tarkítanak. Az apró pöttyök elhelyezkedése a fejen a legsűrűbb, a mellen nagyobbak és ritkásabbak lesznek, majd a test hátsó része felé egyre nagyobb foltokká növekednek, ami főleg a szárnyat nyugalmi helyzetben betakaró, nagy tollakon figyelhető meg. Feje tetején egy, a nyak közepéig lehúzódó fekete sáv, valamint egy szem környéki, szintén fekete, vékony sáv, az ún. szemcsík is található. Csőre sárgásbarna, kisebb-nagyobb lilásfekete foltokkal. Kormánytollai a tojónak is világosak, de kevésbé feltűnőek, mint a gácséron. Szárnya a híméhez hasonlóan kívül barnásszürke, belül sárgásfehér, és mindkét nem szárnyának külső részén, középtájon, fémesen csillogó, kék színű szárnytükör van, melyet két oldalát fehér vonal szegélyezi. Úszóhártyás lábuk egyformán narancssárga.

A kiskacsák alapszíne zöldessárga, hátuk, fejük teteje fekete, anyjukhoz hasonlóan szemcsíkot viselnek, csőrük és lábuk lilásfekete. Ez a színezet remekül elrejti őket a parti iszapos talajon, nádasban, vízinövények kusza, árnyékos sűrűjében. Pehelytollazatukat körülbelül két hétig tartják meg, majd lassan elkezdi őket kiverni a toll, először az oldalukon, a szárny alatt, majd a hasukon, utána a hátukon, farkukon, fejükön. Legvégül fejlődik ki a toll a szárnyaikon. Fiatalkori ruhájuk anyjukénak szinte tökéletes mása. A tojóké ezután már nem is változik túl sokat, csak lábuk és csőrük válik a felnőtt tojókéhoz hasonló színűvé, a gácséroké azonban szép lassan fakulásnak indul: sötétedni kezd a hátuk, farkuk, mellük, szürkülni oldaluk és hasuk, fejükön megjelennek az első zöld tollak, majd nyár végére, ősz elejére lezajlik a teljes vedlésük, és felöltik első násztollazatukat, amely ekkor a legszínpompásabb (az idősebb gácsérok tollazata ugyanis évről évre jobban elveszti fényét).

Tőkés réce a folyóban

A gácsér

és a tojó

Életmódja szerkesztés

Tápláléka változatos, főleg magvakat, növényi részeket, gerincteleneket, apró halakat és ebihalakat fogyaszt. Az állomány egy része áttelel, másik része vonuló. Vadászható vízivad. A legidősebb ismert tőkés réce 29 évet élt.

Képek szerkesztés

A gácsér csőre zöldessárga, feje fémesen csillogó zöld
Táplálkozás
Felszálláshoz készülve
a felszállás pillanatában
és repülés közben
Tőkés réce tojó, nyári ruhában

Szaporodása szerkesztés

Az ivarérettséget egyéves korban éri el. Fészkelőhelyben nem válogatós, földre rakja növényi részekből és pehelytollakból készített fészkét. Sokszor már március elején elkezdi rakni 9-14 tojásból álló fészekalját, melyen 22-28 napig kotlik. A tojások zöldes színűek.

Fészke tojásokkal

fiókái a kikelés után

és már gyakorlott úszóként

Védettsége szerkesztés

Magyarországon vadászható. Vadászati idénye augusztus 15–től január 31-ig tart.

Érdekesség szerkesztés

A vadkacsáról egy utcát neveztek el Budapest XVII. kerületében, a Madárdombon. Fekete István ifjúsági regényében a Vukban a vadkacsa neve Tás. Egyaránt előfordul édes, és sós tengeri vizekben is.