Az Éanna az ókori mezopotámiai Urukban Inanna, azaz Istár istennő szentélykörzete volt, amelyet egykorú forrásokból és korabeli nevekből ismerünk. Az írás legkorábbi emlékét itt találták meg. Az i. e. 4. évezredben a késő Uruk-kultúra idején kezdték építeni és az i. e. 1. évezredig, Uruk pusztulásáig Istár legfontosabb kultuszközpontja maradt. A szentélykörzet már a legkorábbi időkben állt, vélhető maradványai, az épületek alapjait már az uruki V. rétegben megvannak, a IV. rétegben tárták fel a már biztosan templomként funkcionáló épületeket.[1] Az V–IV. réteg a késői Uruk-kultúra, a III. réteg a Dzsemdet Naszr-kultúra idején keletkezett. A III. réteg Uruk visszaszorulását, kezdődő elnéptelenedését mutatja.

Az Éanna-körzet térképe az archaikus romokkal a IV. (barna) és V. (halvány) ásatási réteg feltüntetésével. RB = szíjtégla raktár, SC = „Kőtemplom”, GC = „Nagy Udvar”, F, G és H = „Oszlopcsarnok”, C = C-templom, B, D, N és A = D-templom és kiszolgáló épületei, RT = „Vörös Templom”, LT = „Mészkő templom”, U = feltáratlan V. rétegbeli épület, E = E-palota
Az Éannában feltárt kőszögmozaik-részlet

A feltárt épületegyüttes, amelyet Éanna-körzetnek nevezünk, a városközponttól távolabb álló, önálló falakkal körülkerített nagyobb építményekből áll. Az V. rétegben funkciójára nézve semmilyen bizonyíték nincs, a „templom” és „palota” megnevezések pusztán konvenciók. A városrész az i. e. 2900 körüli időkben elnéptelenedett, többé nem építették újjá, így az archaikus leletek jó állapotban maradtak fenn.[2]

Régészeti korszakok

szerkesztés

Késői Uruk-kor, i. e. 3400 – i. e. 3300 körül.

A városrész legrégebbi rétege az Uruk V., amelynek keleti részén egy „Mészkő-templom”-nak nevezett épületet találtak, aminek háromosztatú alaprajzából, jellegzetes falfülkéiből és támpilléreiből következtetnek a templomi funkcióra.[1] Nyugaton a „Kőtemplom” látható, ehhez kapcsolódik – részben ráépítve, ezért bizonyosan későbbi korból, a IV.B rétegből – egy kis méretű, szíjtéglából emelt építmény. Ebben a kultikus temetkezések feleslegessé vált tárgyait helyezték el, így ez az egyetlen olyan épület az Éanna-körzetben, amelyikben tárgyi leletek is előkerültek. Az összes többi építmény teljesen üres volt, leszámítva az igen fontos uruki archaikus szövegeket, amely leletegyüttes agyagtáblácskái szétszórva az épületekben vagy a romok felett helyezkedtek el.[2]

Az V. réteg további építményei a „Kőtemplom”, a C-templom, D-templom és E-palota, valamint a „Nagy Udvar”. Ezeknek az építményeknek a funkciójáról nincs közelebbi információ.[2]

IV.B réteg

szerkesztés

Késői Uruk-kor, i. e. 3300 – i. e. 3200 körül

A IV.B – szintén késő uruki – rétegben két különálló, falakkal bekerített együttes található. A nagyobb délkeleti együttest tartják a templomkörzetnek, ennek díszes bejáratát, a „Mozaik-udvart” – vagy megtévesztő néven „Oszlop-templomot” – [1] és emögött három háromosztatú épületet, a valószínű templomokat tárták fel. A kisebb északnyugati együttes házai nagyon hasonlítanak a korabeli szíriai épületekhez, ezekben lakhattak az isten szolgái, papjai. Különálló épület volt a terület nyugati oldalán a „Kőszög-mozaik temploma”.[1] A C-templom és a Nagy Udvar alaprajza egyáltalán nem változott, míg az Oszlopcsarnokot, a D-templomot és az E-palotát teljesen átépítették.

IV.A réteg

szerkesztés

Késői Uruk-kor, i. e. 3200 – i. e. 3100 körül

A IV.A – szintén késő uruki – rétegben jelentősen megváltozott az alaprajz, nagyobb templomokat, köztük egy zikkuratot építettek. Ezek nagy méretű belső tereihez valószínűleg 10 méternél hosszabb mennyezetgerendákra volt szükség, amiket valószínűleg az Amanus-hegységből kellett beszerezni, a gerendákat az Eufráteszen leúsztatva.[1] A C-templomot még mindig változatlan alapterülettel újjáépítették, az Oszlopcsarnok és a D-templom azonban kisebb területen állt, mint korábban.

III. réteg

szerkesztés
 
Az uruki III. réteg a lakóházas beépítéssel

Dzsemdet Naszr-kor, i. e. 3100 – i. e. 2900 körül

A III. réteg – ami a Dzsemdet Naszr-korszakhoz tartozik – maradványai nagyon töredékesek. Ekkor készült egy 2 méter magas terasz, ami a későbbi dinasztikus korszakban is használatban volt.[1] Az Oszlopcsarnok és a C-templom területén lakóépületek épültek, az Éanna-körzet valószínűleg megszűnt templomkörzetként működni.

Kassú kor

szerkesztés

Karaindas, Babilon kassú királya a szentélykörzetben kisebb templomot építtetett Inanának. A templom külső fala az óbabiloni és óasszír templomokra emlékeztető égetett téglából állt, de díszítése föld- és vízistenségek alakjainak váltakozó sorából állt. Ezt a technikát később az elámiak, babiloniak, asszírok és perzsák is átvették és továbbfejlesztették.[1]

  1. a b c d e f g Michael Roaf. A mezopotámiai világ atlasza. Helikon – Magyar Könyvklub (1998). ISBN 963-208-507-8 
  2. a b c Robert K. Englund – Hans J. Nissen: Az írás eredete. Scientific American (magyar kiadás), 4. sz. (1988) 52–59. o.