Ödipusz-komplexus

Az Ödipusz-komplexus egy pszichoanalitikus elméleti fogalom, melyet Sigmund Freud vezetett be az Álomfejtés című könyvében. A fogalom a gyermek tudatalatti vágyára utal, amelyet az ellenkező nemű szülő iránt érez, és mely a normális pszichoszexuális fejlődés fallikus szakaszának elengedhetetlen részeként jelenik meg (3-6 éves korban).[1]

Gustave Moreau: Oidipusz és a szfinx (1864)

Freud úgy gondolta, hogy a komplexus sikeres feloldása úgy történik, hogy a gyermek azonosul (identifikációval) az azonos nemű szülővel; ha pedig ez elmarad, a sikertelen feloldás neurózishoz, pedofíliához és homoszexualitáshoz vezethet.

Carl Gustav Jung vezette be az Élektra-komplexus kifejezést 1913-ban, melyet a fiatal lányoknál megjelenő Ödipusz-komplexusra használt.[2] Freud nem értett egyet a megnevezéssel, és azt javasolta, hogy az Ödipusz-komplexus - mely eredetileg csak fiúgyermekek szexuális vágyára vonatkozott az anyjuk iránt – valójában fiú és lány gyermekeknél is megjelenik a szülő iránti vágy formájában. Míg a fiúk kasztrációs félelmen, addig a lányok péniszirigységen keresztül tapasztalják meg a komplexust.

Az elnevezés Szophoklész i. e. 5. századában írt Oidipusz király című tragédiájából ered, melynek hőse, Oidipusz akaratlanul megöli apját és feleségül veszi saját anyját.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Freud, Sigmund (1899). The Interpretation of Dreams.
  2. Jung, Carl (1913). The Theory of Psychoanalysis.