Íróasztal

Irodabútor

Az íróasztal fából, és/vagy műanyagból készült irodabútor. Íráshoz, számoláshoz, rajzoláshoz ideális nagyobb, lapos munkafelület. Azalatt fiókok találhatók, általában papír dokumentumokat, íróeszközöket, vagy egyéb, (viszonylag kisebb) tárgyakat tárolnak bennük.

Különböző fafajtákból készített, 18. századból való íróasztal (Metropolitan Museum of Art)

EtimológiaSzerkesztés

Az „íróasztal” szó összetett szó, az „író” és „asztal” szavakból áll. Nevét a legyakrabban használt tevékenység alapján kapta, mivel a bútort többnyire szellemi munka végzésére használják.

TörténeteSzerkesztés

A XII. században, amikor a kereskedelem hirtelen és nagyarányú felvirágzása volt tapasztalható a közlekedési eszközök fejlődése és a pénz kialakulása következtében, a kísérőszakmák az addig ismertektől eltérő munkaköröket hoztak létre. A kereskedelmi ügyek intézése, a pénzügyek és banki folyamatok kezelése egyre erőteljesebben megkövetelte az írásos dokumentumok alkalmazását, és ennek a folyamatnak a következtében a kereskedő- és bankár családok, és cégek égisze alatt sorra kezdtek nyílni modern, korunknak sokban megfelelő irodák.

Ebben az időszakban jelent meg a már valóban asztalnak nevezhető íróasztal, amelynek lapja nem ritkán döntve volt a kényelem érdekében. Hamarosan követték a modern korunkra jellemző irodai bútorok (pl. polc, ajtós szekrény), hiszen a keletkező iratokat – szerződések, listák, nyilvántartások, szállítólevelek, hitelek – tárolni  kellett, és nem is akárhogyan.

Az irodák, és bennük a bútorok egyre díszesebbek, kényelmesebbek és látványosabbak lettek, míg természetesen a funkcionalitásról sem felejtkeztek el. A szék alkalmazása is ebben az időben kezdett széles körben elterjedni, így a hirtelen fejlődésnek indult íróasztalok mellé már ez is dukált.

A felvilágosodás korában – XVIII. század – a szellemi munka egyre nagyobb megbecsülést nyert, így természetes, hogy még nagyobb hangsúly került az elvégzés színhelyére. Természetesen nem csak a kereskedők és bankok munkaterületei lehettek irodák, a középkortól kezdve egyre inkább divattá vált, hogy a fontos pozíciót betöltő nemesek és polgárok lakhelyeiken dolgozószobát alakítottak ki maguknak. Ennek a szobának a legfontosabb berendezési tárgya az íróasztal volt, természetesen székkel, illetve a legtöbb esetben egy olyan szobarészletet is kialakítottak hozzá, ahova a tárgyalópartnereket is le lehetett ültetni.

ÍrószekrényekSzerkesztés

Az irodák bútorzatai között ebben már a barokk korban kezdtek helyet kapni egy nagyon fontos funkciót betöltő, érdekes és titokzatos bútordarabok: a szekreterek. A secret szóból kialakult névből is kiderül, hogy a titkokat őrizték benne, tele voltak zárható és titkos rekeszekkel, fiókokkal. Ezek többnyire egyesítették az írófelületet a pakolásra szánt részekkel, amelyek között a széfként funkcionáló fakkok is megtalálhatóak voltak. Néha stabil írófelülettel rendelkeztek, de a késői szekreterek felcsukható ajtajai már arról árulkodtak, hogy a bútoralkatrész-gyártás (vasalat) is sokat finomodott ebben az időben.

ForrásokSzerkesztés