Wikipédia

Vidrányi Katalin

(1945–1993)

Vidrányi Katalin (Budapest, 1945. július 10. – Budapest, 1993. augusztus 5.): magyar vallásfilozófus, katolikus teológiatörténész, fordító, egyetemi oktató.

Vidrányi Katalin
Született1945. július 10.
Budapest
Elhunyt1993. augusztus 5. (48 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásavallásfilozófus, teológiatörténész, egyetemi oktató
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete és munkássága szerkesztés

1945. július 10-én született Budapesten, polgári családba. 1963-ban érettségizett a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban. 1964–1969 között az ELTE filozófia-magyar szakára járt, diplomamunkáját A kanti istenfogalomból írta. 1968-tól publikált, elsősorban a Világosság c. filozófiai folyóiratban.

Katolikusnak vallotta magát, ám ennek ellenére 1969-től haláláig az MTA Filozófiai Intézetének munkatársa (melynek hivatalos irányvonala meglehetősen eltért a tanárnő szellemiségétől). Egy 1976-os párizsi ösztöndíj nyomán érdeklődése immáron a patrisztikát is magába foglalta. Rendkívül széleskörű érdeklődés jellemezte, szűken vett szakterületén kívül is ("az ember értsen mindenhez, de foglalkozzék egyvalamivel"). Az 1980-as évektől vendégoktatóként az ELTE-n, majd a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen adott elő a teológiatörténet, filozófiatörténet, patrisztika és Kant-kutatás témakörében.

Karizmatikus személyiség és kiváló előadó volt, lakásán tanítványaival és tisztelőivel a legendás karosszékből folytatott eszmecserét. Hatása elsősorban szóbeli tanításában volt tettenérhető, "amit kis részben az egyetemi oktatás keretein belül, nagyobb részben lakásán, vendéglátóipari egységekben és jártában-keltében fejtett ki". Módszertanára jellemző: "jóval közvetlenebb és agresszívebb tanítói tevékenységet fejtett ki, és nem annyira egy tárgykörbe való bevezetéssel, hanem elsősorban korszakokon és tudományterületeken átívelő problémafelvetéseivel tett sokakat véglegesen tanítványaivá, nem csak a legkülönbözőbb filozófiai stúdiumok művelői között, hanem a szellemi élet egyéb területein is".[1]

Az 1970-es évek végén úttörő módon kezdeményezte egy magyar nyelvű patrisztikai szöveggyűjtemény kiadását. Az elkészült válogatás azonban csak a rendszerváltás (és összeállítójának halála) után jelent meg, 1994-ben (Az isteni és az emberi természetről. Görög egyházatyák, 1-2.).[2] 1979-ben egyik aláírója volt a csehszlovákiai Charta '77-tel szolidaritást vállaló magyar értelmiségiek által Kádár Jánosnak címzett levélnek.[3]

Megítélése szerkesztés

A legjelentősebb magyar Kant-fordítók közt tartják számon. Életművének foglalata, tanulmányai halála után 5 évvel, 1998-ban jelentek meg egy gyűjteményes kötetben (Krisztológia és antropológia).[4]

Személyisége, viszonya a teológiához, patrisztikához, filozófiához más természetű volt, hogysem ilyen egyértelmű, pragmatikus eligazodást nyújthatott volna. Közismerten nem író filozófus volt, olyan gondolkodó, akinek egyetemi előadásai a hetvenes évek végén az ELTE-n tömegeket vonzottak, s aki ugyanakkor nem ritkán egyszemélyes szemináriumokon nyilatkozott meg. A fönnmaradt tanulmányaira jellemző rendkívül kifinomult, ugyanakkor karakteres nyelvi, stilisztikai érzékenység mutatja, a szóbeliség előnyben részesítése nála nem valamiféle hiányosság elrejtéseként értékelendő. Többen igyekeztek már fölfedni azokat a jellemzőket, melyek gondolkodását, filozófusi habitusát meghatározták. Nehéz ezekhez bármit is hozzátenni, de talán megkockáztatható az a hipotézis, miszerint a műalkotások világából átvett „stílus" fogalma segítségünkre siethet. Az egzakt tudományokban a stílus mindenekelőtt a személytelen matematikai eleganciát jelenti, a filozófiában azonban egyfajta élettelibb intenzitást, melyet a tiszta tudomány és a személyes élményvilág, életfilozófiai beállítódás sajátos szimbiózisa eredményez. Életteli stílushoz azonban csak kevesen jutnak el, s ők is csak kivételes alkalmakkor. Vidrányi Katalin olyan filozófus és teológus volt, akiben ez az intenzív stílus, belső erő föllelhető volt. Ennek megfelelően kérdései is egy kicsit mások voltak, mint a személytelenül objektív tudomány kérdései, s útkeresései, válaszai úgyszintén. A régi teológusok alakjait nem annyira leképezni, fotografálni kívánta, mint inkább sajátos nézőpontból megragadni.[5]

Emlékezete szerkesztés

  • Sírja a Farkasréti temetőben található, búcsúztatására 1993. augusztus 13-án került sor Budapesten
  • Karosszék. Szövegek Vidrányi Katalin hagyatékából. Periodika; fénymásolt próbaszám, amatőr kiadás; Karosszék Alapítvány, Bp., 1993
  • Ordo amoris – amor ordinis. Vidrányi Katalin-emlékkonferencia; JPTE BTK, Pécs, 1994. október 17–18.
  • Intellectus Quaerens. Második Vidrányi Katalin-emlékkonferencia; Pécs, 1999. november 18–19.
  • Intellectus Quaerens. Előadások a későantik és középkori filozófia és teológia köréből Vidrányi Katalin emlékére; in: Passim. Filozófiai folyóirat; 2000/1., Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar Filozófiai Tanszék
  • Teológia és antropológia. Konferencia Vidrányi Katalin emlékére; Budapest, ELTE BTK, 2018. szeptember 21–22.[6]

Művei szerkesztés

Önálló kötet szerkesztés

  • Krisztológia és antropológia. Összegyűjtött tanulmányok; szerk. Geréby György, Molnár Péter; Osiris, Bp., 1998

Cikkek, tanulmányok szerkesztés

Lásd még: Vidrányi Katalin életében megjelent írásai[7]

Fordítások, közreműködések szerkesztés

  • Immanuel Kant: A vallás a puszta ész határain belül és más írások; ford. Vidrányi Katalin; Gondolat, Bp., 1974 (Gondolkodók)
  • Johan Huizinga: A középkor alkonya. Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és Németalföldön a XIV. és XV. században; ford. Szerb Antal, Vas István, Tótfalusi István, utószó Klaniczay Gábor, jegyz. Vidrányi Katalin; Magyar Helikon, Bp., 1976
  • Immanuel Kant: A vallás a puszta ész határain belül és más írások; ford. Vidrányi Katalin; 2., jav. kiad., Gondolat, Bp., 1980 (Gondolkodók)
  • Aurelius Augustinus: Vallomások; szerk. Láng Rózsa, ford. Városi István, lektor Vidrányi Katalin; Gondolat, Bp., 1982 (Etikai gondolkodók)
  • Pierre André Sigal: Isten vándorai. Középkori zarándoklatok és zarándokok; ford. Gyáros Erzsébet, lektor Ferch Magda, Vidrányi Katalin; Gondolat, Bp., 1989
  • Aquinói Szent Tamás: A létezőről és a lényegről; ford., Klima Gyula, lektor Vidrányi Katalin; Helikon, Bp., 1990 (Harmonia Mundi Könyvek)
  • Az isteni és az emberi természetről. Görög egyházatyák, 1-2.; vál. Vidrányi Katalin, ford. Baán István et al., bev., jegyz., szöveggond. Frenyó Zoltán, szerk. Háy János; Atlantisz, Bp., 1994 (A kútnál)
  • Immanuel Kant: Történetfilozófiai írások; összeáll., utószó, jegyz. Mesterházi Miklós, ford. Mesterházi Miklós, Vidrányi Katalin; Ictus, Szeged, 1997
  • Immanuel Kant: Prekritikai írások. 1754–1781; ford. többekkel, szerk. Hévizi Ottó, Kardos András; Osiris–Gond–Cura Alapítvány, Bp., 2003 (Sapientia Humana)

Róla írták, szakirodalom szerkesztés

  • Geréby György: Kati; in: Beszélő, 1993. aug. 14., 2. old.
  • Erdei János–Ferencz Sándor: A hívő insipiens; in: Magyar Filozófiai Szemle, 1993/1–2, 1035–1039. old.
  • Tiszteletkör (szerk. Szécsényi Endre) – Vidrányi Katalin: Filozófiai írások. Kézirat kapcsán; Endreffy Zoltán: Kegyetlen kegyelemtan; Klima Gyula: Mit tehet egy skolaszta a XXI. században?; Heidl György: "Ágoston köpönyege"; Perczel István: "Én nem az ő eretnekük vagyok". Vidrányi Katalin és a krisztológia; Altrichter Ferenc: A kanti istenfogalom és a második fordulat; Gáspár Csaba László: Amikor a filozófus a teológussal társalog; in: BUKSZ – Budapesti Könyvszemle, 1997/4.[10]
  • Perczel István: Atyák vagy eretnekek? Egy patrisztikus szöveggyűjtemény; in: BUKSZ – Budapesti Könyvszemle, 1998/1.
  • Borbély Gábor–Geréby György: Vidrányi Katalin tanulmányához [Második fordulat]; in: Világosság, 2004/6, 31–32. old.
  • Ferencz Sándor: "Én nem az ő eretnekük vagyok. Vidrányi Katalinról"; in: A lét hangoltsága. Tanulmányok a tudás sokféleségéről; szerk. Gábor György, Vajda Mihály; Typotex, Bp., 2010 (Saeculum könyvek)
  • Ferencz Sándor: A hetvenes évek filozófiai lehetőségei és valósága; szerk. Boros Gábor; L'Harmattan–NMFT, Bp., 2010 (Ad marginem; NMFT közlemények)

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Kendeffy Gábor: Mi köze a Filozófiai Intézetnek a Központi Szemináriumhoz? Patrisztikus kutatások a hetvenes években; in: A hetvenes évek filozófiai lehetőségei és valósága; szerk. Boros Gábor; L'Harmattan–NMFT, Bp., 2010
  2. ↑ Az isteni és az emberi természetről. Görög egyházatyák. I–II. kötet. Vál. Vidrányi Katalin, ford. Baán István et al. A bevezetést, a jegyzeteket írta és a szöveget gondozta Frenyó Zoltán. Szerk. Háy János. Budapest, Atlantisz, 1994. (A kútnál sorozat) [1]
  3. ↑ Archivált másolat. [2016. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 14.)
  4. ↑ Vidrányi Katalin (Szerk. Geréby György, Molnár Péter):Krisztológia és antropológia. Összegyűjtött tanulmányok. Budapest, Osiris, 1998. 381 o. [2]
  5. ↑ Előadások a későantik és középkori filozófia és teológia köréből Vidrányi Katalin emlékére; in: Passim. Filozófiai folyóirat. Intellectus Quaerens, 2000/1., Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Filozófiai Tanszék
  6. ↑ A konferencia meghívója az Ókorportál Hírei között
  7. ↑ összeáll. Ferencz Sándor, in: Magyar Filozófiai Szemle, 1993/1-2., 1038-1039. old.[3]
  8. ↑ Kovács András:Marx a negyedik évtizedben
  9. ↑ Könyvészeti adatai az OSZK katalógusában
  10. ↑ Online a szám elérhetetlen. Leírása MATARKA
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vidrányi_Katalin&oldid=26763419”