Wikipédia

Ugray György

magyar szobrász

Ugray György (Dicsőszentmárton, 1908. február 16. – Budapest, 1971. november 21.) magyar szobrászművész.

Ugray György
Ács József bronz plakettje
Ács József bronz plakettje
Született1908. február 16.[1]
Dicsőszentmárton[1]
Elhunyt1971. november 21. (63 évesen)[1]
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaBervanger Magdolna
Gyermekeinégy gyermek
Foglalkozása
Iskolái
SírhelyeÓbudai temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Ugray György témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Családja szerkesztés

Erdélyi református családból származik; apja Ugray Gábor megyei állatorvos, állategészségügyi főfelügyelő, anyja Ziegler Klára. Az apai nagyszülei Ugray Gyula (1840–1901), marosvásárhelyi evangélikus segédlelkész, református leányiskolai rendes tanító és gidofalvi Jancsó Julianna voltak.[2] Az apai nagyanyai dédszülei gidofalvi Jancsó Ferenc (1807–1873) és tompai Novák Sálomé (1817–1868) voltak.[3][4] Az anyai nagyszülei Ziegler Emil (1846–1897), kolozsvári királyi ítélőtáblai tanácselnök és nagygörgényi Csiszár Berta (1850–1883) voltak.[5][6] Az anyai nagyanyai dédszülei dr. Ziegler Károly (1801–1849), marosvásárhelyi főorvos, és báró Gallois Cécile (1818–1885) voltak. Anyai ágon másodunokatestvére, Ziegler Márta, Bartók Béla első felesége lett (1909–1923).[7] Anyai nagybátyja dr. Ziegler Károly (1872–1938) erdélyi magyar orvos, szakíró, prózaíró, fordító.

Három fiú- és négy leánytestvére volt.[8]

Élete szerkesztés

Marosvásárhelyen járt iskolába, azonban a Bolyai Farkas Líceumban folytatott tanulmányait a negyedik osztály elvégzése után, 1920-ban abba kellett hagynia, mivel édesapja elhunyt, s így – minthogy két fivére Magyarországon tartózkodott – neki, az otthon lévő legidősebb fiúnak kellett segítenie az anyagi támasz nélkül maradt édesanyját és öt testvérét.[9] Asztalosinasnak szegődött, s kitanulva a szakmát felszabadult.[9][10]

Mivel továbbtanulni otthon nem volt lehetősége, 1926-ban átköltözött Magyarországra, ahol a Ganz gyárban helyezkedett el asztalosként; emellett négy év alatt érettségit szerzett a budapesti református főgimnáziumban.[9] Szabadidejében minden munkát elvállalt, hogy anyagi forrást teremtsen tanulmányaihoz.[9] 1930-ban felvételt nyert az Iparművészeti Iskolába, ahol Mátrai Lajos, Simay Imre és Reményi József voltak a tanárai.[11] 1935-ben végzett, s tehetsége folytán azonnal folytathatta tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán.[12] Mestere Bory Jenő lett, akinek négy éven át tanársegéde is volt.[13] Ő tervezte az 1937. évi párizsi világkiállítás mindkét magyar plakátját, 1938-tól rendszeresen részt vett a Műcsarnok kiállításain, többször nyert pályázatot, 1940-ben pedig a római Collegium Hungaricum állami csereösztöndíjasaként kijutott Rómába.[10][14][15]

1940–41-ben Rómában tanult és dolgozott, ekkor készítette Flóra, Primavera, Pietà, Szent István című szobrait. Sikeres kiállításai voltak Olaszországban (Róma, Pádua), több szobrát megvásárolták. Bolyai Farkas mellszobra a római egyetem matematikai tanszékére, Szent István-szobra, valamint a Római Magyar Történeti Intézet alapítójának, Fraknói Vilmosnak portrédomborműve pedig a Római Magyar Akadémiára került.[13][16]

Ösztöndíja lejárta után egy gazdag olasz vállalkozó bízta meg munkával a fővároshoz közeli Palestrinában, ahol birtokán több mint egy éven át faragott neoklasszicista márványszobrokat a Villa Torresina parkjába.[17]

Római alkotóperiódusa lezárása után, 1943-ban családjával együtt visszatért Magyarországra és Óbudán telepedett le, ám pályája nem bontakozhatott ki. A második világháború végén őrmesteri rendfokozattal behívták katonának, majd szovjet hadifogságba esett, ahonnan csak 1948. július 29-én térhetett haza.[14][18] Alkotókedve a fogolytáborban is megmaradt, azonban egészsége megromlott; hazatérése után két évet betegeskedett.[10] Azért, hogy családját el tudja tartani, 1950-ben mintakészítő asztalosként helyezkedett a Soroksári úti Fémáru és Szerszámgépgyárban, emellett alkalmanként ipari formatervezést végzett.[19] A vállalatvezetés engedélyével – önképző jelleggel – képzőművészeti szabad iskolát szervezett és vezetett.[20] Csak 1956-ban kapott két dombormű elkészítésére megbízást, emellett több plakettet mintázott. Később a Képzőművészeti Alap Kivitelező Vállalatnál helyezkedett el, ahol szobrok kivitelezésével, mások munkáinak felnagyításával kereste kenyerét.[16]

Önálló alkotásra ritkán kapott megrendelést.[13][21] 1959-ben elkészítette a Czabán Samu, 1966-ban a Gyógyítás, majd a Frankel Leó domborműveket. 1968-ban a Műcsarnokban kiállított 15 alakos, sodró erejű Dózsa fa domborműve olyan sikert aratott, hogy Budapest III. kerületi Tanácsa megvette és a díszteremben helyezte el; a mű első vázlatát pedig a Minisztertanács Mongóliának ajándékozta.[16] A még dinamikusabb, ugyancsak fába faragott ötméteres, az 1919-es forradalmat ábrázoló domborművét a III. kerületi Pártbizottság vásárolta meg.[16] Az alkalmanként adódó megrendelések mellett restaurálásokat is végzett és kisebb megbízásokat teljesített, mint például az Egri csillagok című film megölt török katonáinak alakjai, vagy a Budapesti Vidám Park Barlangvasútjának János vitéz- és lovashuszár-figurái, illetve Hullámvasútja alatt létesített Mesecsónak „szuszogó óriása”.[10][22] A súlyosan beteg művész Kőműves Kelemen balladáját idéző művét már nem tudta befejezni, ám még a kórházban is dolgozott, ahol András apostol megfeszítését mintázta meg.[16]

A római iskola harmadgenerációs alkotójának számító Ugray György művészetének középpontjában az emberi alak állt: klasszikus ihletésű, realista szemléletű szobrászatának legfontosabb megvalósult művei a történeti tematikát feldolgozó domborművek.[11] Alkotásainak többsége azonban minta maradt. Ezek egy részét halálának 23. évfordulóján az egykori műteremből kialakított magánmúzeumban mutatta be családja.[23] Bár megvalósult domborműveinek többségét a rendszerváltás után eltávolították a közterületekről és közintézményekből, több gipszből és fából mintázott szobrát viszont kőbe faragták vagy bronzba öntötték és állították fel méltó helyen.

1939. december 5-én kötött házasságot Budapesten Bervanger Magdolnával. Házasságukból öt gyermek született; három lány (Magda, Klára és Katalin), valamint két fiú (a négy hónapos korában elhunyt Gábor, valamint György). A család Óbudán élt, előbb a Lajos utcában, majd a Kórház utcában, ahol Ugraynak műterme is volt.[24] Ugray Györgyné tanárként dolgozott Budapest III. kerületében, fia, ifj. Ugray György (Budapest, 1945. április 3.) ugyancsak szobrász lett.[8][25]

1971-ben hunyt el gyógyíthatatlan betegségben. Ravatalánál Somogyi József Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművész mondott búcsúbeszédet.[23] Az óbudai temető 21/1-es parcellájában nyugszik; sírjára fia faragott kopjafát, rajta Ács Józsefnek az elhunytat ábrázoló bronz plakettjével. A sír 2020 óta a Nemzeti Örökség Intézetének védettsége alatt áll.[26]

Egyéni kiállítások szerkesztés

 
Olvasó öregasszony szobra a szentendrei skanzenben
 
Óbuda. – Ugray György alkotása Budapest III. kerületében
 
Ugray György kopjafája az óbudai temetőben

Főbb alkotásai szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b c d Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967
  2. ↑ Országos Széchényi Könyvtár – gyászjelentések – Ugray Gyula
  3. ↑ Országos Széchényi Könyvtár – gyászjelentések – Jancsó Ferenc
  4. ↑ Országos Széchényi Könyvtár – gyászjelentések – Jancsó Ferencné Novák Sálomé
  5. ↑ Országos Széchényi Könyvtár – gyászjelentések – Ziegler Emilné Csiszár Berta
  6. ↑ Országos Széchényi Könyvtár – gyászjelentések – Ziegler Emil
  7. ↑ Édesanyjának unokatestvére, ifjabb sáromberki Ziegler Károly (1845–1917) cs. és kir. vezérőrnagy, a csendőrség felügyelője és neje Rudolf Zsuzsanna Vanda (1859–1946), valamint gyermekeik − így Ziegler Márta Kornélia Vanda (1893–1967), a zeneszerző felesége − részére 1910. december 29-én Ferenc József nemesi címet adományozott, családi címerrel és a „sáromberki (de Sáromberke)” előnévvel. Lásd:
    A magyar királyi és a m. kir. horvátszlavon osendőrség czím- és névtára.: Csendőrségi felügyelőség. Csendőrség zsebkönyve, XXIV. évf. (1910) 37. o. arch Hozzáférés: 2022. július 24. PDF (20,3 MB)
    K 19 – Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára: Királyi könyvek 1527–1918. 72. kötet. Bécs: Ferenc József. 1910. 476–478. o. arch Hozzáférés: 2022. július 24.  
  8. ↑ a b Kerkayné Maczky Emese: Ugray Gábor alezredes és fivérei. csendor.com. MKCsBK (2012) (Hozzáférés: 2021. február 15.) (PDF: 854 KB oldal ) arch
  9. ↑ a b c d Finta Zoltán: Targu-muresi gyalupadtól a párisi világkiállítás plakátrengetegéig. Keleti Újság, XX. évf. 70. sz. (1937. március 26.) 6. o.
  10. ↑ a b c d Kiállításismertető 2017
  11. ↑ a b Kortárs Magyar Művészeti Lexikon
  12. ↑ Az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola évkönyve 1934–1936: Végbizonyítványt nyert 1934. szept. 1–1936. máj. 1-ig. Szerkesztette: Helbing Ferenc. Budapest: OMKII. 1936. 44. o. Hozzáférés: 2021. március 12.  
  13. ↑ a b c Magyar Életrajzi Lexikon
  14. ↑ a b Garami Gréta: Ugray György Óbuda-szobráról. Óbudai Anziksz, V. évf. 3. sz. (2019. június) 23–25. o. arch ISSN 2416-1667 Hozzáférés: 2021. február 14.
  15. ↑ Magyarországi ösztöndíjasok a két világháború között Olaszországban. In Szlavikovszky Beáta: Fejezetek a magyar-olasz kulturális kapcsolatokról 1880–1945 között. Piliscsaba: Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar. 2009. 216. o. arch Hozzáférés: 2021. február 14. (PDF, 1,6 MB)  
  16. ↑ a b c d e Maksay 1972
  17. ↑ A gazdag vállalkozó, a Villa Torresina birtokosa Dr. gr. Giovanni Maria Ticca (Dorgali, 1895. november 19. – Róma, 1966. április 18.) mérnök, Sant'Ilario grófja volt; az S.A. «Costruire» ipari építő vállalat elnöke és műszaki igazgatója, az olasz fasiszta rezsim korai szakaszában a Nemzeti Fasiszta Párt ifjúsági szövetségi titkára. Lásd: Villa Torresina – Storia. it.wikipedia.org, (2021. február 14.) Hozzáférés: 2021. február 14.
  18. ↑ Népjóléti Minisztérium Hadifogolyátvevő Táborparancsnokság Debrecen: A Szovjetunióból hazatért hadifoglyok névjegyzéke. adatbazisokonline.hu. Magyar Nemzeti Levéltár, 1948. július 29. [2021. december 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. december 9.) „Jelzet: HU MNL OL XIX-C-11., Folyószám: 43572”
  19. ↑ Ugray, György (1908 - 1971). imm.hu. Budapest: Iparművészeti Múzeum (2012) (Hozzáférés: 2021. november 15.) arch
  20. ↑ Ács József-interjú
  21. ↑ Életrajza a KöztérKép.hu-n
  22. ↑ Göröntsér Vera: Szuszogó óriás. kozterkep.hu. KöztérKép Mozgalom, 2024. február 26. [2024. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. március 2.)
  23. ↑ a b (f): Magánmúzeum? Új Magyarország, III. évf. 274. sz. (1994. november 22.) 7. o.
  24. ↑ Budapest III. kerület, Kórház utca 1. (a Fő tér sarkán álló épület).
  25. ↑ (cz): Ma délután: Szobrot avatnak Óbudán. Esti Hírlap, XXVII. évf. 89. sz. (1982. április 16.) 8. o.
  26. ↑ Nemzeti sírhelyek: Ugray György. nori.gov.hu. Budapest: Nemzeti Örökség Intézete (2020) (Hozzáférés: 2021. február 21.) arch „Sírkert: Óbudai temető, Budapest; Parcella: 21/1, Szakasz: N/A, Sor: N/A, Sír: N/A; Védett: 2020”
  27. ↑ (-): Kép és szobor tárlat. Mohácsi Hirlap, XXV. évf. 31. sz. (1936. augusztus 2.) 3. o. „A fiatal művészgeneráció egy sokat ígérő tagja, Ugray György szobrász és festőművész a Korona szálló emeleti helyiségében július 29-től augusztus 6-ig tartó kép- és szoborkiállítást nyitott…”
  28. ↑ 1976–87 között a Zichy-kastélyban üzemelő Óbudai Klubház, 1988-tól pedig az Óbudai Társaskör által működtetett kisgaléria. A kiállítást a „Székelyföldön 70 éve született, gyári asztalosból lett jelentős művész” emlékére rendezték.
  29. ↑ (cím nélkül) . Hétfői Hírek, XXIII. évf. 5. sz. (1979. január 29.) 4. o.
  30. ↑ (cím nélkül) . Hétfői Hírek, XXIII. évf. 13. sz. (1979. március 26.) 4. o.
  31. ↑ Egykori műtermében; Budapest III. kerülete, Kórház utca 1.
  32. ↑ Temesi László: Ugray György kiállítása a PIK-ben: Fába, bronzba, terrakottába, gipszbe, márványba „öntötte”, faragta a gondolatait Ugray György szobrászművész. bp18.hu. Budapest: Budapest Főváros XVIII. kerület Pestszentlőrinc - Pestszentimre Önkormányzata (2017. szeptember 27.) (Hozzáférés: 2021. február 21.) arch
  33. ↑ „NŐI IDEÁK” UGRAY GYÖRGY SZOBRÁSZMŰVÉSZ életművében. esernyos.hu. Esernyős Óbudai Kulturális és Sport Nonprofit Kft., 2024. március 1. [2024. március 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. március 1.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

 
A Wikimédia Commons tartalmaz Ugray György témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ugray_György&oldid=26937664”