Főmenü megnyitása

Az álló a címerekben előforduló állatok (vagy emberek) egyik póza. Olyan címerállat (illetve ember), melynek teste egyenesen felfelé áll, a mellső lábait kinyújtja (az emberek tarthatnak valamit a kezükben) és a két hátsó lábán áll. Szokásos helyzetében az állat jobbra néz (az ember szembe fordul), amit nem kell külön megemlíteni a címerleírásban, csak azt, ha az állat például balfelé néző álló vagy másféle pózú, például szembenéző. Nem számít állónak (sem „repülőnek”) a kiterjesztett szárnyú, felegyenesedett testtel ábrázolt, oldalra néző sas és más szárnyas lény, mert ez a szokásos heraldikai pózuk. (A csukott szárnyú, egyenes testtartású madarakat ülőnek nevezzük.)

álló
Álló medve.png

Névváltozatok
Magyarul
fenálló,[1] fennálló,[2] fenálló helyzetben,[3] hátulsó lábaira felálló,[4] felálló [oroszlán],[5] hátulsó lábain ágaskodó,[6] felállott,[7] martalékra vágyó oroszlán,[8] ragadozásra készülten [oroszlán],[9] támadó helyzetben,[10] támadó[11]
Más nyelveken
de: aufgerichtet

Rövidítések jelentése
A Wikimédia Commons tartalmaz álló témájú médiaállományokat.

VáltozataiSzerkesztés

Ide tartoznak a megálló (en: statant, de: stehend) pózú állatok is, melyeknek mind a négy lába (a kétlábúaknál mindkét végtagja, ekkor: kétlábon megálló) a talajon vagy egymás mellett van, átlósan, mely biztosítja az egyensúlyt, a teste pedig vízszintes. Néha az egyik első láb mérsékelten megemelkedhet, illetve a két első láb szorosan egymás mellett is lehet, mely úgy tűnik, mintha az állat nyújtózkodna.

Az induló (de: steigend) olyan négylábon álló állat, mely a fejét felfelé tartja és a farkát lekonyítja, miáltal az a benyomás keletkezik, hogy éppen megállt vagy indulásra kész, bár ez a különbségtétel nem feltétlenül szükséges.

A lépő (en: passant) olyan álló címerállat (főleg oroszlán), mely három lábon áll és az egyik lábát (általában a jobb mellsőt) vízszintesen kinyújtja, miáltal az a benyomás keletkezik, hogy éppen elindult. A lépő vagy induló állat lehet lépő-visszanéző, ha a feje hátrafelé fordul vagy lépő-szembenéző, ha a feje szembe néz. Az oroszlán esetében ezt az ábrázolásmódot a régebbi heraldikában leopárdnak nevezték, ha a kinyújtott nyelve kék (főleg az angol heraldikában).

A legelő (de: weidend) olyan bárány, kos vagy más növényevő állat, mely mind a négy lábával a talajon áll és a fejét lefelé ereszti. A leeresztett fejű ragadozóknál a vizslató kifejezés használható.

Az ugró (en: saliant, de: springend) az álló helyzet egyik változatának tekinthető, amikor a két hátsó lábán (néha kissé megtörten) álló címerállat teste harántosan, nagyjából derékszögben előredől és a két mellső lábát előre nyújtja.

A futó (en: courant) az álló helyzet változata, amikor a címerállat mind a mellső, mind a hátsó lábait teljesen előre, illetve hátrafelé nyújtja és a teste is teljesen megnyúlik.

JegyzetekSzerkesztés

  1. (Nagy Iván III. 212., IV. 119.)
  2. (Gudenus I. 274.)
  3. (Nagy Iván VII. 295.)
  4. (Nagy Iván IV. 119., 136.)
  5. (Nagy Iván II. 13.)
  6. (Nagy Iván X. 846.)
  7. (Gudenus I. 484.)
  8. (Nagy Iván II. 162.)
  9. (Nagy Iván IV. 107.)
  10. (Nagy Iván IV. 317.)
  11. (Nagy Iván VII. 285.)

Lásd mégSzerkesztés