Főmenü megnyitása

Az 1936-ban egy népszavazáson elfogadott galiciai autonómiastatútum egy dokumentum volt a Spanyolország északnyugati részén található Galicia autonómiájával kapcsolatban, azonban a polgárháború kitörése miatt soha nem léphetett hatályba.

Galiciai autonómiastatútum
Portada del Estatuto de Autonomía de Galicia de 1936.jpg
Eredeti cím Estatuto de Galicia
Ország Spanyolország
Nyelv spanyol
Kiadás
Kiadás dátuma 1936.
Oldalak száma 15
A Wikimédia Commons tartalmaz Galiciai autonómiastatútum témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

A dokumentumot már 1932-ben megszerkesztették, fő közreműködői a szöveg legnagyobb részét megíró Alexandre Bóveda, valamint Daniel Castelao és Bibiano Fernández voltak. Utóbbi elnökölt azon az 1932. december 17. és 19. között Santiago de Compostelában tartott regionális községgyűlésen, amelyen a képviselők jóváhagyták a statútum szövegét, és ő volt az elnöke a Központi Autonómiabizottságnak (Comité Central de Autonomía) is.

A tervezet érvénybe léptetéséhez azonban még egy népszavazásra is szükség volt. A jobboldal győzelme és az 1933 decemberében tartott választások eredménye azonban egészen 1936 nyaráig késleltette ezen népszavazás megrendezését. A kitűzött június 28-i dátumon a népszámlálás szerint 1 343 135 galiciai választópolgár szerepelt a névjegyzékben, az érvényes és eredményes népszavazáshoz az kellett, hogy az igen szavazatok száma elérje a jogosultak teljes számának kétharmadát, azaz a 895 423-at. Igennel való szavazásra buzdított a Népfront minden pártja és a Galiciában jelentős súllyal bíró Centrumpárt, a jobboldaliak a távolmaradás mellett kardoskodtak. (Emilio González López képviselő szerint azért, mert a jobboldali Renovación Española vezetője, José Calvo Sotelo, aki egyben a mozgalom köztársaság-ellenes jelöltje is volt, nem akart nyilvános vitákba keveredni Galiciában egy ilyen általa másodlagos jelentőségűnek vélt témában, mint az autonómia.) Végül 1 000 963-an szavaztak, ebből 993 351-en támogatták az autonómiadokumentumot, 6161-en ellenezték, míg 1451-en üres szavazólapot adtak le, így csaknem 100 000-rel meghaladták az elfogadáshoz szükséges szavazatszámot.

Július 15-én az autonómiabizottság benyújtotta a statútumtervezetet a Cortes elnökének, 17-én pedig Manuel Azaña köztársasági elnök is fogadta Bibiano Fernándezt, azonban a másnapi államcsíny és a kezdődő polgárháború megakadályozta, hogy a tervezet érvénybe lépjen.[1][2]

TartalmaSzerkesztés

A dokumentum kimondta, hogy Galicia a köztársaság alkotmányával összhangban egy autonóm terület a spanyol államon belül, területe négy tartományból, Pontevedrából, Ourenséből, Lugóból és A Coruñából áll, de hozzászámíthatók olyan szomszédos területek is, amelyek történelmileg, kulturálisan vagy gazdaságilag összefüggnek vele. Galicián belül két hivatalos nyelv van: a spanyol mellett a galiciai is, de az ország többi részével történő hivatalos kapcsolattartás során kizárólag a spanyol használható.

Az autonóm közösséget egy Xunta de Galicia nevű kormány, egy törvényhozó testület és egy régiós elnök irányítja majd. A törvényhozó testület tagjait általános, egyenlő, közvetlen és titkos választások útján három évre választják meg az arányos képviseleti rendszernek megfelelően, a régió elnökét pedig ugyancsak népszavazás útján választják meg, de őt négy évre.[2][3]

ForrásokSzerkesztés

  1. Galicia conmemora hoy el 50º aniversario de su primer estatuto de autonomía (spanyol nyelven). El País, 1986. június 28. (Hozzáférés: 2015. június 29.)
  2. a b Abel Veiga: Aquel Estatuto de 1936 (spanyol nyelven). ABC, 2011. június 27. (Hozzáférés: 2015. június 29.)
  3. A teljes dokumentum (spanyol nyelven) (PDF). (Hozzáférés: 2015. június 29.)

További információkSzerkesztés