Őrizetbe vétel
gyanúsított személyes szabadságának korlátozása
Az őrizetbe vétel a szabadsághoz, a szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához való jogot korlátozó kényszerintézkedés, amit a büntetőeljárás eredményessége érdekében a terhelttel szemben a bűnügyi hatóságok jogosultak foganatosítani. Az őrizetbe vétel a terhelt személyi szabadságának átmeneti elvonása,[1][2] amely legfeljebb 72 óráig tarthat,[3] és nem meghosszabbítható.
Hatályos magyar szabályozása az 1998. évi XIX. törvény VIII. fejezet I. címében található.
Külső hivatkozások
szerkesztésHivatkozások
szerkesztés- Fantoly Zsanett, Gácsi Anett Erzsébet: Eljárási büntetőjog - Statikus rész, Iurisperitus Bt, Szeged, 2013, ISBN 978-615-5411-03-8
