Főmenü megnyitása
A phaisztószi diszkosz, A oldal

Az írásbeliség fogalma általában az írásos kultúra azon szakaszát jelöli, amelyben már létezik legalábbis felirat-kultúra, a feliratok hagyománya illetve esetleg kódexek. Tehát kulturális tartalmak, információk kézírásos rögzítése szöveges alakban (irodalom, liturgia, oklevelek, történelmi témájú szövegek stb.) Másrészt viszont a szóbeli hagyományokkal való foglalkozás során felmerült annak az igénye, hogy írásbeliség alatt az irodalmi kompetencia is értendő legyen.

Terminológiai ellenpárja, egyben médiatörténeti elődje a szóbeliség, ill. szájhagyomány, örököse pedig a könyvnyomtatás korszaka a Gutenberg-galaxis, majd a digitális írásbeliség. Az írásbeliség korszaka tehát a sumer rovásírástól az egyiptomi hieroglifákon át napjainkig tart, mert bár a fő szerepe mára a nyomtatott írásnak van, illetve ezt leváltva a digitális írásnak, a kézírást máig is nap mint nap használjuk .

Marshall McLuhan az írásbeliséget irodalmi kódexkultúrának és feliratkultúrának is nevezi, amely alatt kulturális tartalmak kézírásos rögzítését és így szó szerinti megőrzését érti. Az írás, az írni tudás képezi a hagyományok, a kultúra és a művelődés nagyobb formátumú megőrzésének alapját. Az írásbeliség azonban nem hirtelen szakítás a szóbeli hagyományokkal, mert a kéziratokat általában hangosan felolvasták. Az írás megjelenése egyben a vizualitás növekvő dominanciáját is jelentette, amely más érzékszervi benyomássokkal támogatta a szabályok és rendszerűségek felismerését. Ez pedig az ok-okozati összefüggések könnyebb rendszerezését és a matematikai gondolkodást segítette elő.

Ismert kutatóiSzerkesztés

Az írásbeliség kutatásával foglalkoztak illetve foglalkoznak többek között