Értelmiség

Az értelmiség egy társadalmi réteg. Az értelmiségi általános értelemben szellemi pályán dolgozó embert jelent.

Az értelmiség sajátosságai

„Sajátosságai: magas (felsőfokú) iskolai végzettsége van; hivatásszerűen és rendszeresen részt vesz a társadalom (állam, gazdaság) irányításában és szervezésében; az információs anyag birtokában és annak mobilizálásával biztosítja a termelés műszaki-technikai fejlődését; a korábbi társadalmak által felhalmozott szellemi értékeket közvetíti; a tudomány, a művészetek stb. területein önálló alkotótevékenységet fejt ki, új értékeket hoz létre. - Az értelmiség tevékenységében különösen fontos tényező a szakmai és a hatalmi elem aránya és viszonya.”

Története

A felvilágosodás során az entellektüelek fokozatosan átvették a papság középkorban meglévő és az azt megelőző korokban is hasonló (teokratikus) szervezetek által birtokolt szellemi előjogokat. Az értelmiség szó hagyományos értelme kezdetben a társadalom igen kis szeletét jelentette, és gazdasági illetve társadalompolitikai okokból kifolyólag többé-kevésbé egybe is esett a politikai akaratot megtestesítő kevesekkel. A demokrácia fokozatos kiszélesítésével ez az állapot megváltozott, a közgondolkodás mégis hajlamos az értelmiség véleményének nagyobb jelentőséget tulajdonítani a közügyekben.

A 19. században és a 20. század elején, az általánosan használt kifejezés az értelmiségre az "intelligencia" volt. Akkoriban már úgy tartották, hogy természetesen ez az ország vezetői rétege, amely megfelelő nívós neveltetéssel, valamint műveltséggel rendelkezik. Az akkori általános elképzelés úgy volt, hogy a zöme a magyar intelligenciának két részre oszlik: az egyik, az úri típus, amelyhez a hivatalnokok, valamint a vidéki értelmiség tartozik, és dzsentri szokásaiban nevelkedtek, vagy műmelik, akiknek hivatása az uralom; a másik, az a kereskedői típus, amely a városokban él, művelt nívós szabadfoglalkozásúak, nagyiparosok, gyárosok, kereskedők alkotják, akiknek hivatása leginkább az üzlet.

Források

• Magyar nagylexikon VII. (Ed–Fe). Főszerk. Rostás Sándor, Szlávik Tamás. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. 471. o. ISBN 963-85773-5-5  
• Paul Johnson: Értelmiségiek, fordította: Elekes Dóra et al., Európa Könyvkiadó, Budapest, 1999

További információk

• Konrád György–Szelényi Iván: Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz (esszé), Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Bern–Párizs, 1978
• Jean Sévillia: Az értelmiség terrorizmusa, 1945-től napjainkig, fordította: Buzogány Orsolya, Kairosz, Budapest, 2005
• Raymond Aron: Az értelmiség ópiuma, fordította: Kovács Zsolt, Akadémiai, Budapest, 2006, ISBN 9789630584562
• Mazsu János: Tanulmányok a magyar értelmiség társadalomtörténetéhez, 1825–1914, Gondolat, Budapest, 2012, (Társadalom és oktatás)
• Karády Viktor–Nagy Péter Tibor: Iskolázás, értelmiség és tudomány a 19-20. századi Magyarországon, WJLF–Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóközpont, Budapest, 2012, (Szociológiai dolgozatok)
• Értelmiségi karriertörténetek, kapcsolathálók, írócsoportosulások, szerkesztette: Biró Annamária és Boka László, Partium–Reciti, Nagyvárad–Budapest, 2014
• Kristóf Luca: Véleményformálók – Hírnév és tekintély az értelmiségi elitben, MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont, Budapest, 2014
• Kiss Lajos András: Értelmiség az ezredfordulón – Hatalom és erkölcs, Liget Műhely Alapítvány, Budapest, 2014, (Liget könyvek)
• Értelmiségi válaszutak. Egy akadémiai ülésszak előadásai, szerkesztette: Papp Gábor, Kossuth, Budapest, 2017, (History könyvek)
• Dénes Iván Zoltán: Értelmiségi minták, Kalligram, Budapest, 2019
• Szitás Katalin: Értelmiség és politika, Kalligram, Budapest, 2020
• Bocsi Veronika: Értelmiségképzés és felsőoktatás, Belvedere Meridionale, Szeged, 2022
• Helmut Schelsky: A munkát mások végzik. Az értelmiség osztályharca és papi uralma; ford. Rieckmann Tadeusz, előszó Karácsony András; Századvég, Bp., 2022 (Furor politicus)