Főmenü megnyitása
Vitam et sanguinem pro rege nostro!

1741. szeptember 11-én Mária Terézia összehívta a magyar országgyűlést Pozsonyba, két évvel egy vesztes török háború, és tizenkét éves törvényhozási kényszerszünet után, hogy segítsenek koronáját fegyverrel megmenteni.

A királynő jól tudta, hogy trónját csak a magyar rendek segítségével tudja megvédeni a porosz fenyegetéstől, és azt is, hogy a Habsburg Birodalom szervezete korszerűsítésre szorul. Emiatt a birodalom felbomlása, széthullása egyáltalán nem tűnt lehetetlennek. Mária Terézia, hogy megnyerje a magyarok támogatását, a pozsonyi országgyűlésen előterjesztette kívánságait. A magyar rendek kezdetben ellenállást mutattak. Mária Terézia személyesen jelent meg az országgyűlésen, gyászruhát viselve, karján fiával, a gyermek II. Józseffel. Ez a híres pozsonyi jelenet. A fiatal királynő hatásos beszédet mondott, ezt követően mondták ki a jelenlévő magyar nemesek egybehangzóan: „Vitam et sanguinem pro rege nostro!” („Életünket és vérünket királyunkért!”) E közfelkiáltással kiálltak a király[1] mellett, aki cserében érvénytelenítette III. Károly király néhány magyarellenes intézkedését, illetve törvényben rögzítette a nemesi földbirtokok adómentességét, továbbá engedélyezte a hadseregben a magyar nyelvű vezényletet. A királyi engedmények fejében 11 magyar huszárezred (mintegy 35 000 katona) harcolt az osztrák örökösödési háborúban a Habsburg trónért Európa hadszínterein.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Mária Terézia ugyanis férfiasítva lett király.