Az özvegy az a férfi vagy nő, akinek a házastársa meghalt. (A név előtt álló rövidítése: özv. Házastársa a halotti és egyéb jelentésekben „néhai”.) Az elhalt házastársát a jog szerinti özvegyi nyugdíj illeti meg. Az özvegyi jog az örökhagyó házastársának haszonélvezeti joga a hagyaték azon részére, amelyet nem örököl. Az özvegy férj vagy feleség újbóli házasságával az özvegyi jog megszűnik.

A feudalizmusban a védtelen özvegyek (elsősorban nők) és árvák jogainak védelmét országgyűlési határozatok szabályozták és a vármegye intézményei felügyelték és hajtották végre. Az özvegységre jutott nők vagyoni és ezzel szociális szempontból jobban ki voltak szolgáltatva, ezért helyzetükön általában újabb házassággal igyekeztek javítani.

Az özvegyi címer (de: Witwewappen) olyan házassági címer, melynek mindkét pajzsa megoldott szerelemkötéllel van körülvéve. Az özvegyek saját címerüket gyakran díszkötésbe kötött zsinórral díszítették.

Az özvegy egyben sokszor özvegységben élt szentté avatott vagy szentként tisztelt asszonyok címe is.

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés

További információk

szerkesztés
  • Kovács Gábor: Az özvegyégetés; Kelet, Budapest, 2008 (Keleti könyvtár)
  • Schutzbach Csaba: A HONSZ története; Magyar Vidék Országos 56-os Szervezet Országos Központja, Veszprém, 2017
  • Az újjáalakult HONSZ 30 éve; főszerk. Husonyicza Gábor; HONSZ, Budapest, 2020
  • Özvegyek és árvák a régi Magyarországon, 1550–1940; szerk. Erdélyi Gabriella; MTA BTK TTI, Budapest, 2020 (Magyar történelmi emlékek. Értekezések)