Északi halálkígyó

Északi halálkígyó
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Hüllők (Reptilia);
Rend:	Pikkelyes hüllők (Squamata);
Alrend:	Kígyók (Serpentes);
Család:	Mérgessiklófélék (Elapidae);
Nem:	Halálkígyó (Acanthophis);
Faj:	A. praelongus;
Tudományos név
	Acanthophis praelongus; Ramsay, 1877
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Északi halálkígyó témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Északi halálkígyó témájú kategóriát.

Az északi halálkígyó (Acanthophis praelongus) a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe sorolt mérgessiklófélék családjának egyik faja.

Előfordulása szerkesztés

Amint ezt neve is jelzik, főleg Észak-Ausztráliában él — továbbá Új-Guineában.

Megjelenése szerkesztés

Körülbelül 50 cm hosszú, vaskos testű kígyó. Szürke, barna vagy vörös pikkelyei ormósak. Vékony, érdes farokvége sárga vagy fehér. Feje rövid, háromszögletű, arcorra meredeken lejt, a szeme fölött felálló pikkelyek jellegzetes kinézetűvé teszik.

Életmódja, élőhelye szerkesztés

Egyaránt előfordul a nedves és száraz erdőkben,^[1] sőt a félsivatagokban is. Közép-Ausztrália sivatagaiban a sivatagi halálkígyó (Acanthophis pyrrhus), Dél-Ausztráliában a déli halálkígyó váltja fel.

A konvergens evolúció eredményeként Ausztráliában a halálkígyók lakják be azokat az ökológiai fülkéket, amelyeket az Óvilágban a viperafélék (Viperidae). A két taxon nem közeli rokon, de megjelenésük és életmódjuk meglepően hasonló.^[2] Meglehetősen gyors; sebessége rövid távon elérheti az 50 km/h-t is.

Mérge szerkesztés

Az emberre csak végszükség esetén támad, de erős, idegbénító mérge az egyik legveszélyesebb a szigetkontinensen. Először a szívet támadja, majd az idegeket roncsolja; szélsőséges esetben halálos is lehet.

Táplálkozása szerkesztés

Kedvenc eledelei a kisebb rágcsálók, gyíkok és békák. Megöli a mérges békákat is, ám azokat nem fogyasztja el közvetlenül, hanem kivárja, hogy azok mérge lebomoljon.^[3] Jellemzően lesből támad; rejtőzését a szürke álcázószín segíti.

Előfordul, hogy befészkeli magát egy-egy házba, és kiirtja a környéken a patkányokat.

Zsákmányszerzésének sajátos módja, hogy a feje közelébe teszi keskeny, testétől elütő színű farokvégét. Ha lehetséges zsákmány közeledik, farkát csábítóan rázogatja, hogy felkeltse a kiszemelt préda érdeklődését.